Ha Ukrajna a fegyverszünet után biztonsági garanciákat kap, katonai segítséget hadereje fenntartásához és gazdasági segítséget az újjáépítéshez, óriási veszteségei ellenére is felépíthet egy sikeres országot, ahogy a dél-koreaiak tették megosztott félszigetükön – véli Pecze Zoltán. A nyugalmazott nagykövet, aki 24 évig dolgozott a Külügyminisztériumban, úgy látja, Oroszország cserébe csupán regionálisan jelent nagyobb veszélyt katonailag, világpolitikai súlya azonban jelentősen csökkent. Leltár: a háború hatásai és várható kövekezményei.
Az orosz-ukrán háború kitörése óta sokan és sokszor elmondták Magyarországon, hogy „Ukrajna ezt a háborút nem nyerheti meg,” vagy azt, hogy „Oroszország már győzött is.” Ha egy reménybeli fegyverszünet befagyasztja a háborút az aktuális frontvonalon, azt hiába fogják sokan orosz győzelemnek tekinteni. Nem lesz az. Ennek megértéséhez érdemes egy pillantást vetni az 1939-40. évi szovjet-finn téli háború tanulságaira. Finnország elvesztette a téli háborút és a vesztesek oldalán végzett a második világháborúban is. Át kellett adnia területének 11 százalékát a Szovjetuniónak, ahonnan a finn lakosságot kitelepítették. Finnország függetlenségét korlátozták. A finnlandizáció a Szovjetuniótól függő semlegesség szinonimájává vált.
A finnek ezt akkor vereségként élték meg, de rendkívül hatékony és hősies ellenállásuknak köszönhetően nem lettek a Szovjetunió része és szocialista országgá sem váltak. Megőrizhették demokratikus berendezkedésüket, a magántulajdont és korrupciómentes közéletüket. Vereségük ellenére a finnek történelmi értelemben győztek. Sokkal, de sokkal jobb volt Finnországban élni, mint a „győztes” Szovjetunióban, vagy a szocialista Magyarországon. És ez most is így van.
Vesztenek-e az ukránok?
Azt bizonyosan kijelenthetjük, hogy Ukrajna nem lesz képes visszafoglalni az eddig elvesztett területeit, ezért elméletileg két kimenetele lehet a háborúnak. Az egyik a kifáradásból következő teljes ukrán összeomlás, hasonlóan ahhoz, ahogy az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlott 1918 októberében. Ez ma nem tűnik valószínűnek, de teljesen nem lehet kizárni. A másik forgatókönyv szerint fegyverszünet, vagy legalább tűzszünet jöhet létre valamikor és a konfliktus befagy, valahol az akkor éppen aktuális frontvonalak környékén. Hasonlóan ahhoz, ahogy 1953-ban történt Koreában a 38. szélességi kör mellett, vagy 1974-ben Cipruson az úgynevezett zöld vonal mentén.
hirdetés
Ukrajna de facto elveszti az orosz megszállás alatt lévő területeit, amit azonban sem Ukrajna, sem az ENSZ tagállamainak többsége de jure nem fog elismerni. Ha Ukrajna a fegyverszünet után biztonsági garanciákat kap, katonai segítséghez jut hadereje fenntartásához és gazdasági segítséget kap az újjáépítéshez, akkor hosszú távon felépíthet egy sikeres országot, ahogy a dél-koreaiak tették megosztott félszigetükön, az észak-koreai fenyegetés árnyékában.
Ukrajnát azonban sokkal nagyobb emberveszteség érte, mint a példában szereplő Finnországot. A függetlenség elnyerésekor még 50 millió fölötti népesség mára 30 millió környékére csökkent. A népességcsökkenés már a háború előtt megkezdődött a kivándorlás és az alacsony születésszám miatt. A veszteséghez adódik az oroszok által elfoglalt területeken maradt lakosság. Az ukránok titkolják katonai veszteségeiket, ezért a becslések nagyon szórnak, de valószínű, hogy az ukrán emberveszteség nagyságrendileg hasonló lehet az orosz veszteséghez – a haditechnika hasonló szintű a két oldalon. Tehát ukrán részről is több százezer halottal számolhatunk. A gazdasági veszteségek ukrán oldalon sokkal nagyobbak, mint orosz oldalon, mert az oroszok rombolják az ukrán hátországot is. A történelemben viszont van olyan tapasztalat, hogy a hátország bombázása önmagában nem elegendő egy ország térdre kényszerítéséhez. Ez volt a helyzet Észak-Vietnám amerikai bombázása esetében is a vietnámi háború alatt. Mindenesetre Ukrajna nem tudna talpon maradni az EU pénzügyi támogatása nélkül.
