Amikor Kiss Viki Réka tavasszal egyedül sétált Koppenhágában a Kix világpremierjének másnapján, elérzékenyült. Tizenhat évvel azelőtt ebben a városban tanult ösztöndíjjal egyebek mellett filmelméletet, majd itt volt szociális munkás. „Az, hogy itt mutattuk be először a filmet, szimbolikus íve annak, hogy honnan indultam és hova érkeztem meg” – mondja.
Elköteleződése a kisebbségi létben lévő vagy sérülékeny emberek iránt megmaradt, de átalakult, és az ilyen törékeny sorsokat megjelenítő dokumentumfilmek producere lett. Az igazságérzete azt diktálja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet annyiban hagyni, ezért beszélni szeretne róluk a maga eszközeivel.

A Kix éppen egy ilyen történetet mesél el. Mikulán Dávid és Révész Bálint rendezők tizenkét éven át követték a kezdetben nyolcéves Sanyi életét. A filmben szinte a fiú családjába beépülve mutatják meg a hatfős család huszonnyolc négyzetméteres önkormányzati lakásban zajló mindennapjait, a városi szegénység és a családi diszfunkcionalitás többféle árnyalatát. Ez a szociális és gyermekvédelmi ellátórendszer által is magára hagyott közeg szinte kódolja, hogy Sanyi története tragédiába torkolljon.

Viki hat évig kísérte a filmet mint Muhi András Pires társproducere. „Ez nagyon hosszú idő, olyan, mint egy kitartó hosszútávfutás. Ha nem hiszel minden porcikáddal abban, hogy ennek a történetnek meg kell születnie és a folyamatnak te vagy az egyik fő hajtóereje, akkor nem lehet megcsinálni” – mondja.

Ugyanez a többéves kitartás és elköteleződés hajtotta a 2017-ben elkészült és szintén több évig forgó Egy nő fogságban című film munkálataiban. Itt Viki Ugrin Julianna producer mellé társult. A film a modernkori rabszolgaságot mutatja be egy több mint tíz éven át fogva tartott magyar nő, Maris sorsán keresztül. A forgatás alatt a nő kitör a fizikai és lelki elnyomásból, hogy visszanyerje szabadságát, és lányával új életet kezdjen.

Így végre rendesen ki lett fizetve a csapat
A hosszútávfutás idén két filmjével is célba ért: a Kix mellett a Nagy Eszter és Czira Sára által rendezett Cabin Pressure is debütált. Utóbbiba D’Intino Patricia vezető producer hívta Vikit társnak. A film főszereplője, Heni egy kis magyar faluból származó, de évek óta Barcelonában élő harmincas látványtervező. Mindig hagyományos, nagy családra vágyott, mégis egyedülálló és magányos. Mivel az idő sürgeti, úgy dönt, hogy társszülőt keres a gyerekvállaláshoz. Az ugyanabban a városban élő Andrejt, a középkorú, orosz, meleg férfit választja. Intim portré erről a szokatlan családmodellről. 

Szociális érzékenysége mellett Viki erős szakmai alapokra is épít. Mint a Laokoon Filmgroup tagja Stalter Judit és Sípos Gábor vezetésével részt vehetett például Nemes-Jeles László Oscar-díjas Saul fia című filmjében, itt producerasszisztens volt, továbbá más külföldi produkciókban is megismerhette, hogy milyen elvárásoknak kell megfelelnie egy jó producernek. Ezt a néhány évet tökéletes tanulási időszaknak tartja, mindenféle műfajba bele tudott kóstolni, és így szerzett tapasztalatait a dokumentumfilm-készítés mellett más projektekben is hasznosítja azóta is.
Viki a szakmában nagyon fontosnak tartja a stratégiai gondolkodást, valamint a tudatos kapcsolatépítést. „Ez a minden – mondja utóbbiról. – Sok mélypont is van, tudatosan keresni kell új impulzusokat, amik újabb lendületet tudnak adni a projektnek. Ez egy nagy szövet, amit évekig kell szövögetni, és mindenhonnan kell szálakat belehúzni.”

A kitartó építkezéshez az is hozzátartozik, hogy csak nemzetközi perspektívából is értelmezhető dokumentumfilmekben vesz részt – még ha a helyszín, a történet és a szereplők magyarok is. Már csak a finanszírozás miatt is. Így lett a Cabin Pressure HBO-s, az Egy nő fogságban magyar–német, a Kix magyar–francia–horvát koprodukció. A Kixet sikerült egyedülállóan komplex nemzetközi finanszírozással összehozni.

„Így végre rendesen ki lett fizetve a csapat” – utal a dokumentumfilm-finanszírozás hazai nehézségeire. Szerinte azért is sikerül a filmjeibe bevonni külföldi partnereket, mert amellett, hogy mély témákat dolgoznak fel, ezeket a produkciókat erős elköteleződéssel készíti, ebből következően szenvedélyesen is tudja képviselni az ügyeket.

A Kix című dokumentumfilmet a Cirko Film forgalmazza.

És akkor keményen beleállt
Karakánsága Révész Bálintnak, a Kix egyik rendezőjének mindig egyértelmű volt. Amikor a film vágásánál az intró miatt konfliktusba kerültek az egyik partnerükkel, az Arte France televíziós csatornával, a megoldás Vikitől – Bálint szavaival – „nagy dobás volt”. A franciák olyan változatot szerettek volna, hogy már a film első perceiben kiderüljön, miről szól, mert szerintük csak így tudják megtartani a nézőt.

