A Balázsék szerda reggeli adásában szóba került egy cikk, mely szerint az olasz szülők perrel rakják ki otthonról a 40-es gyerekeiket. A téma kapcsán Sebestyén Balázs elmondta, ő 19–20 évesen költözött el a szüleitől, és azt megérti, hogy valahol kényszer az életforma, nincsenek megfelelő munkalehetőségek és túl magasak a lakhatási díjak ahhoz, hogy egy felnőtt gyerek elköltözzön a családi fészekből – feltette azonban a kérdést, mi az oka annak, hogy valaki mehetne 25 évesen, de nem teszi.

Nem bírod. Ez egy természetellenes állapot, abszolút. Tehát tök jó, és bárhol, inkább albérlet vagy barátnő vagy bárki, csak ne otthon. És nem azért, mert szörnyű volt otthon, hanem egyszerűen már nem akarsz apádra várni a mosdóban, hogy el tudj menni vécére…

– magyarázta a műsorvezető, aki szerint 16–18 évesen már tök egészséges, ha egy gyerek kirepülne otthonról.

Az adásban Sebestyén kiemelte, hogy ketté kell választani a témát: hiszen vannak, akik a nem megfelelő anyagi körülmények miatt kényszerülnek arra, hogy a szüleikkel éljenek, nem pedig kényelmi szempontok alapján döntenek.

Szerintem ketté kell választani a témát. Mert ugye az egyik az, hogy nem tud elmenni, az oké. Megértjük, sajnáljuk, szar a lakhatás, keveset keresnek, drága az albérlet. Ez egy érv, hogy figyelj, nem tudok hova menni. Apád-anyád segít, jól érzed magad otthon, nem elég a pénzed, lakhatási válság, ezt tudjuk. Ma már azért 80–100 millió egy ingatlan, van két gyereked, nem raksz alájuk 200 millióért két ingatlant, hogy menjél. Itt ugye az a nagy kérdés, hogy mi van azokkal, akik mehetnének, de nem mennek. Mert ugye más tényleg, ha az élet rákényszerít. Albérletet nem tudod kifizetni, a gyereknek még munkája nincs, te a saját rezsidet fizeted ki, nem tudsz beszállni az ő albérletébe. Hitel felejtő, még nem állt össze egy lánnyal, hogy közösen tervezzenek. Egyedül otthon ül 22 évesen, és azt mondja, hogy mama, mennék, de nincs pénzem, én meg nem tudok segíteni.

Mint mondja, szerinte a fentebb felsorolt érvek érthetőek, ám úgy gondolja, egy idő után bele kell tolni a gyerekeket valamilyen élethelyzetbe, ugyanis akarva-akaratlanul is vissza fognak élni a szüleik által biztosított otthon kényelmével.

Ha alá van téve, meg van főzve, ki van mosva, meleg van otthon, jó a szoba, a gyerek kevésbé inspirálódik, mintha berakod egy 40 négyzetméteres albérletbe és azt mondod: mától megoldod. Odaadod a zacskóban a cuccát és azt mondod: figyelj, akkor most te vagy a saját életed felelőse. Szóval szerintem kontraproduktív egy idő után mindent mamahotellel alárakni.

Hozzátette: szerinte jó kérdés, akkor lesz-e jó szülő egy szülő, ha presszionálja a gyermekét a családi fészek elhagyására, vagy ha azt mondja neki, hogy maradhat, ameddig jólesik neki. Szerinte a mamahotelek működésében az is szerepet játszik, hogy sok szülő rátelepedik a gyerekére, mert ha az utód kirepülne, nem érezné tovább az addigi identitását, és esetleg ott maradna egy kiüresedett házasságban.

A szülői leválás szerintem a szülői lét újradefiniálása is ugyanakkor. A saját magad újradefiniálása: ki vagyok én a gyerekem nélkül? Húsz évig volt egy »projektem«, idézőjelesen. Elment, kiköltözött, mit csinálok én? Ki az ember mellettem? Mi tesz boldoggá, mi a feladatom? Hogy ütöm el a szabadidőmet? […] Ugye, hogy mi vagyok én a gyerek nélkül? Ez az egyik. De szerintem menjen. Az a természetes, hogy menjen, hogy lökjed. Hogy váljon le, legyen jó kapcsolat, legyél ott mint támasz, de álljon a saját lábára minél előbb.

A téma kapcsán megjegyezte még, hogy számára dermesztő, amikor valaki 25–30 évesen még otthon él a szüleivel.

El nem tudom képzelni. Inkább a híd alatt.

The post Sebestyén Balázs: Szerintem kontraproduktív egy idő után mindent mamahotellel a gyerek alá rakni first appeared on 24.hu.