Rémisztő megjelenésű sátánmajmok élnek Dél-Amerika esőerdeiben. Ezt a baljós elnevezést külsejükkel érdemelték ki, azonban ha jobban megismerjük őket, rájöhetünk, hogy nem is annyira ijesztők.

A sátánmajomformák (Pitheciidae) egyik legismertebb faja a fehérarcú sátánmajom (Pithecia pithecia), amely az Amazon mentén elterülő országokban és Guayana-ban él, a magas fák lombkoronái közt. A helyi őslakosok szaki, vanaku és arighi néven ismerik.

A hímek testét durva, fekete szőr fedi, arcukat pedig fehér, illetve narancssárgás bunda takarja. Ettől úgy néznek ki, mintha fekete kabátot és fehér álarcot viselnének.

A nőstények megjelenése ettől sokban eltér, az ő szőrzetük vörösesbarna színű és az arcukról is hiányzik a jellegzetes fehér bunda. Kis termetű majomról van szó, példányai mindössze 30-50 centiméteresre, 2 kilogrammosra nőnek.

Kifejezetten szociálisak, kis, 2-4 fős csoportokban élnek, és monogám életmódot folytatnak. Leginkább reggel és kora délután aktívak, naponta 1-2 kilométert tesznek meg. Nevükkel ellentétben meglehetősen félénk állatok, akikre nem jellemző, hogy harcolnának, inkább elkerülik a ragadozókat. Ebben mozgékonyságuk van segítségükre, amelynek köszönhetően könnyedén tudnak ugrálni a faágak között. Táplálkozási szokásaik is békések: többnyire gyümölcsöket, magokat és leveleket fogyasztanak.

A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listája szerint a faj nem fenyegetett, állománya azonban csökkenő tendenciát mutat. A legnagyobb veszélyt az erdőirtás, illetve a vadászat jelenti rájuk nézve.

The post Sátánmajmok rejtőznek a dél-amerikai esőerdőkben first appeared on National Geographic.