A Google hosszú évek óta jelen van az okostelefonok piacán, nemcsak az általuk fejlesztett operációs rendszerrel, az Androiddal, de saját hardverekkel is, a Pixel termékcsaláddal, ami már a kilencedik szériánál jár. Bár rendszeresen tesztelünk okostelefonokat, ezen modellekkel eddig nem sűrűn foglalkoztunk azon egyszerű oknál fogva, hogy hivatalosan éveken át nem kerültek forgalomba Magyarországon.
Ez változott meg az idén, hiszen a vállalat változtatott az értékesítési stratégiáján, így az új telefonok a régió több országában, így hazánkban is gyártói garanciával, illetve szerviztámogatással kerülnek forgalomba, sőt, itthon bekerültek a Yettel kínálatába is. A hajlítható kijelzős Pixel 9 Pro Fold ugyan nem része a felhozatalnak, de a Pixel 9, a Pixel 9 Pro és Pro XL igen – most az utóbbi készüléket járom alaposabban körbe.
Pixel 9 Pro okostelefonok
A Pro és a Pro XL a burkolat alatti hardver jelentős részét, a kamerákat és a szoftveres képességeket illetően ugyanaz a telefon, méretben viszont különböznek, ami hatással van a súlyra (199 vs. 221 gramm) a kijelzőre, az akkumulátorra (4700 vs. 5060 milliamperóra) és a vezetékes töltés sebességére (27 watt vs. 35 watt) is.
Szajki Bálint / 24.hu Balra a Pixel 9 Pro, jobbra pedig a Pixel 9 Pro XL.
Amíg a Pro egy 6,3 hüvelykes képernyővel (152,8 x 72 x 8,5 mm) megáldott készülék, addig a Pro XL egy 6,8 hüvelykes (162,8 x 76,6 x 8,5 mm) variáns. Utóbbi nem csupán méretében nagyobb, de magasabb a felbontás (1280 x 2856 vs. 1344 x 2992 pixel) is, ugyanakkor a képpontsűrűség valamivel kisebb (195 ppi vs. 486 ppi). Ezeket leszámítva ugyanazt kapjuk: egy Super Actua LTPO OLED kijelzőt, akár 3000 nit csúcs fényerővel és Gorilla Glass Victus 2 előlapi üveggel. Ami fontos még: a Google gyárilag nem helyezett fel védőfóliát, arról nekünk kell külön gondoskodni.
A fényerő tényleg parádés, nemcsak azért, mert vakító napsütésben is jól használható megjelenítést kapunk, de a képernyő emellett az átlagnál sokkal szebben adja vissza a HDR tartalmakat. A színek csodásak, tökéletes a kontraszt, minden tűéles, és a maximum 120 Hz-es képfrissítésnek hála minden annyira gyorsan és folyékonyan történik, hogy a képernyőre lényegében bármilyen körülmények között jó ránézni.
Bár léteznek már ennél valamivel „gyorsabb”, akár 144 Hz-re képes megoldások is, de ettől függetlenül állítom, hogy ennél szebb képet biztosító okostelefon jelen pillanatban nincs a mobilpiacon. És ezt nem csak én gondolom így, hanem a független tesztlabor, a DXOMARK csapata is, akiknél az eddig adott legmagasabb 158 ponttal szintén ez a mobil vezet a kijelző kategóriában.
Szajki Bálint / 24.hu Szintén balra a sima Pro modell, míg jobbra a nagy testvér, az XL.
Amúgy nem csak a sík, tehát oldalsó lekerekítésektől mentes képernyő volt az egyetlen, ami jó benyomást tett rám. Az összeszerelés minősége csúcstelefonhoz illően hibátlan, adott az IP68 szabvány szerinti víz- és porvédelem (magyarán a telefon még egy merülést is gond nélkül túlél), a dizájn pedig mentes bármiféle felesleges sallangtól. Nyilván ez abszolút szubjektív dolog, de nekem a teljes hátlapot átérő, kapszula alakú kamerasziget gyorsan elnyerte a tetszésemet, már csak azért is, mert ennek a kivitelnek hála a készülék stabilan áll az asztalon, tehát nem „kocog”.
