Mit lehet megtudni egy-egy világhírű kosárlabdázóról ilyen rövid idő alatt?
A tízrészes Mesél a Pálya sorozat egyes epizódjai nem mélyinterjúk. Nem is olyan sportszakmai műsor ez, amin ásítasz a harmadik perc után, ugyanakkor nem is felszínes. Inkább olyan, mint a jó amerikai film, amire azt mondod, hogy elrepít egy másik világba, elgondolkodtat és szembesít azzal, hogy a lehetőségeid korlátlanok. Elképesztően izgalmas emberi történeteket mutatunk be. A centeróriás Shaquille O’Neal és a Féreg, azaz Dennis Rodman képviseli a legendákat. A jelenlegi szupersztárok közül Giannis Antetokounmpo, Jimmy Butler, Steph Curry, Luka Doncic, Joel Embiid, LeBron James és Nikola Jokic alkotja a szupercsapatot, és az eddigi egyetlen magyar NBA-játékos, Dávid Kornél a hazai íz benne. A sorozat abban segíti a nézőket, hogy ezekhez a tényleg szenzációs sportolókhoz, a szó fizikai és spirituális értelmében is gigászokhoz két lépéssel közelebb kerüljenek.
Szajki Bálint / 24.hu
A felsoroltak közül melyik kosarasé a kedvenc emberi története, példameséje?
Talán a Görög Szörnyé. Giannis Antetokounmpo egy bevándorló, kezdetben mélyszegénységben élő nigériai család sarja, de ő már Athénban született, ezért is van neki, illetve mindegyik testvérének görög neve. Fiatal éveiben az utcán óriási méretű kendőről árulták a csecsebecséket, vélhetően világmárkák nevét viselő kamu táskákat, öveket, órákat, talán éppen hamis Breitlingeket is, miközben fél szemmel mindig azt lesték, mikor kell másodperc alatt összefognia az árukészletet, és menekülni a rendőrök elől. Innen indult Giannis, aki bő évtizeddel később ma már dollármilliomos NBA-sztár. Hogy még jobban záruljon ez a kör, Athénban ott mosolyog háztömbnyi méretű óriásplakátokon, csuklóján egy valódi Breitlinggel. Hiszen ma már az óramárka reklámarca.
Mitől van ennyire otthon az NBA-ben, hogy felkérték mesélőnek?
Ma már inkább csak követem a kosárlabdát, de azért az NBA nagydöntő 7. meccsére hajnalban is felkelek. Marci fiam sokkal nagyobb expert nálam, év közben ő segít képben lennem. Amíg gyerekként a Honvéd utánpótlásban kosarazott, rendszeresen jártunk NB II-es meccsekre – mert akkor még a felnőtt csapat ott játszott –, és esti mese helyett gyakran NBA-s YouTube-videókat nézegettünk az ágyban, miközben meséltem neki a játékosokról.
A kosárlabda az apa-fiú kapocs?
A generációm apái, így az én apám is szigorú ember volt. Nagyon intelligens, nagyon okos, nagyon művelt, elképesztően fel lehetett rá nézni, de haverkodni nem nagyon lehetett vele. Bennem kialakult egy olyan érzés, hogyha nekem lesz majd gyerekem, akkor baráti viszonyt szeretnék vele.
A feleségem sokszor a szememre is veti, hogy én vagyok a jó zsaru, ő meg a rossz, mert ő erőlteti ki belőlük azt, amit muszáj, én pedig csak haverkodok. De valahogy mindig is ilyen szülő szerettem volna lenni. Marcival például rengeteg sportot együtt próbáltunk ki, sok mindent megszerettettem vele. Jártunk korcsolyázni a műjégre, a Szent István parkba kosarazni. Volt, hogy beálltam hozzájuk kettő a kettő ellen játszani, mert akkor még a labdával picit ügyesebb voltam, mint ők. Ajkai gyerek vagyok. Ott az általánosban még kézilabdáztam, majd Szombathelyre kerültem, ahol a kolesz udvarán gyakorlatilag önmagunk szórakoztatására kezdtünk el kosarazni. Fél év alatt oda fejlődtünk a streetballal – akkor még 3/3-nak hívták ezt, és nem az ügynökségről beszélek –, hogy miután a tesiórán egyszer azt mondta a tanár, hogy „Elég ügyesek vagytok, gyertek le edzésre!”, rövid úton suliválogatott lettem.
