Ha tavasszal a Bakonyt átszelve vezet utunk – és ez bizony elég gyakran megesik –, akkor az erdős területeken kanyarogva előfordul, hogy nyomok egy satuféket egy „medvehagyma” felkiáltás kíséretében. Ugyanis családunk minden tagja nagy kedvelője ennek az ízletes növénynek, amit leginkább szendvicsekben és pogácsába sütve fogyasztunk.
Most sem történt ez másként, mindössze annyi érdekessége volt a történetnek, hogy néhány nappal március idusa előtt ereszkedtünk le Várpalota felől a Tési-fensíkról, mikor kedvenc piknikező helyünkre leparkolva kezdtük meg az igen zsenge, korai levelek gyűjtését. És elmaradt a satufék is, mert felfelé menet már kiszúrtuk, hogy az esőtől nedves avarból már kikacsingatnak a bébinövény levelei.
Két kisebb zacskónyit gyűjtöttünk, és természetesen, ahogy azt kell, jól tele is tömtük a szendvicseinket az erdei hagymával.
Hazafelé már össze is állt a másnapi ebéd: bableves és medvehagymás pogácsa, frissen, langyosan, omlósan. És mivel a mostani receptből szinte tökéletes eredmény született, úgy gondoltam, hogy vétek lenne megtartani magamnak. Mert, ahogy azt Hamvas Béla írja a Láthatatlan történet című esszékötetében:
Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod. Amiből másnak nem adsz, legyen az arany, iszappá válik; legyen szent fény, átokká válik; legyen gyönyör, halállá válik.
Így én most megosztom a „majdnemtökéletes” medvehagymás pogácsa titkát.
Hozzávalók
- 500 gramm liszt
- 25 gramm élesztő
- egy pohár kefír
- egy tojás + egy a kenéshez
- 100-150 gramm vaj vagy margarin
- egy jó nagy csokor medvehagyma
- só
- kevés cukor
- 1,5 deci tej (növényi vagy állati)
Elkészítése
Ezt a pogit most a hajtogatós módszerrel készítettem és a joghurtot egy merész ötlettől vezérelve lecseréltem kefírre és milyen jól tettem. A végeredmény egy puha, omlós, légies mégis tartalmas csoda lett.
Az első lépés a szokásos vulkán-technológiával felfuttatott élesztő: egy keverőtálba beleszórom a lisztet, a közepére összehúzom a liszt nagyobb részét, kis dombocskát formázok, amit a két ujjammal rögvest vulkánná alakítok: a közepébe lyukat fúrok, oda kerül az élesztő, arra a cukor és a langyos tej, ami itt fog felfutni. A vulkán lábhoz darabolom körbe a vajat/margarint és a sót, és ide öntöm majd a langyos tej maradékát, hogy kicsit megolvassza a zsiradékot.
Én egy robotgép keverőkanalával dolgozom ki a tésztát, miután belekerült a kefír és a tojás is. Mikor kész, olajos kézzel gombóccá formázom és kelesztem nagyjából negyven percig. Utána a kilisztezett pultra borítom, de előtte egy deszkán apróra vágom a medvehagymát.
Kinyújtom a tésztát két ujjnyi vastagra és rászóróm az erdő zöld aranyát és összehajtogatom: előszőr két oldalról befelé a széleit, majd az egyészet félbe. Így hagyom kelni most 20 percet, ezután újra kinyújtom és ismét meghajtogatom, majds jöhet az újabb 20 perces kelesztés.
Nekem most elég volt a két hajtogatás, de lehet még egy alkalmat is beiktatni. Kinyújtom most egy ujjnyira, késsel vékonyan bevagdosom. Én üvegpohárral szaggattam ki a pogikat.
Oldalról megformázva, kicsit összenyomkodva egyesével a tepsibe teszem a pogácsákat, majd itt megkenem a tetejüket a felvert tojással és mehet is be a katlanba. Én 200 fokon 25 percet sütöttem, de a vége felé figyelni kell, mert ahány sütő, annyiféleképpen alakulhat a hajrá a célegyenes előtt.
Írtunk egy cikket a medvehagymás kifli receptjéről is és arról is, hogyan kell gyűjteni a növényt, hogy ne kapjunk komoly bírságot. Itt pedig megcsodálhatják, ahogy milliónyi medvehagyma virágzik a Vértesben.
The post Tavaszi ízbomba a medvehagymás pogácsa first appeared on Sokszínű vidék.