A legnagyobb érvágást Ukrajna számára a háború miatt külföldre menekült milliók jelentik.
A tapasztalatok szerint a menekültek többsége néhány év alatt annyira integrálódik a befogadó társadalmakba, hogy már a békekötés után sem térne haza. Így Ukrajnát történelmi méretű demográfiai veszteség éri. Hasonló arányú a kárpátaljai magyarok népességvesztése is.
Ukrajna függetlenné válása óta elvesztette népességének durván 40 százalékát – ez a veszteség a magyar történelemben a tatárjárás vagy a török hódoltság pusztításához mérhető. Az ezekből következő magyar népességcsökkenés végül a trianoni veszteség legfőbb oka lett. A mai történelemfelfogás már nem a magyarokat hibáztatja a muhi csatában és a mohácsi csatában elszenvedett vereségekért, hanem megállapítja, hogy ekkora túlerővel szemben nem volt esély. Ukrajna végső soron nagy vesztese ennek a háborúnak, egyszerűen azért, mert hatalmas túlerővel áll szemben. Számára a honvédő háború legnagyobb eredménye a megfogyatkozott nemzet fennmaradása lehet. Ezzel egyébként nincs egyedül a közép- és keleteurópai népek történetében.
Győznek-e az oroszok?
Ha a háború a fent ismertetett módon befagy, akkor azt az oroszok – és magyarországi híveik – orosz győzelemként fogják ünnepelni. Eredetileg azonban nem néhány ukrán megye elcsatolása volt az orosz háborús cél, hanem a rezsimváltás Ukrajnában és az egész ország visszaterelése az orosz érdekszférába. Ez a cél orosz részről soha nem volt titok és világosan látszott az első napok hadműveleteinek irányaiból is. A klasszikus német villámháborús receptet követték. Ukrajnát bekerítve, több irányból törtek előre motorizált ékekkel a főváros és a többi nagyváros irányába. Kijev és Harkiv ellen mindezt légideszant művelettel egészítették ki. A támadás első napjaiban több magyar „szakértő” arról beszélt, hogy az orosz katonák estére már Kijevben kávéznak és a Telegramon máris keresik az ukrán lányokat, akikkel randizhatnának.
A Blitzkrieg viszont sem jött össze és a 2023 nyári ukrán ellentámadás elakadása után a háború az 1914-18-as első világháborúhoz hasonló, kimerítő anyagháborúvá (attrition war) változott.
Akárhogy is végződik, Oroszország számára ez már csak pürrhoszi győzelem lesz a hatalmas emberi és anyagi veszteségek miatt.
Az orosz emberveszteségeket nehéz megbecsülni. A BBC orosz nyelvű szolgálata és a Mediazona portál 135 000-re teszi azon halott orosz katonák számát, akiket névvel azonosítani lehet gyászjelentés, szociális média bejegyezés, vagy sírhely alapján. Ebből arra következtetnek, hogy az orosz halottak száma valahol 200 és 300 000 között lehet, amihez még 200-400 000 sebesült járulhat. Ezenfelül Oroszországot több százezer képzett fiatal hagyhatta el a sorozástól való félelmében. Mindez egy olyan országban, ahol a teljes termékenységi mutató (TFR) már régóta a reprodukciós szint alatt van, ezért a népesség a demográfusok által „természetes fogyásnak” nevezett állapotban van. Az ENSZ Népesedési Alapja szerint egy orosz nő átlag 1,5 gyermeket szül élete során. Gyerekszámában Oroszország egyáltalán nem konzervatív társadalom, a születések száma olyan alacsony, mint a „hanyatló Nyugaton”. 2025 februárjában rekord alacsony születésszámot mértek. Ezután az orosz statisztikai hivatal, a Rosstat beszüntette a havi demográfiai adatok nyilvánosságra hozatalát. Nagy Péter cár még bízhatott abban, hogy „az orosz anyák majd több fiút szülnek” a háborúban elesettek pótlására, de ma már az orosz anyák sem szülnek elég katonát.
Az 1980-as években a Szovjetunió még a világ 3. legnépesebb országa volt Kína és India után. 287 milliós népessége jóval felülmúlta az Egyesült Államok 247 milliós népességét. Ma Oroszország a világ 9. legnépesebb országa, megelőzi Indonézia, Pakisztán, Nigéria, Brazília és Banglades is. 146 milliós népessége eltörpül az Egyesült Államok 342 milliós, a bevándorlás miatt folyamatosan növekvő népessége mellett.