Szajki Bálint / 24.hu
Milyen poszton játszott?
Ezzel a termettel? Nem centerként. Bal bedobó voltam. Akadt egy jó trükköm, amivel egy csellel rendszeresen be tudtam törni ziccerszerű helyzetbe. Távolról nem dobtam túl jól, de középtávolról néha betaláltam. Harmadikban megnyertük a megyei gimnáziumi bajnokságot. A következő, a területi szinten aztán az Eötvös Gimnáziumtól és a Pannonhalmától már nagy zakót kaptunk. Az Eötvös abban az évben meg is nyerte az országost. Az aktív kosárlabdázó múltam eddig tartott. Ilyen „mélységgel” nem is volt esélyem többre. De az amatőr sport szeretete megmaradt bennem. Szombathelyről átjártunk Körmendre. Elképesztő meccseket láttunk abban a kosárlabda-barlangban Patonayval, Szűccsel, Szlávikkal. Marci összességében rajtam keresztül szerette meg a kosárlabdát. De ahogy nőttek, a Honvédban egyre szigorítottak, egyre többet kellett edzésre járni. Egy idő után megunta a versenysportot, megérezte, hogy nem az az életcélja. Viszont a kosárlabdát sosem hagyta abba. Mostanában azt csinálja, hogy fölpattan a biciklijére, vagy ha nincs olyan jó idő, akkor trolival kimegy a ligetbe, és este világításnál három per hármaznak mindenféle emberekkel, akik ott verődnek össze. Marha jól játszanak.
Magyarországon a kézilabda sokkal népszerűbb, mint a kosár. Mit gondol, miért?
Egy-egy jó kézimeccset ugyanúgy megnézek a tévében. Csajokat, fiúkat is. Imádtam korábban Nagy Laci, Császár Gabi vagy most éppen Lékai Máté játékát – Csaszi és Máté a haverjaim is lettek a Karanténkirály óta. Szurkolok a kéziválogatottaknak, de a kosár kevésbé durva sport.
És amikor Stephen Curryt nézem, ahogy mozog, ahogy a labdával bánik, ahogy kontrollálja a hárompontos dobásait, az nem gladiátorharc, hanem színtiszta művészet.
Az egyik színésznő barátom azt mondta egyszer, „azt szeretem az NBA-ben, hogy a kosarasok olyanok, mint a lovak.” Igaza van. Amilyen harmonikusan mozognak, futnak, ahogy az izmaik szemmel láthatóan dolgoznak, ahogy a reflektor fénye megcsillan az izzadt bőrükön, abban tényleg van valami ősi, elemi.
Stephen Curry a jelenkor legjobb kosarasa?
Nálam igen. Rendkívül intelligens, az NBA-ben picinek számító játékos, aki kezdetben alulértékelt volt, mert azt mondták, gyenge, kicsi, alacsony, nem bírja. És ezek után nyert négy gyűrűt és MVP is lett. Tényleg megváltoztatta az amerikai kosárlabdát. Bebizonyította azt, hogy a lehetetlen lehetséges. Hogy nem kell mindig a palánkra törni ahhoz, hogy biztosan bemenjen a labda. Bebizonyította, az NBA nem csak az óriások terepe. Hitet adott a világ összes kisebb növésű kosarasának azzal, hogy egy alacsonyabb, de jó kezű, jó dobó srác, ha eleget gyakorol, és megtanul messziről is stabilan pontot szerezni, akkor van helye a legnagyobbak közt. Komoly hatása volt a játékstílusra is, sőt szegről-végről miatta változtatnának a szabályokon. Téma ugyanis a négypontos bevezetése egy ideje. Curryt látva mások is elkezdtek egyre kijjebbről egyre pontosabban dobni, nemcsak a hárompontos vonalról, hanem olykor méterekkel távolabbrol. Közben szép csendben eltűntek a középtávoli dobások – mert szinte ugyanakkora a kockázattal a három pont, ugye, többet ér, mint a kettő.
