Fénykardok és erőhasználat nélkül támad a Star Wars Outlaws, de így is tud érdekeset mutatni. A kérdés csak az, hogy ki mennyire tud elmerülni benne.

Leírni is szörnyű, de pár esztendő híján már fél évszázados a Star Wars univerzum. Nem is csoda, hogy mindenkinek mást jelent, és ez még csak nem is feltétlenül egy generációs dolog. A legtöbbeket még talán mindig a fénykardok és a jedik nyűgözik le, esetleg a Skywalker klán sorsa, de sokaknak meg az olyan különlegesebb szereplők a kedvencük, mint Yoda, Boba Fett vagy az űrvagány Han Solo. Nem is csoda, hogy a saga sorsát egyengetők próbálják mindenkinek az igényeit kielégíteni, utóbbi szereplő például egy spin-off történetet is kapott a filmek között (hogy kinek mennyire jött be ez a rész, az már más tészta).

A Ubisoft egyszerre két lovat próbált megülni a Star Wars Outlaws elkészítésével, most hogy már nincs exkluzív szerződéshez kötve, ki is készíthet videojáték-feldolgozást a “messzi-messzi galaxisból” (korábban ugye ez tíz éven át az Electronic Artsra korlátozódott). Egyrészt ugye vettek egy olyan szálat, ami nem kötődik szervesen semmihez és senkihez (vagyis nem a főbb szereplőket teszi a középpontba), hanem pont egy Solo karakteréhez igencsak hasonlatos fiatal lány sorsát követhetjük végig. Kay Vess (mint oly sokan) a nagy kiugrási lehetőséget keresi, vagy hogy konkrétabbak legyünk belekényszerül egy olyan szituációba, hogy a galaxis söpredékének tagjaként kétes ügyekben asszisztál az alvilág tagjaival és egy nagy balhét készül véghezvinni, amihez már csak társakat kellene szerezni.

Mindennek helyszíne összesen öt planéta: a kaszinóvárosáról elhíresült Cantonica, a sivatagos Toshara Moon (itt töltjük majd eleinte a legtöbb időt), a filmekből jól ismert Tatooine, valamint a dzsungelekkel és droid gyárakkal teli Akiva és a fagyos Kijimi. Az időszak pedig a klasszikus (első) trilógia második és harmadik része (tehát A birodalom visszavág és A jedi visszatér) közti időszak, amikor is a Birodalomnak még jelentős a befolyása és tűzzel vassal kergetik a lázadókat szerte az univerzumban. Ideális időszak ez az űrzsiványoknak, hogy a zavarosban halászhassanak.

Másrészt viszont a Star Wars Outlaws open world játék, ami szintén érdekes vállalás. Persze ha Ubisoft, akkor mire is számítottunk? Meglep bárkit, ha felismerhetőek az Assassin’s Creed, Far Cry, Watch Dogs mintázatok? Persze hogy nem, de azért legalább a mostani kalandnak van némi egyedisége is. Amellett, hogy azért máshonnan is ihletődtek a készítők, ugyanis saját bevallásuk szerint is nagy példakép volt a Ghost of Tsushima. Na és a Massive (mert őket bízta meg házon belül a Ubi) saját térfélről is leshetett, hiszen a The Division mindkét része népszerű volt és az is a mai napig.

Ezen elegy érdekes mixet képez, de nagyon forradalmi dolgokra azért nem szabad számítani. Időnk nagy részét TPS nézetben, gyalogos küldetésekben töltjük majd, ahol a lopakodás a domináns rész (hiszen Key nem katona), de akad egy kis küzdelem is azért (közelharc és lövöldőzés is), némi platforming és persze az elengedhetetlen logikai fejtörők, minjátékok (amikben társunk, az ügyeletes cuki Star Wars figura, Nix is nélkülözhetetlen lesz). A közlekedésben egy homokfutó moci lesz leginkább a társunk, a bolygók közt meg egy űrhajó. Utóbbi ráadásul nem csak kirakat, hanem aktívan mi is irányíthatjuk. Nem kell űrszimulátor mélységekre gondolni, de kellemes akció szegmensek ezek az etapok.