Az oroszországi gazdasági károkat is nehéz megbecsülni, de valószínűleg nagyok. Egy ennyire erősen irányított országban a statisztikai adatokat fenntartásokkal kell kezelni. Ugyanakkor, e cikk írásakor 17 százalékon álló alapkamat sejteti az infláció valós nagyságrendjét, ami a kamatoknál nem lehet sokkal kisebb. Hiába pörög látszólag a hadigazdaság, a katonáknak kifizetett és a fegyverekre elköltött pénz nem hoz gazdasági hasznot. Hiába kapnak a katonák a szerződés aláírásakor egy kocsira elegendő pénzt, és hiába kap az elesettek családja egy panellakás árának megfelelő summát. Ezeket a kocsikat nem gyártják le, a lakásokat nem építik fel, mert a munkások fegyvereket gyártanak. Nem csoda, hogy magas az infláció, ahogy az a háborúkban általában szokásos. Annak idején a vietnami háború költsége akkora inflációt okozott az Egyesült Államokban, hogy Nixon elnök 1971-ben kénytelen volt feladni a dollár aranyfedezetét. Az elhúzódó afganisztáni háború – amit a szovjet Vietnamnak is neveztek – nagyban hozzájárult a Szovjetunió felbomlásához. Ez a háború hasonló hatással lehet Oroszországra, mint az 1979-89 között vívott afganisztáni a Szovjetunióra.
A háború hatása a katonai egyensúlyra
Oroszország ma nagy mennyiségben képes katonai drónokat gyártani. Különösen nagy előnyre tett szert az úgynevezett öngyilkos drónok előállításában. Beváltak a távirányítású aknatelepítő rendszereik és siklóbombáik is. Úgy tűnik, erős rádiózavaró képességük van, például a GPS-en alapuló fegyverek megzavarására. A kezdeti hibák után nagy tapasztalatokra tettek szert a posztmodern hadviselés terén, ezek révén Oroszország veszélyesebb lett a szomszédságában lévő kisebb országokra a Baltikumban, a Kaukázusban és Közép-Ázsiában. Olcsón és könnyen tudna nagy zavart okozni hibrid műveletek révén.
A nagyhatalmakkal szemben viszont hátrányba került Oroszország, mert az ukránok sok drága orosz fegyvert és fegyverrendszert elpusztítottak, melyek pótlása nagyon sokba fog kerülni. A nyílt forrásokból dolgozó ORYX szerint az elpusztított repülőgépek száma a 170-hez közelít, köztük volt néhány igen drága stratégiai bombázó és légtérellenőrző repülőgép. Lelőttek több mint 160 helikoptert. A hírek szerint találat ért több S-300-as és S-400-as légvédelmi rakétarendszert. A Fekete Tengeri Flotta több hajóját, köztük a zászlóshajó Moszkva cirkálót elsüllyesztették. A harckocsikban és páncélozott harcjárművekben elszenvedett összes veszteség pedig a 12 000 darabot is meghaladja. Törökország számára kedvező a Fekete Tengeri Flotta meggyengülése. Az USA számára is előnyös az orosz stratégiai képességek gyengülése. Kína pedig fölénybe került Oroszországgal szemben, mivel az egyre inkább rászorul a kínai technológiára és piacra.
A háború hatása Oroszország nemzetközi szerepére
Az Ukrajna elleni támadás következtében két hagyományosan semleges állam, Svédország és Finnország a NATO tagja lett. Ez hátrányos Oroszországnak. Még fontosabb fejlemény azonban, hogy Ukrajnában lekötött hadereje miatt Oroszország nem tudta megvédeni több szövetségesét, ezért nemzetközi befolyása csökken. Azerbajdzsán legyőzte az örményeket Hegyi-Karabahban, miután az oroszok kivonták onnan a békefenntartóikat. Az örmény-azeri megállapodást Donald Trump előtt kötötték meg, ezzel az Egyesült Államok benyomult Oroszország helyére a Dél-Kaukázusban. Oroszország nem tudta megvédeni az Asszad-rezsimet Szíriában és tétlenül nézte, ahogy Izrael lebombázta az iráni nukleáris létesítményeket. A Szovjetunió felbomlása után Oroszország megpróbálta betölteni az egykori Szovjetunió szerepét a világpolitikában, de a kabát nagynak bizonyult. Mára elmondhatjuk, hogy Kína végérvényesen átvette a Nyugattal szembenálló országok vezetőjének szerepét, Oroszországból pedig másodhegedűs lett. Ez is az ukrajnai háború következménye.
Nyitókép: Veterán Ukrajnában, 2024-ben. Fotó: Vörös Szabolcs / Válasz Online
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
