Tovább gyűrűzik a Válasz Online Kuslits Gábor-interjúja után felhabzott Szőlő utcai botrány. A kormány most rendőrségi felügyelet alá helyezi azt az öt nevelőintézetet, amelyben fiatal bűnelkövetőket tartanak fogva. Ez a válasz arra, hogy videók kerültek nyilvánosságra az intézmény megbízott vezetőjéről, amelyen egy gyereket bántalmaz. Ő ugyan lemondott, Gulyás Gergely kancelláriaminiszter mégis arról beszél, hogy ezeknek a fiatalkorúaknak inkább börtönfegyelemmel kell találkozniuk, semmint a szociális ellátórendszerrel. Csakhogy a lapunknak megszólaló szociális munkás, aki a Szőlő utcában is dolgozott, elmondja: a javítóban lévő kamaszok nagyon kis százaléka ül gyilkosságért vagy szexuális erőszakért, ők nem teszik ki az összlétszám 10 százalékát sem. Ráadásul éppen Juhász Péter Pál volt az, aki katonai jellegű struktúrát épített ki az intézményben. a A Szőlő utcában előtte a szociális munkások, szakemberek voltak többségben, akik pedagógiai módszerekkel is képesek voltak úrrá lenni a helyzeteken. Háttér.
„Amit ma láthattunk a Szőlő utcai javítóintézetben történtekről, azt teljes mértékben elítélem, nem megengedhető a felvételeken látható erőszak. Őszintén, nem is bírtam teljes egészében megnézni… Elkeserítő! Megengedhetetlen és azonnali intézkedések után kiált” – ez az egyetlen normális emberi reakció a Juhász Péter oldalán át a nyilvánosság elé került újabb Szőlő utcai botrányra. Az újabb ügy ugyan nem független az eredeti, Juhász Péter Pál és A. Zamira letartóztatásához vezető botránytól, ám fontos pontosan látni a kettő közötti összefüggések mellett a határvonalakat is.
Az idézett mondat Kardosné Gyurkó Katától, a gyermekvédelmi nevelőszülői rendszerrel és az örökbefogadással kapcsolatos koordinációért felelős miniszterelnöki biztostól származik, aki végre bizonyítja: lehet emberi arcot is mutatni a politikában, nem kell minden nyilvánosságra kerülő botrányra azonnal pintéri elhatárolódással és sértett másokra mutogatással reagálni. Szóval nem muszáj úgy, ahogy azt a mai kormányinfón Gulyás Gergely tette.
Gulyás áldozathibáztatással felérő szavai, amelyekkel azt a benyomást kelti, mintha a Szőlő utcában fogva tartott fiatalkorúak mind nagyon súlyos bűnök, emberölés, rablás és szexuális erőszak elkövetői lennének, sokaknál kiverték a biztosítékot. Ez a miniszteri keretezés muníciót szolgáltatott azoknak, akik „agresszív, tomboló, félállati szinten lévő egyedekként” írják le a javítós gyerekeket. Mielőtt belemennénk az ott lévő fiatalok által elkövetett bűnök latolgatásába, hadd idézzük ide a Kuslits Gáborral készített interjúnk egy fontos alaptételét, amelyet muszáj szem előtt tartanunk, ha meg akarjuk érteni a helyzetet:
„egy gyerekkorú bűnelkövető maga is áldozat”.
A bekerülő gyerekek mindegyikéről elmondható, hogy nagyon rossz szociális helyzetből érkeznek. „Ezek olyan sorsok, amilyeneket egyikünk sem vállalna magára” – mondja erről lapunknak a Szőlő utca egykori alkalmazottja, aki arról számolt be, a javítóba kerülő fiatalok körülbelül 40 százaléka a gyermekotthonokból érkezik. A legtöbben rablás miatt kerülnek az igazságszolgáltatás kezére, erre pedig a droghasználat indítja őket. „Általában a javítóban lévő kamaszok nagyon kis százaléka ül gyilkosságért vagy szexuális erőszakért, ők nem teszik ki az összlétszám 10 százalékát sem” – fogalmaz a szociális munkás.
Gulyás Gergelynek abban igaza van, hogy kemény gyerekek kerülnek be az ilyen intézetekbe, és nem könnyű feladat közöttük fegyelmet tartani, ám őket a rendészeti módszerek helyett, amelyeket a kormányszóvivő helyesnek tart, inkább pedagógiai eszközökkel kellene jó útra terelni, hogy újra integrálhatóak legyenek a társadalomba.