A sarkoknál lekerekített alumíniumkeret érintésre puha, nem vág az ember kezébe, ráadásul a jobb oldali gombok még az XL-nél is kényelmesen elérhető magasságba kerültek – az egyetlen gondom az volt, hogy Samsungról váltva napokba telt megszokni a helyzetüket, itt ugyanis a bekapcsoló van felül, alatta pedig a hangerőszabályzó.
Bár a 162,8 milliméter magas és 76,6 milliméter széles Pro XL már nekem is sok volt, hogy minden esetben biztonsággal kezelhessem egy kézzel, de a telefon például a jókora kamerasziget ellenére sem fejnehéz, és véleményem szerint – ellentétben például egy Samsung Galaxy S24 Ultrával – még pont az a fajta „tepsitelefon”, amit az esetek 90 százalékában kényelmesen lehet használni. Viszont, ha valakinek ez már sok lenne, vagy nem szívleli a nagyra nőtt készülékeket, akkor még mindig ott a sima Pro variáns, ami egészen kompakt telefon érzetét kelti a nagy testvérhez képest.
Adrián Zoltán / 24.hu Hiába nagy, az XL az esetek nagy részében még egy kézzel is jól használható.
alapból 16 gigabájt memóriát kapott minden variáns, kellően széles a háttértár-választék (128, 256 és 256 GB, illetve 1 TB), 5G, NFC, eSIM, Wi-Fi 7, Bluetooth 5.3, USB Type-C 3.2, kétsávos műholdas kapcsolat, UWB chip (a lehető legpontosabb készülékkereséshez), sztereó hangszóró, tényleg villámgyors ujjlenyomat-olvasó és arcfelismerés. A telefon emellett képes segélyhívást indítani műholdon keresztül, de ez a funkció egyelőre csak az USA-ban működik.
És – ahogy azt az elmúlt években megszokhattuk – megvannak a csúcskategória átkai is, hiszen hiányoznak az olyan (sokak számára továbbra is fontos) opciók, mint a bővíthető háttértár, a jó öreg jack-csatlakozó vagy éppen az infravörös port.
Van viszont egy hőmérő, ami a kameraszigeten, közvetlenül a vaku alatt kapott helyet, és tárgyak, ételek illetve italok (vagy bármi más) hőmérséklete mérhető meg vele egy dedikált alkalmazás segítségével. Kipróbálva egész pontos értékeket kaptam, és bár tény, hogy egy átlag Samsung vagy Apple csúcstelefonban nem nagyon találkozhatunk hasonló lehetőséggel, de a magam részéről nem éreztem úgy, hogy olyan funkcióról lenne szó, amit rendszeresen használnék a mindennapokban.
Szajki Bálint / 24.hu A kinti hőmérséklethez képest egész hűvösek az irodaház beton oszlopai.
Nem bírja szuflával?
A telefonban lévő processzort nem véletlenül hagytam ki: ellentétben napjaink androidos csúcsmobiljainak javával, a Pixel 9 készülékekben nem a Qualcomm gyártotta aktuálisan legerősebb lapkakészlet (jelen pillanatban a Snapdragon 8 Gen 3) kapott helyet, hanem a Google által tervezett és a Samsung által gyártott Tensor G4.
Erről a chipről a telefon bemutatóját követően több olyan cikk is született, ami azt taglalta, hogy a benchmark programok számai alapján jócskán le van maradva a konkurensekhez képest, és a teljesítménye egy négy évvel ezelőtti iPhone 12-nek felel meg. Az általam végzett gyors mérések alapján (Antutu eredmény: 1,3 millió pont) a készülék tényleg nem közelíti az olyan prémium konkurenseket, mint például a Xiaomi 14 (Antutu eredmény: 2,09 millió pont). A Google viszont ezzel kapcsolatban azt nyilatkozta, a chip célja nem az, hogy jól szerepeljen a különböző mérőprogramokban, hanem a telefon funkcióinak és a manapság egyre elterjedtebb mesterséges intelligencia lehetőségeknek a leghatékonyabb kiszolgálása. Ez persze lehetne okos marketingszöveg is, ugyanakkor a kéthetes tesztem alátámasztja ezt az állítást.