Rendesen rá lehet függeni a Sabacc kártyajátékra is, ami már csak azért is érdemel külön említést, mert a játék szerves részét képezi. Egyszerű szabályrendszerrel bír, így könnyű beleugrani bármikor (és aztán ott is ragadni). A Star Wars Outlaws legizgibb része viszont kétségtelenül a reputációs rendszer. Négy frakció között pattogunk folyamatosan a történet során (Ashiga Klán, Vörös Hajnal, Hutt Kartel és Pyke Szindikátus), nekik kell küldetéseket telejsítenünk. Attól függően, hogy ezek miképp sikerülnek alakul a hozzájuk való viszonyunk. Persze egymással nincsenek épp jóban, így ha valakinek a kedvére teszünk, egy másikat haragítunk meg. Kitartó munkával azonban elérhető az idilli állapot, vagyis hogy mindenkinél “jól fekszünk”, de ezt fenntartani meglehetősen melós. A jutalom mindig valami extra felszerelés, vagy hogy az adott banda területein szabadon járhatunk-kelhetünk.

Essen szó azonban a külcsínről is, hiszen az effajta AAA játékoknál szerves része a csomagnak a látvány is. Alapvetően nincs miért szégyenkeznie a játéknak, remekül fest, de inkább az urbánus, városias részeken lesz elégedett a szemünk. A nagyobb nyiltabb terepeken könnyebben jönnek a különféle textúra hibák, későn bepopoló dolgok és a víz megjelenítése is mondhatni katasztrofális. Gyakran az NPC-k sem néznek ki túl jól, élettelenség világít az arcukról. Nagyobb hibába mondjuk legalább nem sikerült keverednem, de az internet szerte elég sok bugról írnak mindenfelé. Nekem is volt pár (megkergült homokfutó, menthetetlenül csúszó főhős, néha értetlen és irányíthatatlan Nix), de még tűréshatáron belül maradtak ezen esetek. Az már zavaróbb volt, hogy a mesterséges (un)intelligencia nagyon is középszerű (például egy főbejáratot örző rohamosztagos brigád mellett simán be lehet osonni, vagy a két egymás mögött kullogó katona közül az egyiket lerántva a másik simán oldalvást végignézte az akciómat úgy, hogy nem avatkozott közbe).

Kétségtelen, hogy van a Star Wars Outlaws rovásán, de rossz játéknak azért ennek ellenére se mondanám. Amíg tart (15-20 óra a fősztori, onnantól meg rajtunk áll, hogy 30-40-et rakunk-e bele a mellékesekkel együtt), addig szórakoztató, de ugyanakkor azt is meg kell állapítanom, hogy középszerű. Részemről Key kiégett, élces, zsivány karakterét nem feltétlenül éreztem mindig hitelesnek, pont a fiatala kora miatt (és igen, tudom hogy poén akar lenni). Emellett sajnos róla és a többi társról is elmondható, hogy kissé sótlanra, erőtlenre sikeredtek, engem legalábbis nem igazán érdekelt a sorsuk (ami a beleélést, az immerziót rombolta). Másik oldalról viszont a világ szépen fel lett építve és ha kisebb is mint egy átlagos Assassin’s Creed, azért temérdek tennivalót rejt magában és profi munka. Különösen a városi részek nagyon zsúfoltak és gazdagon berendezettek, ott lépten-nyomon történik valami, csak legyen aki fel is fedezi (stílusosan: „az erő legyen vele”). Lehet most picit szigorúbbak voltunk, a fanatikusok egész nyugodtan hozzáadhatnak egy pontot a végeredményhez.

Értéklés: 7/10
Fejlesztő: Massive Entertainment
Kiadó: Ubisoft, LucasArts
Platform: PC, PS5, Xbox Series X|S