Juhász Péter Pálnak a javító igazgatójaként lehetősége volt választani e két eszközrendszer között és ő meg is tette ezt. Nem egy volt Szőlő utcai alkalmazottal beszélgettünk az elmúlt fél évben és
egybehangzó állításuk szerint Juhász irányítása alatt az intézmény eltolódott egy katonai struktúra felé,
a rend eszköze pedig a pedagógiai módszerek, a szociális munka irányelvei helyett egyre inkább az erőszak lett.
Ahogy a róla szóló portréban korábban megírtuk, az igazgatói székben töltött évek alatt Juhász Péter Pál egyre erősebben mutatta a félelem jeleit. Az épület összes emeletén falakat emelt, amelyekkel elválasztotta egymástól a csoportokat. Elmondása szerint attól félt, hogy ismét történik valami az intézetben, ennek szeretett volna elébe menni. A rendészek közül sokakat menesztett, helyettük a váci börtönből vett át olyanokat, akik ott alkalmatlannak bizonyultak. Ezeknek a börtönőrből lett rendészeknek csak erőszakkal sikerült kordában tartani a fiatal, 12-18 év közötti srácokat, amit a nevelők nem néztek jó szemmel.
Aki azonban szót emelt az erőszak vagy Juhász módszerei ellen, azt a legtöbb esetben rövid időn belül valahogy rákényszerítette a távozásra. Idővel
elbillent a mérleg a szakszerű megközelítést szorgalmazó szakemberek és a rendészeti megoldásokhoz folyamodó alkalmazottak között, utóbbiak javára.
Hogy mennyire hamis képet ad, ha a fiatalkorú fogvatartottakat velejükig aljas bűnözőknek fogjuk fel, azt jól illusztrálja az alábbi történet.
Egyik forrásunk, egy ma már nyugdíjas nő a Juhász-érában dolgozott a Szőlő utcai javítóban. Az igazgatóval elmondása szerint korrekt volt a főnök-beosztott viszonya, míg együtt dolgoztak, eleinte semmilyen rossz tapasztalatra nem tett szert vele kapcsolatban. A nő fontos szakmai munkát végzett az intézményben, és Juhász pontosan tudta, hogy a kormánypárti média által is épített népszerűségének minden újítás jót tesz, amit a házban dolgozó szakemberek hoznak. Miután a nő és munkatársai megterveztek és lebonyolítottak egy nagyobb pályázati projektet, meg is érkezett a nagy elismerés a minisztériumtól, ami megerősítette Juhászt az igazgatói székben. Ezek után kapta meg a Jószolgálati díjat is.
Juhász a gyerekek előtt gyakran hangsúlyozta, hogy a nőket tisztelni kell, később azonban felvett az intézménybe egy olyan szakmai vezetőt, aki verbálisan lekezelő és bántalmazó volt a gyerekekkel ugyanúgy, ahogy az idősebb női kollégákkal. Többek között a fent említett asszonnyal szemben is, akit a fiatal fiúk tiszteltek és szerettek. „A gyerekek meghasonlottak és amikor látták, hogy az általam kért mediáció ellenére tovább folytatódnak a férfi bántalmazó beszólásai az irányomban, az orrom előtt kezdtek el beszélni arról, hogy csoportosan lenyomják ezt a vezetőt, aki egyébként fekete öves önvédelmi sportoló volt” – emlékszik vissza a nyugdíjas szociális munkás. Ezt követően beadta a felmondását, melyben megindokolta a felmondása okát. Juhász vélhetően soha nem juttatta el a felmondólevelet a feletteseihez. Egy általa kezdeményezett beszélgetés után viszont segítette a nő áthelyezését abba az intézménybe, amelyben munka után nézett.
„Ezek a gyerekek büntetett előéletűek voltak és az én lelkem nem tudta volna elviselni, ha csoportos zendülés tör ki, és miattam valamennyien a tököli börtönbe kerülnek” – magyarázza az asszony a döntését. A verbális agressziót gyakorló szakmai vezető, aki állítólag még a felmondás után is megfenyegette a gyermekét egyedül nevelő nőt azzal, hogy elintézi, ne kapjon munkát, azóta egy nagy gyermekvédelmi intézmény vezetőjeként dolgozik.
„Most, hogy a gyerekek kezdenek majd vallani, valószínűleg sok ember fog célkeresztbe kerülni. Fontos lenne megvédeni azokat, akik igyekeztek a nehézségek ellenére is szakszerű munkát végezni, és végre megtisztítani a szakmát azoktól, akik az igazgatóhoz hasonlóan csak presztízsépítésre használják a munkahelyüket, miközben
a verbális, olykor tettlegességgel is párosuló cselekedeteiknek a beosztott dolgozók ugyanúgy áldozatai, mint a gyerekek”
– mondta már idézett, júniusi portrénkban a Szőlő utcai intézmény egykori munkatársa, aki akkor is elmondta: nagyon sok kollégája – olyanok is, akik hozzá hasonlóan elhagyták az intézményt és olyanok is, akik ott maradtak – nem nézték jó szemmel, ami a házban történik.