A bekapcsolást követő tizenötödik másodpercben már a kezdőképernyőn matattam, a rendszer az első pillanattól dadogás nélkül, villámgyorsan tette a dolgát. Több alkalmazás párhuzamos futtatása meg sem kottyant a telefonnak, fotózást követően a képek szoftveres feldolgozása is mindössze pár rövid pillanat, a Genshin Impact és a Diablo Immortal mobiljátékok probléma, illetve szaggatás nélkül, folyékonyan futottak, és a különböző mesterségesintelligencia-funkciók használata sem tartott tovább pár másodpercnél – ezekről amúgy hamarosan szót ejtek részletesebben is.
24.hu Az általunk mért eredmény valóban nem közelíti a többi csúcstelefont. De vajon tényleg számít ez?
Lehet, hogy a különböző benchmark-szoftverekben a Google telefonja alulmarad az olyan készülékekhez képest, mint az iPhone 15 Pro Max, a Samsung Galaxy S24 Ultra vagy a már emlegetett Xiaomi 14, de a hétköznapi használat során ebből az égvilágon semmit nem fogunk tapasztalni. A Pixel 9 Pro XL teszi a dolgát, és olykor picit ugyan hajlamos túlmelegedni, forrósodásról szó sincs, csupán valamennyire érezni a hátlapon, hogy sikerült megdolgoztatni a processzort.
Elsőre szokni kell
A teszt kedvéért egy Galaxy S22 Ultráról költöztem át a Pixel 9 Pro XL-re, és az első pár óra kicsit keservesre sikeredett. Az „átcuccolás” maga gyorsan és zökkenőmentesen történt, a képek, az alkalmazások, az adatok gond nélkül mozogtak át egyik készülékről a másikra, a frusztráció ezután következett. Ennek oka egyszerű: az Android operációs rendszerre húzott Samsung-féle One UI kezelőfelület az egyik legsokrétűbb, leginkább testre szabható szoftver a jelenlegi piacon, míg a Google-féle Pixel olyan sallangmentes szisztéma, ami az úgynevezett stock Androidhoz áll a legközelebb.
Engem például nagyon zavart, hogy kikapcsolhatatlan az alulról felhúzható alkalmazástár (és egyenként kell áthelyezni az appokat az oldalra lapozós megoldáshoz), ahogy a nyitóképernyő eltüntethetetlen keresősávja és a szelfikamera alatti, szintén kikapcsolhatatlan értesítési terület, ahová a szoftver automatikusan pakol ki hasznos(nak vélt) információkat. Mindez persze orvosolható egy launcher segítségével (például Nova), de azzal érdemes tisztában lenni, hogyha valaki Samsung, Xiaomi vagy éppen Honor telefonról vált Pixelre, annak alapból szűkösebb lehetőségek állnak majd rendelkezésére, mint amit megszokott.
Ez viszont korántsem jelenti azt, hogy a Pixel 9 telefonok kevesebbek lennének, mint a versenytársak, hiszen itt is találkozhatunk olyan megoldásokkal, amikkel máshol nem nagyon. Említettem a beépített hőmérőt, de ennél sokkal hasznosabb például a Now Playing funkció, ami bármiféle extra app telepítése vagy asszisztens aktiválása nélkül magától felismeri a közelünkben szóló zenéket, majd az előadót és a dal címét megjeleníti a zárolt képernyőn és az értesítési menüben. Emellé ráadásul még egy listát is kapunk a felismert számokról, amiket aztán egy gombnyomással lejátszhatunk, vagy hozzáadhatunk a YouTube Music-os kedvencekhez vagy lejátszási listákhoz.
Mesterséges intelligencia a fedélzeten
Az igazi szenzációt persze a – manapság egyre inkább kihagyhatatlan trendnek számító – mesterséges intelligencia alapú megoldások jelentik, amik egy része viszont a nyelvi korlátok miatt jobb esetben csak idegen nyelven, rosszabb esetben egyáltalán nem elérhető a magyar felhasználók számára. A teljesség igénye nélkül jöjjön ezek közül néhány, amit kipróbáltam a tesztidőszak alatt.
