Iránban 1979-ben győzött az „iszlám forradalom”. Az ország a sah uralma alól síita vallási vezetés alá került. Ennek ideológiai alapját az iszlám világ törésvonalán kell keresni. A mohamedán világot egy fontos kérdés osztja ketté. A szunniták szerint a kalifa, azaz az egész iszlám világ – az umma – vezetője származástól függetlenül bárki lehet. Ezért fogadták el a szultánok uralmát, és ezért aspirálhatott – végülis sikertelenül – az ISIS vezére is a kalifa címére.

Az Irán többségét alkotó síiták szerint azonban csak Mohammed próféta egyenesági leszármazottja lehet a vezető. Az iráni klérus is ezt vallja, így az  államideológia szerint várni kell a próféta örökösére, aki majd átveszi Irán kormányzását is. Addig viszont a síita vallási vezetésnek kell irányítania az országot mint „iszlám köztársaságot”. Az 1979-es forradalomnak azonban nemcsak iszlamista résztvevői voltak, így egyfajta kompromisszum alakult ki. Az ország államformája iszlám köztársaság és egyfajta „teodemokrácia”, a teokrácia és a korlátozott demokrácia elegye, lett. A nemzetgyűlést a nép választja, ám a klérusból álló Őrök Tanácsa megvétózhatja a jelölteket. Ahogyan a törvényeket magukat is. Az ország élén pedig nem a napi ügyeket vivő, inkább kormányfőként működő elnök, hanem a legfelsőbb vallási vezető, az ajatollah áll.

Akik elméleti szinten is egyetértenek ezzel a berendezkedéssel, vagy akár egy tiszta teokráciának örülnének, azokat Iránban principalistának, vagy konzervatívoknak nevezik. Vezetőjük az ajatollah, és ők dominálják az Őrök Tanácsát, illetve a többi papi testületet. Velük szemben állnak a reformerek, akik a rendszer demokratikus jellegét erősítenék. Köztük több a világi személy, bár modern gondolkodású klerikusok is akadnak soraikban szép számmal. Szerencsésebb esetben képesek parlamenti többséget szerezni, más esetekben teljesen háttérbe szorulnak. A reformerek általában nyitottabbak a nyugattal való megegyezésre, míg a konzervatívok az agresszívebb külpolitika hívei. Ennek megfelelően az ország nagyhatalmú különleges katonai ereje, a Forradalmi Gárda is utóbbiakat támogatja.