Szinte kizárólag a fák törzsén mozog hazánk egyik gyakori madara, a hegyi fakusz (Certhia familiaris). Táplálékát is ott szerzi, ami apró rovarokból – pattanóbogarak, hangyák, levélbogarak, poloskák – és pókokból áll. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) madáradatbázisa szerint a törzseken való támaszkodásban erős farktollai segítik.
A hegyi fakusz gyakori fészkelőnek számít hazánkban, főleg az ország északi részén, mivel a magasabban fekvő erdők madara. Ám más területeken is megfigyelhető, főleg télen, ilyenkor ugyanis lejjebb húzódik északi költőhelyeiről, ezért akár az Alföldön is találkozhatunk vele.
Észak-keleten az alacsonyabban fekvő fenyvesekben is költ. Évente kétszer fészkel, szűk fészkét a fák törzsén lévő repedésekbe, vagy a fakéreg alá építi. A fészek általában alacsonyan, 1 méter alatt helyezkedik el. A fészekalj nagysága igen változó lehet, általában 4–10 tojást rak.
Erdőgazdasági szempontból kifejezetten hasznos madár. A szintén kéregrepedésekben keresgélő csúszkával ügyesen felosztják „vadászterületüket”: míg a csuszka fentről lefelé haladva nézi végig a törzset, addig a fakusz pont fordítva, lentről felfelé.
Magyarországon több fakuszfaj is él, például a rövidkarmú fakusz, amely megjelenésében rendkívül hasonlít a hegyi fakuszra. Jóformán csak énekük alapján lehet őket megkülönböztetni. Hazánkban mindkét faj védett, természetvédelmi értékük 25 ezer forint.
The post Szinte egész életét fák törzsein tölti ez a madarunk first appeared on National Geographic.
