– Uram! A késemért jöttem!

– Hol hagyta?

– Valami matrózban.

– Milyen kés volt?

– Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta?

– Várjunk… Csak lassan, kérem… Milyen volt a nyele?

– Kagyló.

– Hány részből?

– Egy darabból készült.

– Akkor nincs baj. Megvan a kés!

– Hol?

– A hátamban.

Több mint harminc éve vagyok rendszeres könyvolvasó, de ennél jobb regénykezdést sohasem találtam, pedig mindent fogyasztok Joyce-tól Christie-ig.  Számomra P. Howard, vagyis Rejtő Jenő volt a kapudrog.

A szakirodalom szerint bizonyos kábítószerek az első alkalommal annyira fantasztikus élményt idéznek elő, hogy a szerhasználó egész hátralévő életében nem tud megfeledkezni róla, folyamatosan vágyik rá, ezt keresi egyre újabb és újabb adagokkal, de soha többé nem élheti át újra, ez okozza a függőség csapdáját.

Rejtő könyvei ugyanilyen hatással voltak kiskamasz koromban, néha eszembe jut, milyen jó lenne, ha újra életemben először olvashatnám Az elátkozott partot és a folytatását, A három testőr Afrikábant, A tizennégy karátos autót, vagy a Piszkos Fred-könyveket, ámulhatnék cselekményeik eszelős fordulatain, vagy rázhatna a röhögés az utánozhatatlan poénjaiktól.

Rejtőre a könyvei alapján úgy gondolunk, mint egy örökké vidám bohémra, amiben van is igazság, de az összképtől nagyjából annyira van távol, mint egy királyi portré az uralkodó valódi személyiségétől.

Rejtőt humoros regényein, bohózatain keresztül ismerjük, személyes sorsa azonban sokkal kevésbé volt mulatságos. A százhúsz éve született szerzőre – egy rejtői fordulattal – halálának 81. évfordulóján Thuróczy Gergely Rejtő-kutatóval, a Petőfi Irodalmi Múzeum tudományos munkatársával emlékezünk.

Varga Jennifer / 24.hu Thuróczy Gergely Rejtő-kutató.

Amikor az irodalomtörténésszel november végén leültünk beszélgetni, éppen Szófiából tért haza, ahol egy különleges Rejtő-kötet bemutatóján járt. A Magyar-Bolgár Gazdasági Kamara A tizennégy karátos autó című P. Howard-regényt adta ki bolgár, illetve magyar nyelven, Sajdik Ferenc illusztrációival.

A regénykezdés itt is zseniális:

Gorcsev Iván, a Rangoon teherhajó matróza még huszonegy éves sem volt, midőn elnyerte a fizikai Nobel-díjat. Ilyen nagy jelentőségű tudományos jutalmat e poétikusan ifjú korban megszerezni példátlan nagyszerű teljesítmény, még akkor is, ha egyesek előtt talán szépséghibának tűnik majd, hogy Gorcsev Iván a fizikai Nobel-díjat a makao nevű kártyajátékon nyerte el…

Thuróczy azt mondja, e kötet a kamarai elnök és üzletember Rossen Tkatchenko szívügye volt, ő gyűjtötte össze a szponzorokat, és kérte fel az illusztrációk elkészítésére a 94 éves Sajdik Ferencet.

„Rejtő sok mindenkire hat még ma is, de elsősorban magyarokra, vagy Magyarországhoz kötődő emberekre. Tipikusan az a szerző, aki »idehaza világhírű«. Adódik ez egyrészt abból, hogy humorát, nyelvi leleményeit nehéz fordítani, másrészt abból, hogy bár legismertebb regényei közül egy sem játszódik idehaza, karakterei hamisítatlan pesti vagányok, csak nekünk vannak igazán hozzájuk viszonyítási pontjaink. Készültek angol, német, francia, cseh, szlovák fordítások, sőt, nemrég megjelent egy kisregény kínaiul is, de sehol sem lett igazán népszerű. Érdekesség, hogy amikor egy alkalommal oroszra fordították, nem tudtak mit kezdeni azzal, hogy a szerző csak P. Howard, meg akarták fejteni a teljes nevét. Valószínűleg nem a magyar eredetiből, hanem valamilyen közvetítő nyelven megjelent kötetből dolgoztak, és azt sem nagyon tudták, mivel van dolguk, csak kellett valami kalandregény. Lexikonokban kezdtek keresgélni, és hát találtak egy P. kezdőnevű Howardot – Percy Howard századeleji angol írót, így az egyik orosz nyelvű Rejtő-könyv 1992-ben az ő neve alatt jelent meg. Hasonló történt Szlovákiában is jó 20 évvel ezelőtt: »a tót atyafiak« valószínűleg hasraütésszerűen Paul Howardra keresztelték Rejtőt.”

