A kaliforniai ürge (Otospermophilus beecheyi) nevét talán leginkább onnan ismerhetjük, hogy a pestisbaktérium hordozója, már a 20. század eleji kaliforniai pestisjárvány idején kiderült, hogy a kórokozó számára az állat (más fajokkal együtt) biztosítja az állandó fennmaradást. Egy új kutatásban azonban nem ezt a tulajdonságát, hanem egy eddig ismeretlent tártak fel kaliforniai kutatók. Kiderült, hogy az ürgék nem elégednek meg a növényi étrenddel, hanem pocokra is vadásznak.
A Kaliforniai Egyetem kutatói hosszú távú ürge-megfigyelési programja során derült fény arra, hogy az egyébként növényevőnek ismert ürgék vadásszák, megölik és megeszik a pockokat – ez az első alkalom, hogy a mókusfélék körében jelentős ragadozó viselkedést tapasztaltak. Nem teljesen ismeretlen a mókusfélék esetében, hogy időnként fognak és esznek állatot is, mintegy 30 fajukról már korábban kiderült ilyesmi. A kaliforniai ürge azonban nem alkalomszerűen, hanem rendszeresen vadászik.
Maga az ürge gyakori állat, és fontos zsákmányt jelent számos szárazföldi ragadozónak, valamint a madaraknak is. Az ürge zsákmánya, a kaliforniai pocok (Microtus c. californicus) magevő, és ő maga is rengeteg ragadozó étrendjén fő fogásként szerepel.
2024-ben, a megfigyelési program 12. évében, a Briones Park helyi védettséget élvező természetvédelmi területén június és július hónapok során 72 alkalommal láttak az ürgék és a pockok közti interakciót, s ezek 42 százaléka aktív vadászatot jelentett.
Egyszerűen sokkoló volt. Soha eddig nem láttunk ilyen viselkedést
– mondta Jennifer E. Smith, a kutatás vezetője.
„A mókusfélék olyan állatok, amelyeket az ember jól ismer. Kinézünk az ablakon, és ott vannak, rendszeresen találkozunk velük. Azonban a tudomány számára eddig sosem tapasztalt viselkedésük rávilágít arra, hogy még nagyon sokat meg kell tanulnunk róluk” – tette hozzá Sonja Wild, a kutatóprogram másik vezetője.
Amikor Wild egy tanítványa beszámolt a megfigyeléséről, a kutató értetlenül állt előtte, és csak a videó megnézése után esett le neki, mit is mondott a diákja. Később, miután figyelni kezdtek erre a jelenségre, folyamatosan látták a vadászó ürgéket. A megfigyelések összegzéséből azután kiderült, hogy arra az időszakra esett ez a vadászati láz, amikor a pockok hatalmas számban jelentek meg a park területén. Vagyis az ürgék a pocokinvázióra adott válaszként kezdtek neki a vadászatnak – semmi más állatra nem vadásztak a megfigyelések alapján, kizárólag pocokra.
Ez a különös rugalmasságról árulkodó étrend teszi lehetővé, hogy a kaliforniai pocok az ember által belakott és átalakított, gyorsan változó területen is vígan élhessen. Ebben számos más állat is jeleskedik, például a mosómedve, a prérifarkas, vagy épp a hiéna. Mi emberek is efféle opportunisták vagyunk!
A kutatók a hosszú távú megfigyelési programmal olyan viselkedést dokumentálhattak, amit eddig nem ismert senki. Persze a felfedezés rengeteg új kérdést is felvet, például miként tanulják a vadászatot az ürgék, hogyan adják át a szülők a kölyköknek a tudásukat. Az is kérdés, hogy a pocokinváziónak és kiterjedt vadászatnak milyen hatása lesz az ürgék népességére – így a megfigyelések tovább folytatódnak majd.
The post Pocokra vadászik a kaliforniai ürge first appeared on National Geographic.
