A NASA marsi helikoptere az ember műszaki teljesítményének csúcsába tartozik, és bár csupán tesztjármű volt, elképesztően nagy sikert jelent a működése. Az Ingenuity sorsát mi is követtük, célszerű tehát beszámolni arról a nyomozásról is, amely a kis légi jármű utolsó repülésének részleteit tárta fel.

Egészen könnyen érthető, hogy a Föld-Mars távolságból nem lehet helyszíni szemlét tartani, szemtanúkat kikérdezni, vagy épp a repülő jármű „fekete dobozát” begyűjtve vizsgálatot végezni. A NASA szakembereinek mégis lehetőségük nyílt arra, hogy az elérhető adatok és felvételek alapján rekonstruálják a helikopter végzetes repülését. Az már az utolsó repülést követően kiderült, hogy az egyik rotorlapát sérülése miatt nem fog többet a levegőbe emelkedni a Ginny becenéven emlegetett jármű, a pontos okokat csak most sikerült feltárni.

A 72. repülés egy rövidke függőleges „ugrásból” állt, a helikopter 12 méter magasba emelkedett, körbefotózta a tájat, közben az irányítók felmérték a különböző rendszereinek műszaki állapotát. A repülés 19. másodpercében a jármű megkezdte az ereszkedést, majd a 32. másodpercben landolt is – azonban ekkor megszakadt vele a kommunikáció.

Másnap sikerült újra „szóra bírni” a Ginny-t, majd a 6 nappal később hazaérkező fotókból kiderült, hogy megsérült a helikopter rotorlapátja. Az Ingenuity főpilótája, Håvard Grip így számolt be a nyomozás eredményéről: „Bár a rendelkezésre álló adatok alapján többféle lehetőség is felmerült, az egyiket gondoljuk a legvalószínűbbnek: A jellegtelen felszín túl kevés információval szolgált a navigációs rendszernek.”

A helikopter egy felszín felé néző kamera segítségével navigál, a sík felszínen lévő kövek, kőzettörmelékek mintázata alapján tájékozódva. A tervezett első repülések során még ez az erősen korlátozott módszer is elegendőnek bizonyult. Azonban a 72. repülés idejére az Ingenuity olyan területre ért, ahol a felszín tagolatlan, jellegtelen volt és homokhullámok (afféle minidűnék) borították.

A navigációs rendszer számára a legfontosabb az, hogy képes legyen megbecsülni a sebességet, így megfelelő sebességértékek közt tarthatta a landoló járművet. A repülés során kapott adatok azt mutatták azonban, hogy nagyjából a 20. másodperctől nem volt megfelelő felszíni alakzat, amelyhez viszonyíthatta volna a mozgását a Ginny.

Ez azután olyan navigációs hibát eredményezett, amelynek következtében a helikopter landolása során túl nagy volt az oldalirányú sebesség. Gyakorlatilag becsapódott a Ginny a hullámos homokfelszínbe, és a hullám oldalán eldőlve a rendkívül gyorsan forgó rotorlapátjait túl nagy terhelés érte. E terhelés hatására a lapátok a csúcsuktól számított kb. egyharmaduknál, a leggyengébb pontjukon eltörtek, majd a sérült rotorlapátok miatt vibráció rázta meg a helikopter egész rotorrendszerét. Ennek hatására az egyik rotorlapát tőből kiszakadt, és ez a folyamat olyan nagy energiaigényt támasztott a helikopterrel szemben, mondhatni kiverte a biztosítékot, hogy a kommunikációra már nem maradt esély, így az megszakadt.

Bár a repüléseknek ezzel a balesettel végük szakadt, azonban az Ingenuity mindmáig működik, avionikai (repülés-elektronikai) teszteket végez és méri az időjárási adatokat, és hetente egyszer ezeket továbbítja is a Perseverance rovernek. Az avionikai adatok a jövőbeli űreszközök tervezői számára fontos segítséget jelentenek, ezek révén javítani lehet majd a jövő marsi légi és más közlekedési eszközeinek teljesítményét.

The post Nyomozás 100 milliárd mérföldről: miként ment tönkre az Ingenuity? first appeared on National Geographic.