Az óriásfarkas (Aenocyon dirus korábban Canis dirus) a mai szürke farkasnál nagyobb termetű, de hozzá nagyon hasonló ragadozó volt, igen sokáig úgy vélték, hogy közeli rokonok is voltak. Azonban egy néhány évvel ezelőtti genetikai elemzésben arra jutott egy kutatócsoport, hogy igen hosszú idő választja el őket egymástól, mintegy 5,7 millió éve élt a közös ősük.
Az óriásfarkas és a szürke farkas soha nem is hibridizálódott, holott ez elég gyakori jelenség a kutyafélék körében, ez is jelzi a rokoni távolságukat. A két farkasféle csontozata közti hasonlóságok a konvergens evolúciónak köszönhetők, nem pedig annak, hogy közeli rokonok voltak. A kihalt faj általános hírnevét a Trónok harca sorozatnak köszönheti, amelyben rémfarkasként szerepelt.
George R.R. Martin holds the first new dire wolf born in 10,000 years pic.twitter.com/5JPepJK8k1
— Winter is Coming (@WiCnet) April 8, 2025
A Colossal feltámsztóipari vállalat számára mindössze két alkalmas ősmaradvány állt rendelkezésre, amelyekből megfelelő minőségű DNS-t lehetett kinyerni. Bár rengeteg óriásfarkas-maradvány van, ezek elsöprő többségében felbomlott a DNS, ilyenek például a Los Angelesben lévő La Brea-kátránytavak egyébként kiváló állapotú csontjai.
A Colossal arról híresült el, hogy tervei szerint a mamutot fogja feltámasztani, majd szóba került a dodó és a tasman tigris is.
A tényleges „feltámasztás” az óriásfarkas esetében nem terv, hanem a cég sajtóközleménye szerint sikerrel zárult folyamat, tény.
Sokan azonban másképp gondolják, mint arról például az MIT véleménycikke beszámolt.
Fontos megérteni, hogy egy-egy állatfaj nem azért halt ki, mert az evolúció utálta, és bosszúból végzett vele, ilyesmire csak az ember képes. Amikor az állat számára kedvező körülmények átalakulnak, megfogyatkozik a táplálékuk, nem tudják többé bejárni vándorlási területeiket, új betegség üti fel a fejét, vagy épp átalakul a klíma, egészen egyszerűen elfogy a lábuk alól a talaj.
Még ha egy faj az ember miatt halt is ki sok ezer éve, ma már nem tudna ugyanolyan életmódot folytatni, még akkor sem, ha tökéletesen ugyanazt az állatot is kapnánk vissza egy sikeres „feltámasztás” során. Mindemellett a fizikai test nem azonos az élőlénnyel, amelynek nem ismerjük a szokásait, igényeit.
Különösen fontos szem előtt tartani ezt ma, amikor a jelenkori állatokat sem tudjuk megtartani, mivel egész egyszerűen megsemmisítjük az élőhelyeiket.
Ilyen körülmények közepette nincs helye egy rég kihalt fajnak.
Mi is történt akkor most?
A Colossal biotechnológusai, miután egyes óriásfarkasgéneket sikerrel kivontak az említett két ősmaradványból, azokat génszerkesztési technika révén szürkefarkas-sejtekbe ültették. Ezután e sejteket klónozva jutottak el a megszületett három farkaskölyökig.
A kölyköknek mindössze 14 génjük tér el a szürke farkasétól, ezekben összesen 20 változást eszközöltek a Colossal szakemberei. A változások az állat megjelenésére vonatkozók, így a hófehér bunda, a nagyobb termet, kissé eltérő arcvonások jellemzik a Colossal állatait.
A szürke farkas és az óriásfarkas közt azonban rengeteg genetikai különbség van, a most kialakítottak csupán elenyésző töredékei az összesnek. Sok százezer gén eltérés lehet a mai szürke farkasok és az egykori óriásfarkas közt.