Karikázva keresés: ezt a funkciót még januárban mutatta be a keresőóriás, és először a Galaxy S24 eszközökön lehetett kipróbálni. A funkció lényege, hogy hosszan nyomva tartva bármi bekarikázhatóvá válik a képernyőn (akár a kamera képe is), a szoftver pedig azonnal lefuttat egy online keresést a karikán belüli tartalomra fókuszálva. Ennek hála pötyögés nélkül beazonosítható egy termék, egy állat vagy egy helyszín, nem kell azon matekozni, hogy milyen keresőszavakkal lehetne a leggyorsabban felkutatni az adott témát.
Gemini Live: a Gemini a Google saját fejlesztésű nagy teljesítményű mesterséges intelligencia modellje, ami egy ideje már elérhető alkalmazás formájában, a Pixel 9 telefonokon viszont megjelent a Live funkció, ahol beszélni lehet a szoftverhez, az pedig élő szóban, választékosan, az információt mondatokba szedve válaszol. Magyarul nem ért, de angolul egész jól el lehet kommunikálni vele, értelmesen válaszol a kérdéseinkre, és elég friss a tudása is. A fontos magyar hírekre rákérdezve például mesélt nekem Orbán Viktor békemissziójáról és a paralimpiára készülő sportolóinkról is. Ha tehát nincs kedvünk pötyögni, és folyékonyan beszélünk a támogatott nyelveken, akkor bármilyen témára rákérdezhetünk, hogy aztán szóban kapjunk választ. Elméletileg a Gemini fogja leváltani a Google Asszisztenst, de a képességei még elég korlátozottak, a Google Home okoseszközei például még nem vezérelhetők vele, információt sem tud adni a kütyükről, és útvonaltervet sem tudott ajánlani, tehát az MI jelenleg a Google Térkép adataihoz sem fér hozzá.
Google Fotók: a Pixel mobilokon ez az alapértelmezett galéria, ami itt fel van vértezve MI funkciókkal is. A szerkesztést kiválasztva az alkalmazás bal sarkában megjelenik egy apró MI ikon, amit megnyomva például eltüntethetők a képekről a nekünk nem tetsző részletek, de a szoftver felismeri a fotók egyes elemeit is, és ennek megfelelően dramatikusabbá tehető az ég, megváltoztatható a vízfelület, vagy sima nappali fotóból vanília égboltos naplemente varázsolható. A megörökített valóság megváltoztatása mellett választhatók továbbá olyan lehetőségek, mint az auto frame, ami egy képkivágással vagy kiemeli számunkra az eredeti felvétel egy részét, vagy az MI kibővíti a képet a jobb hatás érdekében. A módosítások az esetek 70 százalékában elég jól működnek, alig észrevehető, hogy a mesterséges intelligencia alaposan átdolgozta az eredeti fotónkat.
24.hu A délelőtti készített fotóból egy gombnyomásra vanília égboltos naplemente lett.
Közös fotó (Add Me): szintén képalkotós képesség, ami közvetlenül a kamera alkalmazásba van beépítve. Ennek lényege, hogy szelfizés nélkül is készíthető közös kép. Kezdésnek a rendszer felméri a környezetet, aztán az egyik alany beáll a kamera elé a másik alany pedig elkészíti a felvételt. Ha ez megvan, a felek helyet cserélnek, és némi helyezkedést, instrukciókat követően egy újabb exponálással elkészíthető egy olyan fotó, amin mindkét fél szerepel, de a funkció arra is használható, hogy egy személyből legyen több ugyanazon a fotón. Az eredmény itt is változó, a képekről olykor ordít, hogy valami nem stimmel, de pár próbálkozással azért elérhető olyan eredmény, amiről csak nehezen mondható meg, hogy az AI kettő (vagy akár több) felvételből rakta össze a mindenkit tartalmazó csoportképet.
24.hu Mi nem közös képet, hanem ikerpárokat készítettünk a Közös Fotó (Add Me) funkció segítségével. A felső végeredményt az alsó két részletből állította össze a szoftver.
