Tudjuk, hogy a cápa egész életében folyamatosan új fogakat növeszt a kiesők helyére, a rágcsálók metszőfogai is állandó növésben vannak, ezzel ellensúlyozva a kopást, a sivatagi vándorsáska (Schistocerca gregaria) pedig, egy új kutatás szerint folyamatosan élezi a rágóit.

A Northeastern Egyetem számolt be a felfedezésről, amelyből kiderült, hogy a vándorsáska külső vázában, a szájszerveknél többlet cink halmozódik fel, ez erősíti meg a lapátszerű rágókat.

Az ízeltlábúak kitinváza attól függően változik, hogy milyen igényeknek van kitéve egy adott testrészen. Egyes helyeken rugalmasságra, másutt keménységre van szükség. Ez utóbbihoz nyújt segítséget a rágókban felhalmozódó cink, ráadásul a rágók egymásra érő peremei élezik is egymást.

A sáska rágói abban hasonlítanak a mi fogsorainkra, hogy ezek is egymással szemben helyezkednek el, és kissé átfedik egymást, így a harapás is hasonlóan zajlik, mint nálunk. Azonban amint a sáska rágói cinkkel erősített éleikkel egymáshoz súrlódnak, meg is élezik egymást – a mi fogaink erre nem képesek.

A kutatók szinktrotron segítségével vizsgálták meg a sáska rágóit – ez a berendezés részecskegyorsítóval előállított nagyenergiás röntgensugarak segítségével készít mikroszkopikus szintű, extrém részletgazdag 3D felvételt a kívánt tárgyakról. Azonban igen költséges az üzemeltetése, és nagyon sokat kell várni a vizsgálatokra – ám a más módon nem elérhető kiváló felbontás miatt ez gyakran létfontosságú. (Az Európai Szinkrotron, ami Grenoble területén létesült, 10 ezer milliárdszor erősebb röntgensugarat állít elő, mint egy átlagos kórházi diagnosztikai készülék.)

A szinkrotron arra is alkalmas, hogy segítségével feltárják, pontosan milyen helyen található egy bizonyos anyag a vizsgált tárgyban, ez esetben a sáska állkapcsaiban, és erről 3D képet alkothattak e módszerrel. Az így kapott információkból a kutatók a sáska szájszervének 3D modelljét is elkészítették, és tesztelték annak működését. Ebből derült ki, hogy a cinkkel erősített él harapáskor egyszerűen lemetszi a másik élről a lágyabb kitint, és így tartja fenn azt, hogy az él valóban éles marad. Ez azt jelenti, hogy bár minden harapás koptatja a rágókat, egyúttal élezi is őket.

Mivel a sáska nagy mennyiségben fogyaszt olyan, fás összetevőket tartalmazó növényi részeket, amelyek erősen koptatják a szájszervét, ahhoz, hogy élete végéig tudjon táplálkozni, szüksége is van erre az önélező módszerre.

The post Önélező ollóra hasonlít a vándorsáska szájszerve first appeared on National Geographic.