Az elveszett gyerek

P. Howard 1936-os születéséig Rejtő Jenőnek hosszú, rögös utat kellett bejárnia. Reich Jenő néven látta meg a napvilágot az erzsébetvárosi Szövetség utcában, melynek egy szakasza 2001 óta az ő nevét viseli. A családban Jenő volt a harmadik, legkisebb fiú, s mint ilyen, afféle fekete báránnyá vált. Míg bátyjai, Lajos és Gyula a papírkereskedő és tisztviselő apjukhoz méltó polgári pályát választottak (előbbi könyvelő, híres sakkmester és szakíró, utóbbi jogász és jeles versenybridzsjátékos lett), addig a kisöcs sokáig hiába kereste a helyét.

Az elemi után először kereskedelmi iskolába járt, de onnan kicsapták, mert állítólag inzultálta a tanárát, annak antiszemita megjegyzései miatt.

A magas, vékony testalkatú fiú egy ideig bokszolt, amitől megizmosodott. Bár több bokszklubban is öklözött, tizennyolc évesen felhagyott a sporttal, majd a színészet felé fordult. Hamar kiderült: a színpad sem az ő világa, nem volt különösebben tehetséges, sokat hiányzott az órákról. Ebben az időszakban, 1924 táján kezdte el használni eredeti vezetékneve helyett a Rejtőt, amely először színészi művésznév volt tehát, nem írói álnév.

Deutsche Fotothek / Brück und Sohn / Fortepan Hevesi Sándor (ekkor névtelen) tér az Izabella utca és a Rejtő Jenő (Szövetség) utca között, szemben a Magyar Színház az 1900-as években.

Kamaszként kezdett írni: leveleket, majd verseket. A kutató azt mondja, eme költemények tipikus ifjúkori zsengék, dagályos, világfájdalmas, kiforratlan alkotások, melyeken egyértelműen érződik Ady hatása. Tizenöt évvel később Rejtő alighanem ifjúkori önmagán élcelődött Az előretolt helyőrség című regényében Troppauer Hümér nevű karakterének megalkotásával, aki a legváratlanabb helyzetekben, piszkos papírcsomókról olvasta fel borzalmas költeményeit, kritikusait pedig orbitális pofonokkal szerelte le.

1927–1930 között Rejtő csavargott, nyakába vette fél Európát. Ezek az évek, a saját maga által kiszínezett történetei alapozták meg későbbi legendáját.

Megfordult többek közt Bécsben, Berlinben, Svájcban és Franciaországban. Néhány napra valóban elvetődött az észak-afrikai francia gyarmatokra is, de az idegenlégióba soha nem lépett be. Valószínűleg fel sem vették volna, utazásai során ugyanis végig nyomorgott, alkalmai munkákból élt, túlhajszolta magát, borzalmasan egészségtelen életmódot folytatott, ezért rettenetes fizikai állapotba került. Huszonhárom éves korára a halál küszöbén állt, amiről egy leveléből értesülhetünk.

Később, amikor már volt akkora hírneve, hogy a bulvárlapoknak megérte vele néha interjút készíteni, ő maga mondott erről az időszakáról szemrebbenés nélkül meredek dolgokat. Például azt, hogy belépett a francia idegenlégióba, ahonnan egy jóindulatú ezredorvosnak és egy fél szappan elfogyasztásának köszönhetően sikerült idő előtt szabadulnia.

Thuróczy azt mondja: biztos, hogy Rejtő sohasem volt légiós, a fenti történeten a korszakot jól ismerő hadtörténészek csak mosolyognak. Csakhogy Rejtő közel 195 cm magas, tagbaszakadt figura volt, egy fiatalkori bokszsérülésnek köszönhetően kissé elferdült orral, így ránézésre könnyen elhitték neki, hogy katona volt a legendás gyarmati hadseregben.

Aki mer, az nyer

Hazatérve 1930-ban Rejtő Jenő Nagykörut címmel bulvárlapot alapított, de ebbe is beletört a bicskája. A következő év februárjában aztán nyomtalanul eltűnt Budapestről. Többen halálhírét keltették, azt híresztelték, hogy a Dunának ment. Karinthy Frigyest annyira felzaklatta az ügy, hogy egy újságcikkben kérte az eltűnt Rejtőt: gondoljon a szegény szüleire, és térjen haza, vagy legalább adjon életjelet magáról.

The post Rejtő sokat poénkodott oroszokon, szovjeteken, kínaiakon és arabokon – de ezt senki nem tudhatta meg first appeared on 24.hu.