Évente 800 ezer tonna só kerül ki a Salin-de-Giraud melletti lepárlókból, amelyek színpompás mintázatként mutatkoznak meg a Landsat-9 műhold felvételén. A sólapály a világhírű Camargue közvetlen szomszédja, így részint osztozik annak vadállományában is.

A Camargue mocsarából elcsent területen a 19. század közepén alakítottak ki sólepárlókat, s az itt kinyert sóból szódát állítottak elő, amelyet hajón a Marseillesben lévő szappangyárakhoz szállítottak. Később Ernest Solvay az általa kidolgozott szóda-előállítási módszert alkalmazó gyárat épített itt, a vállalkozóknak köszönhetően a világvégi kis sókitermelő faluból fejlett közösség lett.

A felelősen gondolkodó vállalkozó tudta, hogy a saját vagyona is azoktól függ, akik munkájukkal előállítják a sót. Ennek köszönhető, hogy méltó lakhatással, iskolával, szórakozási lehetőséggel, szociális ellátással biztosított számukra jobb életkörülményeit.

A sót Camargue fehér aranyaként is emlegetik.

A sólepárlók vöröses színüket részint a sónak köszönhetik (ahogy egyes természetesen magas sótartalmú tavak is), a színt magát egy mikroba, a Dunaliella salina adja. Ez az egysejtű béta-karotinban gazdag, ennek köszönhetően narancsos árnyalatú. Mellette még egy rózsaszínű Halobacterium is lakik e sós vizekben.

E színek azután végigvonulnak a táplálkozási láncon. A mikrobákat fogyasztó sórákok is rózsás árnyalatúak, majd a sórákokkal táplálkozó flamingók is rózsás tollakat ölthetnek az így kapott pigmenteknek köszönhetően.

E régió a telelőre vonuló vándormadarak ezreinek fontos pihenőhelye a vonulás idején. A rózsás flamingók (Phoenicopterus roseus) szaporodása szempontjából is létfontosságúak e sólapályok: a madárfaj populációjának felét képes táplálékkal ellátni a régió. Az egyes lepárló tavak sótartalma változik, halak csak a legalacsonyabb sótartalmúban élnek, míg a legsósabbak már a sótűrő mikrobák számára is túl extrémek. Salin-de-Giraud Európa legtöbb sót előállító lepárlója.

The post Sólepárlók tarkítják a Rhone torkolatvidékét first appeared on National Geographic.