A hét írott mondata
„Megóvom önöket az izgalmaktól: Kamala Harrist támogatom az elnökválasztáson, mert szeretem a választásokat, és azt szeretném, ha a jövőben is megrendeznénk őket.” Szabad fordításban ezt írta Alexandra Petri, a The Washington Post szatirikus kommentátora Rám, a vicces szerzőre maradt, hogy Kamala Harrist támogassam című cikkében. Ez az egyetlen olyan írás, ami a lap munkatársai részéről kiáll valamelyik elnökjelölt mellett, miután Jeff Bezos tulajdonos a vezércikkek szerzőit eltanácsolta az endorsement rég bevett intézményétől. Bezos arra hivatkozott, milyen szép lesz visszatérni ahhoz a hagyományhoz, hogy nincs ilyen a teljes függetlenséget mímelő lapban – érdekes időzítés volt ezt az időszakot épp a választás előtt egy héttel feleleveníteni, amikor már tudható volt, hogy zajlik a Harris melletti kiállás megszövegezése. A manőverrel sok előfizető terhétől sikerült megszabadulni, D. Kovács Ildikó írt bővebben róla és nyugati parti ikertörténetéről, ahol a The Los Angeles Timesszal és olvasóival játszották el ugyanezt.
A hét kimondott mondata
„Egy szocialista bányászvárosban, Komlón nőttem fel a nyolcvanas években. Kőkemény munkásváros, ahol nemigen volt helye Istennek.” Jó, ez két mondat, de azok tömör költőisége mutatja, hogy a hiperkarmás Bérczesi Róbert számára a józan út is termékeny, csak nagyon máshogy. Több évtizedesre nyúlt pokoljárásáról és a megtalált boldogságról beszélt Balavány Györgynek és Csákó Annának – ami szerfüggőségét illeti, arról utoljára.
A hét kiugró üzleti teljesítménye
A jó kapusnak szerencséje is van, hát még a sikeres vállalkozónak. Azok közül is a legsikeresebbek egyike Tiborcz István, akinek azzal a teherrel kell élnie az életét, hogy pont akkor született nyereségadó-semlegesítési szabályozás azoknak, akik műemlék épületeket újítanak fel turisztikai célból, amikor ő is pont ennek szentelte élete egy szakaszát – ennek, tekintve, hogy a miniszterelnök lánya a felesége, kevésbé rigorózusan szabályozott demokráciákban szerencsétlen látszata is lehetne. Spirk József és Vitéz F. Ibolya összeállításából az derül ki, hogy miután különböző évek és a cégháló elemei között is tologatható a sikeres felújítások adóalap-csökkentő képessége, végül 30 milliárd forint után sikerült nem adózni. Mint a cégcsoport reakciójában rámutatott, ez csupán 2,6 milliárd forint (jogszerűen) be nem fizetett adót jelent, még mielőtt kiakadna valaki a harmincon.
A hét (alighanem) nem pusztába kiáltott mondatai
Igen, kitaláltam egy kategóriát, hogy idézhessek Tanács István Renner Tamással készült interjújából, amelyben a családi tulajdonú dél-alföldi autóipari beszállító, tehát a Létező Magyar Középvállalat vezetője úgy 90% józan paraszti eszet és reálgazdasági tapasztalatot kever 10% bilibe lógatott kézzel. Az elsőre két példa: „Nem hiszek a látnokokban meg a különleges képességű potentátokban.” Illetve: „Akkor tudnánk hatalomváltásról beszélni, ha lenne egy kormányzóképes elit. / Úgy érti, hogy a Tisza Párt nem az? / Nemcsak a Tisza Párt nem az.” (Szép ez az autóipari vállalkozás, csak nehogy valami baja essen.) És a naiv példa: „Nem mehetünk már ennél lejjebb.” Az interjú még a Parragh László fölényes vereségével végződő iparkamarai tisztújítás előtt készült, és egyébként is gyakran emleget egy hiányzó iparstratégiát, szóval bár nincs explicit módon ráírva, hogy jó napot, ez itt egy bejelentkezés, azért nyugodtan meg lehet jegyezni a Renner nevet.A hét filmzenéje
Karácsony Gergely a Benny Hill Show-t emlegette a Fővárosi Közgyűlés szerdai ülésének ki tudja, hányadik órájában, egyrészt indokoltan, másrészt vesztére: Trencsényi Ádám be is tette a börleszkzenét áldozatkészen kilenc percesre tömörített videós összefoglalója alá, de csak az első néhány percre, az ember kicsit hiányolja is, amikor az aláfestés semlegesebbre vált. Van a roast klasszikusan amerikai műfaja (mármint nem a vasárnapi kiszárított sült húsé: az brit), amikor jobbára szeretetteljes, de közben tűéles beszólásokkal szednek szét egy hírességet, aki vállalkozik erre. Amikor az ilyesmi jó, az egyszerre ingerli az ember fájdalomreceptorait és empátiaközpontját, és amikor nem jó, nos, az olyan, mint a Fővárosi Közgyűlés. Az első évad alapján ebben a sorozatban, ezzel a felállással tényleg nincs öt év.
Így kezdődik ma reggel kiküldött heti hírlevelünk, a 24/7, amelyben ezután még számos elmélyülős és szórakoztató olvasmányt, videót és podcastot ajánlunk hétvégére válogatva, és összegyűjtjük a hét sorozat- és filmkritikáit is a hátradőlős kikapcsolódáshoz. Itt iratkozhatsz fel, ha jövő héten már te is kéred!
The post „Szeretem a választásokat, és azt, hogy megrendezzük őket” first appeared on 24.hu.
