A rovarok osztályán belül a kabócák világa igen érdekes és izgalmas téma, ugyanis rengeteg színben, méretben és alakban fordulnak elő a bolygó nagy részén. Vannak köztük élénk színezetűek, szarvakat vagy furcsábbnál furcsább kinövéseket viselők, sőt, még hangyát imitáló fajok is.

Hazánk sem szűkölködik a kabócafajok számának tekintetében, ugyanis mintegy 600 képviselőjük ismert és elterjedt, ezen belül csak a mezeikabóca-félék családjában közel 400 faj található. A kabócák is szem előtt tartják saját túlélésüket, és mivel éppen ezért legtöbbjük rejtett életmódot folytat, valószínűsíthető, hogy hazánkban is akad még faunára új kabócafaj, azaz tudományosan ismert, de ez idáig még az ország területén nem dokumentált rovar.

Idén egy olyan kabócafaj példánya került elő egy Szeged melletti területről, mely több szempontból is figyelemreméltó.

Ez az állat a mezeikabóca-félék családjába tartozó Glossocratus foveolatus, melynek még magyar neve sincs, olyannyira ritka. A korábbi megjelenéseit vizsgálva azt láthatjuk, hogy Magyarországon kívül is igen kevés helyen észlelték annak ellenére, hogy a kabócák általános méreteihez viszonyítva egy nagyméretű (12 mm), és éppen ezért mondhatni már-már lomha kabócáról van szó.

<!– [if IE 9]><![endif]–><!– [if IE 9]><![endif]–>

2012-ben Szerbia északi részén és hazánkban Kiskunhalason, valamint 2007-ben és 2013-ban az országhatártól nem messze, de már Ausztriában a Fertő tó környékén figyelték meg néhány példányát. A fajjal kevés tudományos cikk foglalkozik, de azok alapján az elterjedési területébe Oroszország déli része, Afganisztán, Kazahsztán, Kína, Kirgizisztán, Mongólia és Szibéria déli része is beletartozik. Igaz, ezekről a területekről nem lehet fellelni „citizen science” oldalakra feltöltött fotókat, ami arra enged következtetni, hogy régen figyelhették meg az általuk említett példányokat.

Nehéz megfigyelni

Testi felépítésében sem szokványos, ugyanis szinte azonnal szembetűnő a nagyméretű, megnyúlt kacsacsőrre emlékeztető fejnyúlványa, melynek szerepe a rejtőzködés hatékonyságának növelése a növényi levelek és szárak között, így a ragadozók nehezebben veszik észre a többnyire erdőszéli, füves területű élőhelyén. Látható, hogy szemei a „kacsacsőr” két oldalán helyezkednek el, a hasi oldalon pedig könnyedén megfigyelhetők apró csápjai is.

Ránk, emberekre nem jelent veszélyt, fűfélék nedveit szívogatja a szipókának nevezett szájszervével. Amikor a léptünk elől a fűben odébb ugrik, a méret és a szín tekintetében nagyon hasonlít a nőstény rövidszárnyú rétisáskára (Euchorthippus declivus). Az idén talált példány egy nőstény, melyet egészen egyszerűen onnan lehetett megállapítani, hogy nagyméretűre volt duzzadva a potroha, ami annyit jelentett, hogy peterakás közeli állapotban volt, ráadásul emiatt még az ugrás is nehezebben ment neki.

<!– [if IE 9]><![endif]–><!– [if IE 9]><![endif]–>

Mindkét pár szárnya hártyás, nyugalmi állapotban a potrohot háztetőszerűen borítja be. Továbbá a kabócákra általánosságban jellemző, hogy a hímek a potrohukban lévő hanghólyag kitinhártyájának rezegtetésével hangadásra is képesek, ebből kifolyólag a hímeknek és a nőstényeknek is van hallószervük.

Valószínűleg a hangadás és fogadás képessége erre a fajra is ugyanúgy jellemző, habár ez még nem kutatott terület főleg úgy, hogy magukat a példányokat sem lehet egyszerűen megpillantani a faj

rejtőzködő képessége és vélhetően a kis egyedszáma miatt. A hátulsó lábszáraikon gyakran erős tüskék vagy mozgékony serték nőnek, rendszerint hosszanti sorokba rendeződve, melyek felfedezhetőek ezen a kabócán is.

Ha optimisták akarunk lenni, akkor kijelenthetjük, hogy akármennyire is ritka élőlény, bárkinek lehet esélye arra, hogy összetalálkozzon vele például egy fűvel borított területen.

Azonban a realitás inkább az, hogy nagyon kevés az esély rá, hiszen a GBIF rendszere, mely minden a fajjal kapcsolatos elterjedési adatot gyűjt és tárol, az előfordulását csak mindössze 5 helyen mutatja az egész bolygón. Kijelenthető, hogy erről a kabócafajról gyakorlatilag alig tudunk valamit, így azt sem, hogy inváziós-e, kártékony-e, vagy, hogy összességében hol helyezkedik a hazai ökoszisztémában.

<!– [if IE 9]><![endif]–><!– [if IE 9]><![endif]–>

Azt sem tudhatjuk továbbá, hogy mik lehetnek a rövidebb és hosszabb távú kilátásai, amibe még az is beletartozhat, hogy egyszerűen véglegesen kihal, úgy, hogy mindössze hátrahagy maga után néhány róla készült fotót és egy-két leírást. Éppen ezért menjünk, és fedezzük fel a természetben azt, amit csak lehet.

The post Rejtélyes kabócafaj bukkant fel hazánkban first appeared on National Geographic.