A világ legelső repülni képes állatai a rovarok közül kerültek ki, igen sokféle szárnymérettel és alakkal rendelkeztek, ezek pedig az egyes állatok ökológiai helyzetéből adódtak. Jól ismert, hogy a ragadozók és zsákmányaik közt afféle evolúciós fegyverkezési verseny zajlik, ez az állatok viselkedését és testi felépítését egyaránt befolyásolja. A Kínai Tudományos Akadémia számolt be egy új, az ősi óriáskabócák alkalmazkodásáról készült kutatás eredményéről, amely a Science Advances folyóiratban látott napvilágot.

Az aktív repülés innovatív és igen sok szempontból hasznos képessége négy, egymástól teljesen független állatcsoportban is kialakult: a rovarok, a madarak, a denevérek, és a már kihalt pteroszauruszok. Az ősi óriáskabócák (Palaeontinidae) a mai rokonaikhoz hasonló szárnyakkal rendelkeztek és a repülési képességeik is hasonlóak lehettek.

A triász időszak közepétől (kb. 240 millió éve) a kréta végéig az erdők lakói voltak ezek a hatalmas rovarok. Koruk jeles képviselőiként számos kiváló állapotú kövületben ismerhetjük meg az evolúciójukat, a testalkatuk és a szárnyuk változásain keresztül. A részleteket mutató ősmaradványok azt is lehetővé teszik, hogy a test változásait a viselkedés változásaival együtt tudják értelmezni a szakemberek.

A kutatók 160 millió évet átfogó időszak óriáskabócáit vizsgálták meg, és állítottak össze egy nagy adatbázist, amelyben azok testalkatának és szárnyának részletes információi szerepelnek. Az elemzések igazolták, hogy ez a kabóca-csoport valóban a triász középső időszakából ered, és egy átalakulási időszakra is fény derült, a jura időszak végén – kréta időszak elején. Ezt az átalakulást követően e kabócák váltak uralkodóvá a kréta első felében.

Új szárnyak, jobb repülés

Az ősi kabócák korai (triász, jura) és későbbi (kréta) képviselőinek szárnyai közt jelentős eltéréseket találtak a szakemberek. Az ősibb fajok szárnyai lekerekítettebbek voltak, hasonlóak a mai lepkékéhez, az újabb változatoké – ilyen a ma élőké is – hosszúkássá, kissé hegyessé vált, kisebb hátulsó szárnyakkal. A kutatók modellezték, miként repülhettek ezekkel a szárnyakkal a kabócák, milyen gyorsak lehettek és mennyire tudtak könnyedén manőverezni.

E vizsgálatok szerint az újabb testalkatú kabócák nemcsak gyorsabban repültek, de jobban is tudtak manőverezni – ez pedig hatalmas előnyt jelentett számukra a ragadozókkal szemben. No de kik is voltak ezek a ragadozók? A kabócákban tapasztalt változások időben ugyanakkor, 145 millió éve zajlottak, amikor a korai madarak megjelentek és egyre sokszínűbbé váltak.

Az első madarak számára kiapadhatatlan fehérjeforrást jelenthettek ezek a nagy termetű rovarok, serkentve ezzel a madarak evolúcióját is. Javuló repülési képességei visszahatottak a kabócák repülési képességeire is, a madarak felemelkedése emellett az ekkor még létező pteroszauruszok életmódjára is valószínűleg befolyással volt.

A pteroszauruszok ekkor váltak nagyobb termetűvé és ekkor váltak a vizes élőhelyek lakóivá, illetve ekkor álltak át a korábbi rovardiétáról a sokkal változatosabb étrendre is. A szakemberek úgy vélik, a madarak megjelenése jelentette ebben az átalakulásban a fő hajtóerőt.

Szintén ugyanebben az időszakban zajlott a szitakötők körében is egy gyökeres átalakulás, ennek ugyancsak lehetett köze a több változáshoz. Ez azt jelenti, hogy a levegőt uraló élőlények egész rendszere átalakult.

The post Ragadozóik miatt nőtt nagyra az ősi kabócák szárnya first appeared on National Geographic.