Idén az első vonuló példányokat az őszi időszakban, szeptember közepén látták. Egyedszámuk egészen október elejéig nagyon alacsony maradt, majd a hónap középén némileg emelkedett, azonban még ekkor is csupán néhány tíz példányból álló csapatokat lehetett látni az országban.

Ennek oka minden bizonnyal a csapadékhiány volt, októberben ugyanis nem volt víz sem a Fehér-tóban, sem a környező pusztákon.

A november végi csapadékok eredményeként a mederben ismét megjelent a víz, aminek eredményeként december elején már egy 75 példányos aranylile-csapat is érkezett.

Jellemzően áprilisban térnek vissza a tundra lápos, mocsaras részein található költőhelyeikre.

Az aranylile (Pluvialis apricaria) méretben hasonlít a galambokra, testhossza 30 centiméter körüli, szárnyfesztávolsága pedig 67-76 centiméter. Testtömegben viszont elmarad a városokban mindennapos madaraktól, jellemzően ugyanis nem éri el a 300 grammot.

Távolról barnás színezetűnek tűnik, azonban közelebbről megvizsgálva jól látható sötétszürke fejteteje és felsőteste, amelyen aranysárgás és fehér pettyekkel sűrűn mintázott. Az aranylile rovarokat és lárváikat, férgeket és más gerincteleneket fogyaszt, de kis mennyiségben növényi eredetű táplálékot is magához vesz.

A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listája szerint az aranylile nem fenyegetett, sőt több mint 1 milliós világállománya növekvő tendenciát mutat. Magyarországon ugyanakkor védett faj, természetvédelmi értéke 25 ezer forint.