Bő egy éve foglalta el hivatalát Argentína elnöke, Javier Milei. A bevallása szerint anarchokapitalista nézeteket valló közgazdász professzor a politikai elemzők többségének várakozására rácáfolva, protestszavazatok tömegével aratott győzelmet az elnökválasztás második fordulójában. A demokratikus felhatalmazás lehetővé tette Milei számára, hogy az elmúlt egy évben véghez vigye Argentína történetének egyik legnagyobb gazdasági stabilizációját.

Az argentin politika kontextusában is szokatlanul kendőzetlenül kommunikáló elnök közel fél tucat minisztériumot szüntetett meg, a GDP közel hat százalékát kitevő mértékben vágta meg a kormányzati kiadásokat, valamint megkezdte az állami szabályozások széles körű eltörlését. Elnöksége példátlan, a szabadpiaci, libertárius elvek mentén végrehajtott kísérlet, mely az elmúlt évben alapjaiban formálta át a sokak által sokszor leírt, számos államcsődtől szenvedő Argentína gazdaságát.

Lánc, lánc, láncfűrész

Javier Milei az argentin nyilvánosság kiemelt alakja volt már a 2023-as elnökválasztást megelőzően is. A közgazdász rendre az argentin média vendége volt, aki anarchokapitalista nézetei mentén elemezte a meglátása szerint szocializmusban ragadt, túlszabályozott és túlköltekező Argentína gazdaságát. Elnökjelölti indulása szokatlan stílusa és libertárius dogmatizmusa miatt sokakban megütközést keltett, különösképp, amikor Milei láncfűrészt lóbálva érvelt az állami kiadások lefaragása mellett, vagy épp, amikor egy azóta világhírűvé vált videóban széles gesztusok mellett távolította el egy tábláról a megszüntetni kívánt minisztériumokat szimbolizáló cetliket.

Bár Milei kezdetben egyáltalán nem számított az elnökválasztás esélyesének, mégis egyértelmű volt, hogy a 2023 novemberére 160 százalékot elérő infláció jelentős indulatokat korbácsolt az Argentínát összesen közel negyven évig irányító peronista kormányzattal szemben. A dél-amerikai ország a 2001-es államcsőd óta számos alkalommal kényszerült adósságának átütemezésre. A szegénységi ráta 2011 és 2023 között közel húsz százalékponttal emelkedett, miközben a munkanélküliségi ráta ugyanebben az időszakban 6 és 13 százalék között ingadozott – az argentin gazdaság pedig gyakorlatilag stagnált. A peso árfolyamát kizárólag a 2011-ben bevezetett tőkekontrollokkal tudták fenntartani, ami a valuták fekete piacának burjánzását és egy kimondottan bonyolult, számos árfolyammal operáló devizarendszert eredményezett.

Az évről évre felhalmozott, kimagasló költségvetési hiányok – és ennek monetáris finanszírozása, azaz a „pénznyomtatás” – tartósan magas (2017 óta 21 százaléknál sosem alacsonyabb) inflációt eredményezett. Az áremelkedéseket és a gazdasági stagnálást az államadósság kiugró emelkedése, valamint az ország hitelminősítésének fokozatos romlása kísérte. A kegyelemdöfést az áremelkedés Covid-válság utáni elszabadulása jelentette. A tarthatatlan áremelkedés és a peso drámai elértéktelenedése megágyazott annak a közfelháborodásnak és indulatnak, ami a súlyos megszorításokkal és az állam lebontásával kampányoló Mileit az elnöki székig repítette.

A „valaha volt legnagyobb megszorítás”

Javier Milei az elnöki hivatal hatásköreinek végletekig menő kihasználásával fogott neki az argentin gazdaság reformálásának. Az új kormány a felére csökkentette a minisztériumok számát, a kormányzati kiadásokat pedig a GDP 5,6 százalékával megegyező mértékben csökkentette. Ez az elmúlt hatvan év legnagyobb megszorítását jelentette Argentínában.

Emellett az új elnök első éve alatt mintegy 672 szabályozási reformot hajtott végre, melyek fele korábbi szabályozások eltörlését, fele pedig meglévő állami szabályozások módosítását foglalta magában.

The post Nem tépázta meg az unortodox argentin elnök népszerűségét a sokkterápia first appeared on 24.hu.