Pixel Screenshot: szerintem az egyik leghasznosabb újdonság, ami Európában (egyelőre) nem elérhető, de a Google megoldotta, hogy a tesztkészüléken mégis kipróbálható legyen. Az alkalmazás lényege, hogy feldolgozza az összes általunk lőtt képernyőmentést, a „befotózott” tartalom alapján kereshetővé teszi azokat, a képeken megjelenő szöveg pedig kijelölhetővé és másolhatóvá válik. Amennyiben nagy mennyiségű screenshot található a készülékünkön, annak feldolgozásához a rendszernek időre van szüksége (órákra, akár napokra), de ha ez megvan, akkor villámgyorsan lehet keresni köztük, sőt, a képernyőmentések akár kollekciókba is rendezhetők a gyorsabb kezelhetőség érdekében.
Gemini Advanced: ez a Google mesterséges intelligenciájának fejlettebb, fizetős változata, ami beépül a keresőóriás minden szolgáltatásába, a Gmailtől a Táblázatokig, és segíti/megkönnyíti azok használatát. Amennyiben Pixel 9 Pro telefont vásárolunk, egyévnyi Google One AI Premium előfizetés ingyen jár a mobil mellé, ami egyben azt is jelenti, hogy 2 terabájtra nő a Google Drive tárhelyünk. A lemondásra ugyanakkor érdemes figyelni, mert jelenleg 8790 forint a szolgáltatás havidíja.
Ahogy említettem, a lista nem teljes, hiszen a megadott paraméterek alapján képet generáló Pixel Studio (egyelőre) szintén nem elérhető Európában, a hívásainkat monitorozó, majd azokból szöveges összefoglalót készítő Call Notes pedig kizárólag az Egyesült Államokban működik. Utóbbi elég nagy szívfájdalmam, mert a Pixel Screenshot mellett ezt érzem a leghasznosabb újdonságnak, ráadásul, ha abból indulok ki, hogy a Google Asszisztens sem tanult meg soha magyarul, így annak az esélye, hogy ez a funkció a közeljövőben használható lesz az anyanyelvünkön, meglehetősen csekély.
Bár tényleg akadnak olyan MI-funkciók, amik hasznosak, de itt is azt éreztem, mint a Galaxy Z Flip6 esetében: a lehetőségek nagy része csak ideig-óráig érdekes, a magam részéről a Screenshot alkalmazáson és néhány képmanipuláló lehetőségen (alakok és tárgyak eltávolítása) kívül aligha használnám őket rendszeresen.
Mások biztos több fantáziát látnak bennük, de én végül nem ezért szerettem meg a tesztalanyomat. A kezdeti frusztráció és a Nova launcher beállítása után gyorsan a szívemhez nőtt a Pixel 9 Pro XL, ami köszönhető a hibátlanul és villámgyorsan működő, amúgy letisztult szoftvernek, a visszafogott, de mégis egyedi dizájnnak, és annak is, hogy a 5060 milliamperórás teleppel még a telefon számára jóval megterhelőbb tesztidőszak alatt is bőven egy nap felett volt az üzemidő. Átlagos használat mellett szerintem akár két napig is bírhatja a készülék anélkül, hogy töltőre kellene tenni.
És a fotózást még nem is említettem
A villámgyorsan kialakuló szimpátiában hatalmas szerepe volt továbbá a megújult kamerarendszernek, ami ezúttal egy 42 megapixeles (f/2,2) előlapi kamerából, továbbá egy 50 megapixeles főkamerából (Octa PD; 1/1,31 hüvelyk; f/1,68; OIS), egy 48 megapixeles ultraszéles egységből (1/2,55 hüvelyk; f/1,7; OIS) és egy 48 megapixeles, periszkópos telefotó egységből (f/2,8; 1/2,55 hüvelyk; OIS) áll.
Szajki Bálint / 24.hu A kamerák, amik nem okoznak csalódást.
A Pixel-telefonok mindig is híresek voltak a még a csúcskategóriában is átlagon felüli képalkotó képességeikről, és az új fotós összeállítás most sem okoz csalódást, legyen szó szelfikről, nappali vagy éjszakai képekről, portrékól vagy akár videókról – utóbbiból ezúttal a – szoftver által felskálázott – 8K/30 fps a plafon, de az igazán jó felvételeket továbbra is natív 4K felbontásban lehet készíteni, ahol már a 60 képkocka per másodperc is rendelkezésre áll.
