„Nem értem, miért kellene úgy nézni rám, mint valami majomra az állatkertben” – meghalt a sakkfenomén, aki naplopónak tartotta magát

A sakktörténelem eddigi egyetlen német világbajnokot jegyez Emanuel Lasker személyében. Rajta kívül egyetlen honfitársa jutott közel a címhez: Robert Hübner, akinek azonban a nagy áttörés nem sikerült, noha a tehetsége és a kvalitásai adottak voltak hozzá.

Hübner 1948. november 6-án született a ma Kölnhez tartozó Porzban. Ötéves volt, amikor tanár édesapjától megtanult sakkozni, és ez a világ annyira elvarázsolta, hogy hamarosan már csak két dologra vágyott: sakkozásra és nyelvtanulásra.

Akik azt mondják, hogy értik a sakkot, azok nem értenek semmit

– állította.

Robert Hübner: “Those who say they understand chess, understand nothing.” pic.twitter.com/OaK4Ezp091

— Olimpiu Di Luppi (@olimpiuurcan) January 5, 2025

1957-ben csatlakozott a Turm Köln sakk-klubhoz, 13 évesen városi bajnok lett, 14 évesen pedig megnyerte a német ifjúsági bajnokságot a 18 év alattiak kategóriájában. Négy évvel később nyert először német felnőtt bajnokságot, 22 évesen pedig a nemzetközi szövetség (FIDE) nagymesternek nevezte ki.

Nemzetközi szinten is komoly tényezőnek számított, az 1970-es Palma de Mallorca-i tornán remizett a későbbi legendás világbajnok Bobby Fischerrel, holtversenyben a második helyen végzett és először kvalifikálta magát a világbajnokjelöltek versenyére.

Zaj, baklövés, balszerencse

A sevillai negyeddöntő aztán váratlan meglepetést hozott, Hübner a korábbi világbajnok Tigran Petroszjannal került szembe, akit sokkal esélyesebbnek tartottak nála. A német azonban nagyszerűen sakkozott, az első hat parti döntetlennel zárult, és Petroszjan csak a hetedikben tudott nyerni.

Hübner teljesen elveszítette a fonalat, és arra panaszkodva, hogy a hőség mellett a lelkes nézők túl zajosak, bejelentette a visszalépését. Petroszjant utóbbi nem zavarhatta, hiszen részben süket volt, ezért hallókészüléket viselt a meccsek alatt, de a szervezők is arra hivatkozva kérlelték a német versenyzőt, hogy 21 fordulót átvészelt már hasonló körülmények között Palma de Mallorcán is, meggyőzniük azonban nem sikerült – pedig még azt is felajánlották, hogy folytassák a párharcot egy különteremben, nézők nélkül.

Tíz évvel később már világbajnokjelölti döntőt vívhatott, miután a negyeddöntőben Adorján Andrást, az elődöntőben Portisch Lajost is felülmúlta. A fináléban aztán hat játszma után ugyan egy ponttal vezetett, de a hetedikben megdöbbentő baklövést követett el

The post „Nem értem, miért kellene úgy nézni rám, mint valami majomra az állatkertben” – meghalt a sakkfenomén, aki naplopónak tartotta magát first appeared on 24.hu.

Visited 1 times, 1 visit(s) today
Loading RSS Feed

Loading RSS Feed