Írta: VERONIQUE GREENWOOD

Fényképezte: LAURENT BALLESTA

Egy derült, meleg napon, 2011. szeptember 13-án Christine Pergent-Martini tengerbiológus sokáig dolgozott kis kutatóhajója kabinjában. A 30 méteres katamarán körülbelül 20 kilométerre járt éppen Korzika partjaitól. A napfény gyönyörűen játszott a hullámzó, sötétkék vízen, de a kutatót ennél sokkal jobban érdekelte, hogy mi lehet odalent, a mélyben.

A monitoron a fedélzeti szonárrendszer felvételei sorakoztak. A víz alatti felderítést szolgáló készülék a 120 méter mélyen húzódó aljzat domborzati viszonyait tárta fel rövid hangimpulzusokkal. A kutatásra egy hónapja volt a csapatnak – és lassan közelgett a határidő. Pergent-Martini, valamint oceanográfus férje, Gérard Pergent, ifjú segítőjük, a korzikai Pasquale Paoli Egyetem egyik doktorandusza és a többiek a régió tengeraljzatának feltérképezését tűzték ki feladatul. Már a munka kezdetén szembekerültek egy valódi rejtéllyel, amelynek aztán igyekeztek a végére járni.

A két és fél millió négyzetkilométer kiterjedésű Földközi-tengert nyugaton a Gibraltári-szoros, keleten Libanon földje határolja. Bár habjait már az ókorban tömérdek hajó szelte a görög triérészektől, három evezősoros hadihajóktól az etruszk hadigályákig, a roppant víztömeg mélyéről még ma is kevés információval rendelkezik a tudomány. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a Földközi-tenger aljzata határmezsgye: túl sekély és partközeli ahhoz, hogy a mélytengeri bányavállalatok bármi hasznot is húzhassanak belőle, a könnyűbúvár számára viszont már túl mélyen húzódik.

Pergent-Martiniékat azonban elsősorban az érdekelte, hogy milyen élőlények lehetnek ott honosak. Ez a napjuk is úgy indult, mint a többi: a katamarán csigatempóban araszolt a vízen, a kutatók pedig a már untig ismert, szemcsés fekete-fehér képet figyelték a monitoron. Homok. Kisebb kődarabok. És megint homok. Ugyanaz, amit eddig már vagy ezerszer láttak odalent. Ám egyszer csak valami fura képződmény tűnt fel a képernyőn.

Egy tökéletes kör. Azután még egy. És még egy. Határozott kontúrú és meghökkentően pontosan kör alakú, úgy 20 méter átmérőjű alakzatok. És hogy még rejtélyesebb legyen a dolog, szinte mindegyik körforma képződmény közepében valami folt sötétlett. Mint egy-egy tükörtojás, állapította meg a csapat. Többtucatnyi volt belőlük.

A kutatók döbbenten bámultak egymásra. „Halvány fogalmunk sem volt arról, hogy mire bukkantunk” – mondja Pergent-Martini. Feljegyezték a körök koordinátáit, majd leküldtek egy távvezérelt eszközt a lefényképezésükre…

A teljes cikket elolvashatja a National Geographic magazin februári lapszámában.

The post Tengermélyi gyűrűk titkai first appeared on National Geographic.