Az Egyesült Államok 19-re húzott lapot a venezuelai beavatkozással. Donald Trump még emlékezhet a 70-es évekre, amikor a Mexikói-öbölbe ömlött a kőolaj az Orinico-övből, de Caracas aranykorának már rég vége. A lepusztult venezuelai infrastruktúrát a Fehér Ház az amerikai olajcégekre bízná, viszont a vállalatok nem biztos, hogy tolongani fognak a lehetőségéért.
Nicolás Maduro elnök elfogása és a politikai átmenet koordinálása még nem jelenti, hogy az Egyesült Államok bármit is nyert Venezuelában. Az ország olajipara súlyos tőkehiányban szenved, miközben az infrastruktúrája lepusztult.
Becslések szerint a napi olajkitermelés az egymillió hordót sem éri el. Az XTB piaci elemzője mondta el a Forbes.hu-nak, hogy ez a mennyiség a globális kitermelés körülbelül egy százalékának felel meg. Venezuela a világ ismert kőolajtartalékának nagyjából 17 százalékával rendelkezik – tette hozzá Szitás Lóránt. Az elemző elmondta, hogy a január harmadiki eseményekre a piacok reakciója visszafogott volt, a chartok kis mértékű növekedést mutattak, ami inkább a kivárást jelzi, mint a pánikot.
Az ország a megfelelő infrastruktúra hiánya ellenére már bizonyította, hogy képes fontos tényezővé válni világpiacon. A Bloomberg szerint teljesítménye csúcsán a venezuelai olajipar napi majdnem 4 millió hordós kitermelési volument tudott produkálni. A legkiemelkedőbb év az 1974-es volt.
Ki finanszírozza a venezuelai olajipar újjáépítését?
Az USA külügyminisztere, Marco Rubio egy interjúban arról beszélt, hogy a nagy amerikai olajcégek hatalmas érdeklődést mutatnak a venezuelai kőolaj iránt. Optimista becslések szerint akár évi 10 milliárd dollár befektetést is vihetnek az országba. A legnagyobb amerikai vállalatok közül ma már csak a Chevron van jelen Venezuelában.
A houstoni székhelyű cég különleges engedélyeket kapott a Fehér Háztól, hogy a szankciók ellenére folytathassák a működést. Jelenleg a kőolaj kitermelés nagyjából 25 százalékát biztosítják. Az Exxon Mobil és a ConocoPhillips 2007-ben vonultak ki, miután Maduro elődje, Hugo Chávez ellentételezés nélkül államosította az eszközeiket (az innen eredő konfliktus meghatározza a mostani eseményeket is).
Rubio optimista várakozásai ellenére a Rystad Energy elemzője szerint az amerikai olajvállalatok visszafogott lelkesedéssel térhetnek vissza Venezuelába. Schreiner Parker a Financial Timesnak mondta, hogy 65 milliárd dollárt emészthet fel, hogy a jelenlegi termelési szintet 2040-ig fenntartsák.
Ahhoz, hogy a napi termelést 2 millió hordó fölé emeljék, több mint 100 milliárd dollárra lenne szükség.
A Fobres.hu a Concorde részvényelemzőjét kérdezte arról, hogy mekkora olajárra lenne szükség ahhoz, hogy az amerikai cégeknek megérje ez a befektetés Venezuelában.
Gajda Mihály szerint a válasz nagyban függ attól, hogy mely régióban zajlik a munka. Úgy látja, hogy legalább 80 dolláros hordónkénti árnál érné meg felpörgetni a venezuelai termelést.
Ez az árfolyam messze van a jelenlegi világpiaci trendektől. Az venezuelai Merey 16 típusú kőolaj (az exportnál a venezuelai referencia-minőség) árát a Brenthez kötik. 2025 végén nagyjából 14-15 dollár volt a diszkont, vagyis a Brent aktuális árából ennyit vontak le a Merey árának meghatározásához. A Brent típusú kőolajért hordónként jelenleg valamivel több mint 61 dollárt kell fizetni, ami messze van az elemző által ideálisnak tartott 80 dolláros szinttől. Huzamosabb ideig 2022 elejétől 2024 végéig volt ilyen szinten az árfolyam, azóta viszont nem tudott e fölé kúszni a hordónkénti jegyzés.
