Bolívia világszinten egyedülálló a dinónyomok mennyiségét tekintve, speciális földrajzi helyzetének köszönhetően. Az ország szívében, az Andok hegyei közt található a Torotoro Nemzeti Park, ahol a névadó városka közelében van a Carreras Pampas nevű lelőhely.
Itt nyomsorok sokaságát ismerték már jó ideje, ám most először készült átfogó felmérés ezekről, egy jó 4 éves időszak alatt. A nyomok a kréta időszak végén, a 66-72 millió évvel ezelőtti korban képződtek, vagyis ekkor sétáltak, rohangáltak itt, egy korabeli partvidéken. a két lábon járó theropoda dinoszauruszok. A kutatásról a PLOS One folyóirat számolt be.
Sekély beltenger partvidéke volt itt (ez gyakorlatilag Bolívia középső sávját lefedte) amelynek partvonala változott – hol elárasztott, vízzel fedett, hol csak épp nedves terület uralta a tájat. E tenger északról, a mai Columbia, Venezuela irányából nyúlt dél felé, a már növekedésnek indult Andok keleti oldalát kísérve.
A beltenger nagyjából abban a régióban ért véget, illetve vált igen sekéllyé, ahol a most tárgyalt nyomok is találhatók, és itt már legfeljebb csak néhány méteres mélységű lehetett a víz. A part egy szélesen elterülő iszapos lapály volt, kisebb lagúnákkal, tavakkal. Mindezek a körülmények tették lehetővé, hogy a rengeteg nyom meg tudjon maradni, hisz nem volt erős hullámverés, ami elmosta volna az iszapba nyomódott lábnyomokat.
A terület éghajlata szubtrópusi jellegű volt, ám erős évszakosság jellemezte: külön csapadékos és külön száraz évszakkal, ennek nyomai a kőzetekben is jelen vannak. A száraz évszakban lecsökkent a vízszint, az esős évszakban újból sekély vízborítás jellemezte a területet. Gyakoriak voltak a rövid, de intenzív esőzések.
A nyomok megőrzését is ez a változatosság tette lehetővé. A pár centis vízben létrejött benyomódások a kalcitban gazdag, meleg, gyorsan párolgó vízben elkezdtek összecementálódni. Amikor a csapadékos idővel megemelkedett a vízszint, erre a már megkeményedett, összecementálódott nyomra rakódott rá az újabb üledékréteg, így a nyom megőrizhette alakját.
A theropoda dinoszauruszoktól származó 16 ezernél is több lábnyom csak egy része az itt találtaknak. E nyomok egyértelműen a korabeli partvonalat követték, így valamiféle átkelőhely lehetett itt. Hasonló a mai vízpartokon is gyakran előfordul, ahol az állatok sokaságát látjuk.
A theropoda lábnyomokon felül voltak olyanok is, amelyek nem járás során süppedtek bele az iszapba, hanem egy vízben úszó állat hagyta: jellegzetesek a hátulsó lábakkal „evező” mozdulatok nyomai, amikor az állat karmai szántották csak fel az iszapot. Ezekből, 280 nyomsorba rendeződve összesen 1378 nyom található. Ez azonban nem valódi úszás volt, csak átkeltek az állatok azokon a helyeken, ahol mélyebb volt a víz kicsit. Az is könnyen lehet, hogy e mélyebb részre már táplálkozási céllal mentek be az állatok.
Szintén láthatók olyan nyomok is, amelyeket a dinók farka hagyott járás során, ezek a hullámos, oldalirányú nyomok az állatok lábnyomai között láthatók (hasonló a hóban szaladó patkányok nyomaihoz). Szintén találtak sok száz madár lábnyomot is, ezek egyértelműen elkülönültek a dinók nyomaitól abban, hogy volt egy hátrafelé álló ujj hagyta nyom is.
A dinónyomok legnagyobb része 16-29 centis átmérőjű volt, ez a mérettartomány teszi ki a nyomok 82 százalékát. A legkisebb theropoda nyom alig 2 centis – ez egyértelműen egy kölyök nyoma volt – a legnagyobb pedig 41 centis. Ezek alapján az állatok testméretére is lehet következtető számításokat végezni. A lábnyom hosszának és az állat csípőmagasságának aránya összefügg.
A klasszikus számítások szerint 4-szerese a nyom hossza a csípőmagasságnak. Egy újabb típusú, nem teljesen elfogadott számítás szerint ha a lábnyom 25 centinél kisebb, akkor 4,5-szeres a csípőmagasság; ha nagyobb a nyom 25 centinél, akkor 4,9-szeres. Emiatt most a kutatók mindkét módszerrel elvégezték a számításokat.
A csípőmagassági adatok viszont már számos jól ismert theropoda esetében a testhosszal, testtömeggel is összeköthetők, így végeredményként az egykor a partokon mászkáló dinók méreteiről egészen jó adatok születtek. A 20 centinél kisebb lábú állatok 80 centis csípőmagassággal 2-4 méter hosszúak, a 20-40 centis állatok 1-1,6 méteres csípőmagassággal 5-10 méter hosszúak, a 40 centinél nagyobb lábnyomhoz már 2 méteresnél nagyobb csípőmagasság és 10 méternél nagyobb testhossz járt.
A testtömeget meghatározó képletek alapján az itteni dinók zömmel a kis-közepes termetűek közé tartoztak, 100-1000 kiló köztiek voltak, és mindössze egyetlen nyom tulajdonosa haladta meg az 1000 kilót. Egyértelműen számos fiatal, kölyök theropoda is járt a felnőttek között, ezek közt a legkisebb nyoma csupán 6 centis volt. Számos kölyök járását hosszabban is lehetett követni, vagyis nyomsorok tartoztak hozzájuk. Ezek azt jelzik, hogy ők a felnőtt egyedek között, velük együtt mászkáltak.
Érdekesség a lelőhelyről, hogy bár hatalmas mennyiségű a lábnyom, csontokat szinte egyáltalán nem találtak (néhány kósza csigolyadarab van csupán). Ma se egészen világos, minek köszönhető ez az ellentmondás, hisz a sok nyom azt jelzi, sok állat járt itt.
Az előfordulhat, hogy a nyomok megőrzéséhez kiváló körülmények a csontokat nem képesek konzerválni. Az is lehet, hogy itt is voltak elpusztult egyedek, azonban a többi erre járó állat a tetemeket gyorsan eltakarította, a csontok összetörtek, így nem maradhattak fenn az utókor számára.
The post Ősi lábnyomok: több mint 16 ezer lépést tettek itt a dinoszauruszok first appeared on National Geographic.