„A franciák nem akartak moziváltozatot az eredeti, sokkal művészibb koncepcióval, tolták bele a csapatot a túl jól fésült verzióba, ami nekünk egyre kényelmetlenebb lett. Egy ponton Viki azt mondta: »srácok, csináljuk meg a mi verziónkat is!« Visszahívta a korábbi magyar vágót, és megcsináltuk a miénket” – mondja Bálint. A mozipremier utóbbival ment, és megmaradt a tévéváltozat is.

Viki nem volt mindig ennyire magabiztos. Bár filmelméletet és -történetet tanult, egy évtizedig más területen dolgozott. „Nem hittem el, hogy elég tehetséges vagyok a filmkészítéshez. Gondoltam, elég, ha csak nézem őket, és rajongok értük. Emiatt nem is felvételiztem a Színműre, azt gondoltam, nem vagyok odavaló. Mostanra viszont már úgy érzem, igazából erre születtem.”
A fiatalkori bizonytalanság és kishitűség már a múlté, ezt a filmek díjai is bizonyítják. A Kix több mint tucatnyi nemzetközi díjat kapott, a novemberi 21. Verzió Nemzetközi Emberijogi Dokumentumfilm Fesztiválon pedig különdíjat. Az Egy nő fogságban az eddigi első magyar egész estés film, ami a világ legjelentősebb független filmfesztiválja, a Sundance versenyprogramjában szerepelt, és az Európai Filmakadémia legjobb dokumentumfilm-jelöltje volt 2018-ban. És mindhárom dokumentumfilmjét (a Cabin Pressure-t is) műsorra tűzte vagy fogja az HBO Max.
„Amikor évekig nyomon követed azoknak az embereknek a sorsát, akikről ezek a filmek szólnak, úgy érzed, hogy az életük összefonódik a tieddel, és minden, ami történik velük, olyan, mintha a te életed is lenne – mondja Viki. – Amikor egy ember tragédiája a szemed előtt zajlik, nem lehet és nem is szabad semlegesnek és kívülállónak maradni. Ez kényes egyensúly: annyira közel lenni, hogy hitelesen be tudd mutatni az emberi sorsokat, de túlzottan nem bevonódni, hogy ne vesszen el az objektivitás.”

Főleg a rendezőknél fontos ez az egyensúly. Viki szerint ezekben a filmekben amellett, hogy dokumentálták a szereplők életét, támogatták is a főszereplőket. Az Egy nő fogságban rendezője, Tuza-Ritter Bernadett valójában az életét mentette meg a fogságból elszökött nőnek, a Kix rendezői pedig művészetpedagógiával segítették a főszereplő Sanyit és barátait, és kirándultak is velük, hogy kiragadják őket az ingerszegény környezetükből, másfajta életutat mutatva nekik.
Neki mint producernek abban is erős szerepe volt, hogy mentális támogatója legyen az alkotóknak, mivel őket is megviselik ezek a sorsok. Nemcsak a film készítése közben, hanem a lezárása után is, amikor akár poszttraumás tüneteik is lehetnek. „A producer nagyon fontos feladata, hogy bármely ponton észrevegye, ha valamelyik alkotó sérül, vagy olyasmi történik, ami már nem a film érdekeit szolgálja.”

Nem dobtuk el a kamerát
Eddigi karrierjében az alkotók felelősségének dilemmája a Kixben csúcsosodott ki, Sanyi története ugyanis nem zárult happyenddel. A gyerekek csínynek indult matracgyújtogatása átterjedt egy Ráday utcai kollégiumra, és egy négygyerekes férfi halálát, továbbá több százmilliós kárt okozott. Az eset a filmkészítés ideje alatt történt, és az egész csapat vádolta magát, felelősségüket keresték. A rendezők sokkos állapotba kerültek. 

„A helyzet újrakereteződött azzal, hogy mi felnőttek nyomon követjük egy felnövő gyerek életét, aki társaival egy emberéletet kioltó tragédiát okoz, még ha ez önszántán kívül történt is. Sokáig rágtuk, hogy ezt a filmet azonnal abba kellene hagynunk, mert nem lenne etikus továbbvinni. Fontos volt producerként, kicsit kívülállóként másként nézni a helyzetre.Én azt képviseltem, hogy nem az a válasz, hogy azonnal eldobjuk a kamerát. Ez olyan, mintha mosnánk kezeinket, hogy semmi közünk az egészhez. Azt éreztem, hogy azzal, ami bekövetkezett, csak még fontosabb lesz az ő történetük, a srácok ezzel a teherrel és örökséggel hirtelen felnőtté váltak. Végül arra jutottunk, hogy folytatjuk” – mondja a Kix készítése körüli morális vívódásról. A tárgyalás öt évig tartott, első fokon idén októberben elítélték a főszereplőket, de felfüggesztett börtönbüntetést kaptak.

Viki azt mondja, abban is van felelősségük, hogy filmjeik története ne érjen véget a forgatással, hanem a film témájához kapcsolódó társadalmi párbeszédet indítsanak. A Kix kapcsán majdnem két éve dolgoznak egy ezt célzó kampányon, civil szervezetekkel vették fel a kapcsolatot, oktatási anyagot fejlesztenek, amit a szociális, a gyermek- és a rendvédelmi képzésbe szeretnének becsatornázni. Erre pályáznak is, és a film bevételeiből is szeretnének rá lecsípni. 

The post Srácok, csináljuk mega mi verziónkat is! appeared first on Forbes.hu.