Gajda Mihály hozzátette, hogy a nyugati olajcégek befektetéseinek egy másik alap feltétele a hosszútávú politikai stabilitás lenne. Az infrastruktúra fejlesztése, a termelési és szállítási folyamatok kiépítése nem 1-2 év alatt történik meg. Az elemző szerint
a vállalatoknak akkor éri meg a pénzüket Venezuelába vinni, ha biztosak lehetnek benne, hogy legalább 15 évig kiszámítható környezetben működhetnek.
A probléma az, hogy egy ilyen instabil helyzetben a kockázat túl nagy ehhez. Az elemző emlékeztetett rá, hogy először Hugo Chávezt is tisztán választották meg.
Az Exxon Mobil és a ConocoPhillips már megtapasztalták, hogy milyen elveszíteni a befektetéseiket az országban. A Rapidan Energy elnöke ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy az amerikai cégek számára csábító, hogy egy szomszédos országban, mondhatni karnyújtásnyira van tőlük ez a hatalmas olajtartalék. Azonban a múlt eseményei és az a bizonytalanság, ami most körbelengi Venezuelát, hosszas mérlegelést igényel.
Rövid távon a Chevron lehet a jelenlegi káosz nyertese. A vállalat jelenleg is termel Venezuelában, nagyjából 3 ezer embert foglalkoztatva. Az olajcég volt vezetője, Ali Moshiri is kampányol egykori munkáltatója mellett, miközben saját olajprojektjén is dolgozik. Jelenleg befektetők bevonásával igyekszik 2 milliárd dollárt összegyűjteni, egy venezuelai beruházáshoz. Szitás Lóránt beszélt róla, hogy Moshiri terveinek hírére az amerikai olajcégek részvényei jelentősen erősödni tudtak. Az elemző szerint ez jól tükrözi a spekulatív várakozásokat Venezuelával kapcsolatban.
A venezuelai olaj a 2030-as évek sztorija
Az elemzői konszenzus szerint 2026-ban olajtöbblet lesz a piacon, így a venezuelai olaj jelentősége idén nem lesz számottevő. Az OPEC is azt kommunikálja, hogy túltermelés van a fekete aranyból. A globális napi termelés átlagosan, körülbelül 106 millió hordó volt 2025-ben. Ehhez a dél-amerikai ország nem sokat tett hozzá és azt is főleg Kínába exportálta Caracas, a mostani események nagyon is fájnak a kínai feldolgozóiparnak.
Azt nehéz megmondani, hogy mikor ömlik majd nagyobb mennyiségben a piacra a venezuelai olaj. A kitermelés fokozásához a már említett beruházásokra lenne szükség. Amennyiben valamelyik nagy vállalat elindítaná a fejlesztéseit a térségben, legalább 3-5 évre lenne szükség mire a befektetések beérnének. Ezek alapján Gajda Mihály úgy látja, hogy a legjobb forgatókönyvek szerint is a Venezuela-sztori a 2030-as években lehet meghatározó tényező.
A Bloomberg cikke szerint a következő évtized első felében a venezuelai olaj nagy mértékben felértékelődik. Addig lenne idő a megfelelő infrastruktúra kiépítésére.
Az ország az 1970-es években képes volt közel 4 millió hordót kitermelni egy nap, az 1990-es években pedig az 5, akár 6,5 millió hordós napi kvótát is megcélozták. Ezek a tervek Hugo Chávez, majd Nicolás Maduro elnökségével semmivé lettek, azonban a potenciál ott lehet az országban. Javier Blas Bloombergen megjelent véleménycikke szerint minden Donald Trumpon múlik. Az amerikai elnök kijelentéseit sokszor kell fenntartásokkal kezelni, azonban a Venezuelával kapcsolatos eddigi terveit látszólag véghezvitte. Trump azt ígérte, hogy a nagy amerikai vállalatok megjelennek a befektetéseikkel az országban. Lehetséges, hogy az elnöknek sikerül majd rábírnia az olaj óriásokat, hogy vágjanak bele ismét az Orinoco-projektbe.