„Az ő vallomásaikra is utalva kérdezgettek 2018-ban, amikor beidéztek a 9. kerületi rendőrkapitányság ifjúságvédelmi csoportjához vallomást tenni, amiről zártan kezelt jegyzőkönyv is készült. Akkor az intézményből érkező jelzés miatt vizsgálódott a rendőrség a Szőlő utcában zajló munkamódszerek után” – emlékszik vissza a ma már nyugdíjas asszony, aki a szakmai vezetővel fent leírt személyes konfliktusáról a közelmúltban beszámolt a rendőrségen is, ahol Juhász Péter Pál letartóztatása után idén nyáron ismét meghallgatták.
A nő elmondta: Juhász Péter Pálról korábban is hallott folyosói pletykákat, főképp a nőügyeiről, ám azokat magánéleti információként kezelte, így nem törődött vele, mióta azonban sorra beigazolódni látszanak, utólag nagyon naivnak látja akkori önmagát. Visszanézve a történtekre nyilvánvalónak látszik, hogy Juhásznak érdekében állt eltávolítani azokat a szociális szakma iránt elkötelezett munkatársakat, akiknek szemet szúrtak a körülötte tapasztalható szakmai ambivalenciák, és helyettük
olyanokkal vette körül magát, mint a most nyilvánosságra hozott felvételen látható Kovács-Buna Károly.
(A YouTube-on tette közé Juhász Péter, az Együtt egykori politikusa azt a biztonsági kamerával rögzített felvételt, amelyen látható, amint a Szőlő utcai javítóintézet megbízott igazgatója előbb beleveri az intézet egyik fiatal lakójának fejét a padba, majd kirángatja onnan, a földön fekvő fiúra rálép, belerúg, rángatja, a falhoz szorítja.)
A Kovács-Buna-féle figuráknak Juhász Péter Pál a múltjuk vagy kifogásolható magatartásuk ellenére kínált pozíciót, így a lekötelezettjeivé váltak. Ez a lojalitáson alapuló struktúra feltehetően nem állhat meg a Szőlő utcai intézmény falainál. Juhász Kovács-Buna Károlyt először a most nyilvánosságra került bántalmazások miatt elbocsátotta, majd pszichológusként visszavette. Innen ívelt a karrierje a vezetőhelyettesi posztig, majd a megbízott vezetői státuszig.
Figyelembe véve mindezt ezen a ponton illene górcső alá venni a hatóságoknak, vajon hány intézményben kerülhetett még vezetői posztra olyan ember, akinek a kinevezését nem támasztják alá jelentős szakmai eredmények. És aki ezek hiányában lett vezető, amögött vajon ki áll? Ahogy az utóbbi évtizedek legnagyobb gyermekvédelmi botrányának központi kérdésére is várjuk még a választ: ki állhatott Juhász mögött, hogy meg merte tenni és büntetlenül meg is tehette több mint egy évtizeden át azt, amivel most vádolják?
Hogy jobban megértsük, miről is szólnak ezek a videófelvételek, végezetül idecitálunk még egy idézetet a Kuslits Gáborral készített szeptemberi interjúnkból. Bár ezek a sorok nem a javítóról, hanem általában a gyermekvédelmi intézményekről szólnak, sokat elmondanak arról, miért
nem megoldás a pedagógiai eszközök helyett rendészeti eszközökhöz nyúlni e helyzet rendezésénél.
És azt is, mi az állam felelőssége abban, hogy megvalósulhatott az a súlyos bántalmazás, amit ezeken az elrettentő képsorokon most látunk. A volt Tegyesz-igazgató szerint:
„Az épített környezet, a pénz- és az emberhiány a szakmai tartalmakat is erodálja. A felnőttek rezsimet építenek, mert egyedül vannak, túl akarják élni, biztonságban akarják tudni a gyerekeket és magukat is, ehhez rend kell, ehhez csend kell, fegyelem, figyelem, ahogy Hobo mondja. Mi lesz ennek az eredménye? Bekerül egy normál szükséglettel bíró gyerek és egy-másfél év alatt speciális szükségletű lesz, mert az a miliő, amit mi, felnőttek megteremtünk nekik, arra predesztinálja őket, hogy agresszívak legyenek, lopjanak, kábítószerhez nyúljanak, bűncselekményeket kövessenek el. Ebben mi vagyunk a ludasak, nem a gyerek.”
Nyitókép: rendőrök a Szőlő utcai intézet előtt
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