Azok a duplák, amelyekből Michael Jordan hibátlan volt, amiből a Last Dance-t csinálta, ami persze szerintem csodálatos. De hát Curry ugyanezt évek óta hárompontosokkal csinálja.
Szajki Bálint / 24.hu
Nem szakértőként elég nagy átéléssel beszél az NBA korszakos zsenijeiről.
Mert van bennük valami emberfeletti. És minden, ami emberfeletti, az lenyűgöz. Ezért szeretnek az emberek Oppenheimerről, Einsteinről, Churchillről vagy éppen Napóleonról, Nagy Sándorról filmet nézni. Mert emberfelettiek. LeBron James mindjárt 40 éves, és 24 pontot átlagol még mindig, fejből nem tudom, hány lepattanóval és asziszttal, de sokkal. Ezt nem hiszem el.
A Mesél a Pálya tíz ilyen „emberfelettit” mutat be, és nyilván többen kiestek a rostán. Nagy meccs zajlott azzal kapcsolatban, hogy ki kerüljön be, ki maradjon ki? Volt beleszólása a listába?
Curryvel kezdődött minden. Az ötletgazdák éppen az alapján kerestek meg, hogy olvasták egy jó régi interjúmat, amelyben azt ecseteltem, hogyan meséltem este Marci fiamnak Steph Curryről. Így aztán belőle készült a pilot adás, amely alapján újraforgattuk, felvettük a róla szóló részt. Úgy gondoltuk, az lesz az első rész, de egy későbbi forgatáson Hajnóczy Soma szó szerint olyan varázslatosan indította útjára a Luka Doncic epizódot, hogy muszáj volt azzal kezdeni az egész sorozatot. Így végül Curryé lett a második adás – vasárnap 19.15-től lehet megnézni a Sport1-en.
Hány olyan játékos van még a fejében, aki nem fért be az első évadba?
Nagyon érzek ebben még egy évadot.
Ki az, akit mindenképpen szívesen látna?
Az első évadban hét kosaras szerepel a maiak közül. Nem tudom, van-e olyan, aki nagyon hiányzik. Mondjuk Victor Wembanyama, aki az év újonca volt tavaly megérne egy misét, bár még nagyon a karrierje elején jár. A régiek közül Michael Jordant mindenképp elmesélném. Aztán ott van Larry Bird. Kareem Abdul-Jabbar. A 100 pontos csúcstartó Wilt Chamberlain. Vagy ott van a tavaly előtt elhunyt, a ma már felfoghatatlan módon 11-szeres bajnoki gyűrűs Bill Russell. Utóbbi kettőről mi már nagyon keveset tudunk, ezért is lenne érdemes az emlékezetbe vésni.
Szajki Bálint / 24.hu
Nem érzi úgy, hogy ez az egyedülálló és szokatlan forma már most feszegeti a sportág határait?
Most, hogy mondja, abszolút. Ha beindul, és tudunk még egy évadot csinálni, idővel akár a magyar sportlegendákból is készülhetne sorozatot hasonló formátumban. Olyan, amely Egerszegi Krisztina, Darnyi Tamás, Faragó Tamás, Albert Flórián, Wichmann Tamás vagy a jelenkor nagyjainak emberi történetén keresztül ad mintát, csinál kedvet a fiataloknak a sporthoz. Bőven lenne kiből mazsolázni.
The post Scherer Péter: Akkor még 3/3-nak hívták ezt, és nem az ügynökségről beszélek first appeared on 24.hu.
