Botswana szívében van egy különös terület: az Okawango folyó deltája. A terület a nyüzsgő állatvilágáról méltán világhírű, azonban hírnevét az a furcsaság is tetézi, hogy egy olyan folyóról van szó, ami a „semmibe” torkollik. Megszoktuk, hogy a folyók más vizekbe folynak bele, végeredményül a tengerekbe jutnak, az Okawango azonban a rendkívül ritka kivételek egyike, a szárazföld közepén lévő mélyedés vezeti útját.
E mélyedés azoknak az erőknek köszönheti létezését, amelyek Afrika testét szétszaggatják. A Nagy-hasadékvölgy a Vörös-tengertől nagyjából dél felé halad, vulkánok, és az árokrendszer mélyebb pontjait kitöltő tavak mutatják, hol is kell keresni.
Mozambikban a hasadék egyik ága délnyugatra fordul, és egészen az Okawango-deltáig követhető. Sok szakember úgy véli, itt véget is ér ez az ág, mintha csak a folyó megállítaná.
Azonban a Columbia Egyetem Lamont-Doherty Földmegfigyelő Obszervatóriumának munkatársa, Folarin Kolawole szerkezeti geológus másképp gondolja – számolt be a Science. Ő és más kutatók is találtak olyan bizonyítékokat, amelyek alapján a hasadék nem megállt itt, hanem folytatódik, és egészen az Atlanti-óceánig eljuthat.
A vizsgálatok arra utalnak, hogy az itt található törésrendszereken át a hasadék Dél-Afrika, illetve Namíbia felé terjed majd tovább néhány millió év múlva. Ha ez valóban bekövetkezik, és a hasadékok kiszélesednek, Afrikából ezt követően egy szigetcsoport válhat, a tektonikai erők szó szerint szétszaggatják Afrikát.
A kutató azonban nemcsak a hol, hanem a miért kérdésére is keresi a választ. Bár a legtöbb esetben a kőzetlemezek mozgása és alábukása egy másik kontinens alá elegendő erő ahhoz, hogy szétszakadjon egy kontinens, Afrika esetében azonban más a helyzet.
Itt egy köpenycsóva felel a „széthúzásért”, a mélyből egy óriási oszlopban feláramló forró kőzetek hatására vékonyodik el és repedezik fel a földkéreg. Kelet-Afrikában ez táplálja a vulkánkitöréseket, azonban Botswana területén nincs vulkáni aktivitás, itt a köpenycsóva felett kialakult törésekbe nem kerül kőzetolvadék. A törések talán a korábbi geológiai korok tektonikai folyamataiban meggyengült kéreg nyújtotta lehetőségeket használják ki.
Kolawole geológusként magukat a kőzeteket is vizsgálja, nemcsak az őket mozgató folyamatokat. Egy véletlennek köszönhetően bukkant rá egy elhagyott kőfejtőre az Okawango-delta közelében, azon a helyen, ahol leginkább csak homok van a felszínen, nem kő. Hatalmas kincsnek bizonyultak a feltárult sziklafalak, amelyeken egy törés nyomát fedezte fel – nyugatra attól a területtől, ahol a hasadékzóna, úgy tudtuk, véget ért. A kőfalon egy, az átalakult homokkőbe benyomult pala sötét sávját lehetett felfedezni, a viszonylag puha palában pedig a törést. A törés gyakorlatilag kihasználta a pala lágysága nyújtotta lehetőséget!
A kutatót különösen érdeklik az efféle helyszínek, az, hogy a hasadékok vége miként alakul át számtalan kis töréssé, illetve pontosabban az összevissza kisebb törések miként állnak egybe hasadékká.
Nem messze, egy másik kőfejtőben sok millió éve lezajlott hidrotermális folyamatok nyomait találta, egy olyan területet, ahol szintén gyengébbek a kőzetek. A legékesebb bizonyítékokat a közeli Ngami-tó partvonalán találta.
A tó gyakorlatilag annak az Okawango mélyedését határoló törésvonal mentén jött létre (nem állandó vizű), amelynek mentén Afrika felhasad majd. A törést itt csak egy egész kis szintkülönbség jelzi, de ennek egyik oldala a kontinens marad majd, míg a másik oldala egy abból leszakadó szigetté válik majd.
A kutató egy 2017-es, szokatlan helyen kipattant földrengés kapcsán kollégáival helyszíni vizsgálatokat is végzett, s e munka során derítette ki a hasadékvölgy egy lehetséges másik jövőbeli ágának helyzetét. A mérések azt mutatták, hogy a mélyben egy kétmilliárd éves egykori hegység maradványai vannak, ám a kéreg elvékonyult e helyen, ez pedig arra utalhat, hogy dolgozik a leendő hasadék. Később az ország fővárosa közelében is egy törésrendszer nyomait fedezte fel, ami a rengésnek otthont adó folytatása volt, és majdnem a fővárosig tartott.
Ahhoz, hogy a Nagy-hasadékvölgy legősibb részén óceán legyen, még legalább egymillió évnek el kell telni. Azonban vannak részei a kontinensnek, amelyek gyorsabban mozdulnak el és hamarabb válnak majd szigetté: Szomália, Kenya, Mozambik először, majd kissé később Tanzánia és Uganda is. Bár ezek a változások sok millió év múlva várhatóak, azonban a riftesedéssel járó földrengések a közeli jövőben is veszélyt jelenthetnek, így a kutatásuk nem pusztán tudományos érdekesség.
The post Nyugat felé is továbbhasadhat Afrika first appeared on National Geographic.