Az erő a dollár mögött
Az XTB piaci elemzője a dollár szerepéről is beszélt a caracasi események után. Szerinte pénzügyi szempontból is visszhangot keltett az USA különleges katonai művelete.
A „dedollarizációs” narratíva, amely az elmúlt évben a dollár gyengülését és a nemesfémekbe áramló tőkét erősítette, láthatóan háttérbe szorul
– mondta Szitás Lóránt. Az elemző úgy látja, hogy a befektetők, az amerikai gazdasági és katonai erőt látva visszatérnek a dollárhoz, mint biztonsági eszközhöz. Nem vár ugrásszerű árfolyam növekedést a devizánál, lassabb, de kitartóbb erősödésre számít.
Mit jelent a globális olajpiac számára a venezuelai krízis?
Az elemzők egyetértenek abban, hogy a venezuelai eseményeknek jelenleg nem a gazdasági, hanem a politikai üzenete a fontos. Az Orinoco-övi olajkészletek ebben az évtizedben nem árasztják el a világpiacot, viszont a befektetők figyelmét az országra irányította. Az USA erődemonstrációja lökést adott a dollárnak, miközben felhívta a figyelmet arra is, hogy nem szabad félvállról venni Donald Trump kijelentéseit, terveit.
A legfontosabb kérdés ebben a pillanatban, hogy mit lép Kína? A Kínai Fejlesztési Bank (CDB) 17-19 milliárd dollár hitelt helyezhetett ki Venezuelában az AidData kutatóintézet becslése szerint. Ennek az összegnek a fedezete az az extra nehéz kőolaj volt, aminek a finomítására specializálódtak Kínában a santungi független finomítók. Bár Donald Trump jelezte, hogy Caracas legnagyobb vásárlói, így például Kína továbbra is kaphatnak olajat az országból, ez nem oldja meg Peking gondjait. Venezuelában sokkal nagyobb termelésnek kellene elindulni, hogy fedezzék a kínai követelést, erre viszont belátható időn belül nem kerül sor.
Az amerikai Forbes cikke azt valószínűsíti, hogy Kína alkalmazkodni fog a jelenlegi helyzethez és tárgyalásokba kezd az ideiglenes caracasi kormánnyal. Vélhetően követelési egy részéről lemond, és a santungi finomítók más forrásból származó kőolajra állnak át. Ezzel ugyan jelentős pénzügyi veszteséget kell elkönyvelniük, viszont fenntarthatják a szélesebb kereskedelmi kapcsolataikat.
Az Egyesült Államok mindeközben jelezte, hogy megállapodott az ideiglenes caracasi vezetéssel. Az egyezség értelemében Venezuela 30-50 millió hordó kőolajat értékesít az USA-nak – erről a Forbes.hu-n írtunk. Donald Trump azt írta, hogy az energiahordozót piaci áron vásárolják meg és személyesen felügyeli majd, hogy ez a pénz a venezuelai nép javát szolgálja.
A CNN a hír után közölte, hogy az Egyesült Államok naponta 20 millió hordó olajat fogyasztott 2025 decemberében. Ez azt jelenti, hogy a megállapodás szintén politikai jelentőségű, mint gazdasági. A dél-amerikai ország nagyjából 2 milliárd dollárt nyer a transzferrel. A valódi üzenete a hírnek, hogy az ország új vezetése láthatóan kész elfogadni a Fehér Ház követeléseit.
Úgy látszik, a luxusimádó szocialista technokrata, az ország ideiglenes elnöke, Delcy Rodríguez valóban kiválóan szót ért a Trump-adminisztrációval, de miközben milliárd dolláros üzleteket köt, odahaza katonákat vezényelt az utcákra, újságírókat tartóztatott le és fokozta az állampolgárok megfigyelését.
The post Rengeteg olaj, kevés pénz: Trump 19-re húzott lapot Venezuelában, de lehet, hogy bejön appeared first on Forbes.hu.