A színek természetesek, a felvételek élesek, a szoftver csodálatosan kezeli a fényt (érdemes megnézni a különbséget be- és kikapcsolt HDR-rel), az optikai képstabilizálás remekül működik, az ötszörös optikai zoommal pedig olyan képek lőhetők, hogy nehéz róluk megmondani, hogy benagyítva készítettük azokat. A telefotó egység amúgy még tízszeres nagyítást használva is kiváló eredményt produkál, a hosszú expozíció és a megújult, éjszaka is remekül működő panoráma móddal pedig egészen lenyűgöző felvételeket tudnak készíteni még a laikusok is.
Ahogy a képernyő esetében, itt sem túlzás azt állítani, hogy az egyik legjobb fotós képességeket biztosító telefonnal van dolgunk, amit ismét alátámaszt a DXOMARK értékelés. A Pixel 9 Pro XL összesen 158 pontot gyűjtött a labor kameratesztjén – megelőzve olyan, szintén kiváló kamerás képességekkel rendelkező készülékeket, mint az iPhone 15 Pro Max, a Xiaomi 14 Ultra vagy éppen a Huawei P60 Pro. Egyedül a Huawei Pura 70 Ultra előzi meg a Google idei csúcstelefonját, ám ismerve a kínai telefon szoftveres képességeit, nyugodtan mondható, hogy Android platformon a legjobb fotós teljesítményt most a tesztalanyom nyújtja.
Adrián Zoltán / 24.hu
Drága szerelem
A fentiek alapján már nem titok, hogy a Pixel 9 Pro XL a kezdeti ellenérzéseim után gyorsan a szívemhez nőtt, a tesztidőszak végén már úgy gondoltam, hogy ez a legjobb telefon, ami az idén a kezemben volt. Gyors és (a hiányosságai ellenére is) jól összerakott szoftver, megfelelő üzemidő, a legjobb képernyő, amit valaha láttam, csodásan teljesítő kamerarendszer, meg persze vannak a nálunk szűkösebben elérhető MI-funkciók, amiknek a hasznossága azért egy elég széles skálán mozog.
Ez rengeteg pénz, az itthon sokkal jobban ismert és elfogadott Galaxy S24 telefonok indultak ennyiről, a Google pedig hiába régi motoros, a hazai vásárlók jelentős része most fog először találkozni a Pixel márkával. Számukra riasztó lehet az abszolút csúcskategóriás ár, még úgy is, hogy ez a gyártó adja az egyik legjobb szoftveres támogatást: 7 év főverzió- és biztonsági frissítés, megspékelve a Pixel Drop csomagokkal, ami azt jelenti, hogy Pixel 9 telefonok is megkapják a kifejezetten ezen telefonszériára fejlesztett, a jövőben érkező újdonságokat.
Pixel 9 Pro XL specifikációk:
Kijelző: 6,8 hüvelykes Super Actua OLED, 1344×2992 pixel, 1-120 Hz, 3000 nit, Corning Gorilla Glass Victus 2
Processzor: Tensor G4 + Titan M2 biztonsági chip
Memória: 16 GB
Háttértár: 128 GB / 256 GB / 512 GB / 1 TB
Hátlapi kamerák: 50 MP széles látószög (Octa PD; 1/1,31 hüvelyk; f/1,68; FOV 81˚, OIS); 48 MP ultraszéles látószög (Quad PD; 1/2,55 hüvelyk; f/1,7; FOV 123˚; OIS ), 48 MP telefotó (Quad PD; f/2,8; 1/2,55 hüvelyk; FOV 22˚; 5x optikai zoom, OIS)
Szelfikamera: 42 MP ( Dupla PD; f/2,2, FOV 103˚)
Akkumulátor: 5060 mAh, 37 wattos vezetékes töltés, 15 wattos vezeték nélküli töltés
Méret: 162,8 x 76,6 x 8,5 mm
Súly: 221 gramm
Egyéb: Google VPN, 5G, IP68, NFC, eSIM, Wi-Fi 7, Bluetooth 5.3, Google Gemini AI, 1 év Google One AI Premium
Operációs rendszer: Android 14
Színek: fekete, rózsaszín, zöld, fehér
The post Pixel 9 Pro XL: könnyen megszerethető a Google új csúcstelefonja first appeared on 24.hu.