Bátran kijelenthetjük tehát, hogy szó nincs óriásfarkasról, pusztán egy génmódosított szürke farkast alkotott a cég.
Az óriásfarkas teljes genomját egyáltalán nem ismerjük, 2021-ben csupán kis részleteit sikerült kivonni az ősmaradványokból. A Colossal kutatói szerint a mostani munkájuk során a korábbinál jóval több DNS-töredéket tudtak kivonni egy 72 ezer éves és egy 13 ezer éves maradványból. Ezek segítségével teljesebb géntérkép is született – bár az erről készült tanulmányt egyelőre még nem publikálták.
A felméréseik szerint az óriásfarkas közelebbi rokonságban állt a sakálokkal, mint a farkasokkal, ennek ellenére nem egy sakál, hanem egy szürke farkas volt a génmódosítás alapja. Összesen 80 olyan gént találtak, amelyekben a farkashoz képest a legnagyobb volt a különbség az óriásfarkas genomjában, így ezekből válogatták ki a felhasználtakat.
A kutatók 45 módosított farkasembriót ültettek be összesen 6 kutyabéranya szervezetébe, ezekből 3 esetben lett vemhesség, és összesen 4 kölyök született 2024 októberében. Egy kicsi 10 napos korában egy bélfertőzés miatt elpusztult, így maradt a mára három.
Miért pont az óriásfarkas?
A tervbe vett állatfeltámasztások közül egyedül ez volt biológiailag megvalósítható. Vannak farkasok, tudunk kutyát klónozni, kutyák ráadásul már hoztak világra klónozott farkast és klónozott prérifarkast is. Sem a mamut, sem a dodó, sem a tasman tigris esetében nem nagyon megoldható a folyamat ezen része (legalábbis jelen tudásunkkal).
A munkájuk során a kiválasztott géneket ellátták olyan egységekkel is, amelyek arról gondoskodnak a végeredményül kapott állat szervezetében, hogy a beültetett óriásfarkas gén valóban működjön is. Ezzel az állat küllemének kisebb átalakulását érték el, de nem hoztak létre gyökeres változásokat. Az ilyen szelíd beavatkozásnak mindig nagyobb esélye van arra, hogy jól működjön, mint egy drámai mértékűnek.
A Colossal által vizsgált genetikai jelzők alapján az óriásfarkas valószínűleg világos bundájú lehetett, ezért olyan állatot hoztak létre, amelynek hasonlóképp világos a szőre, miközben ügyeltek arra, hogy ezt ne az albinizmusért is felelős gén révén érjék el. Felmerül persze, hogy vajon valóban fehérek voltak az óriásfarkasok.
Egészen logikus volna, ha a havas, jeges tájak lakói lettek volna, ám az ősmaradványaik a nem jeges területekről kerültek elő, ott pedig nem volt előny a fehérség. Emiatt is véli sok szakember, hogy vöröses lehetett az óriásfarkas szőre. Persze, az nem mutatna olyan jól a sajtónak szánt felvételeken.
Mi lesz a jövőjük?
A természetben nincs helyük, állítólag nyilvánosan mutogatni sem fogják őket, és pénzt sem akar csinálni belőlük a Colossal. Azonban filmezik az állatokat egy sorozat számára.
A Colossal abszolút igyekszik titokban tartani, hol is élnek a példányok (szigorúan őrzött területen), mivel attól is tartanak, hogy lesz, aki mindent megtesz azért, hogy egy ilyen állat a birtokába jusson. Vajon egy magáncég képes lesz minden ilyen érdeklődőt távol tartani? Ennél nagyobb titkok is kiszivárogtak már, így esélyes, hogy nem.
Ha valaki elég gazdag, könnyen megoldhatja, hogy ilyen állatot házikedvencként tartson. Mint Escobar a vízilovakat, bár más példákat is lehetne sorolni.
Elon with his new wooly mammoth pic.twitter.com/9S0Kcz556z
— greg (@greg16676935420) April 7, 2025
Az, hogy technikailag képesek vagyunk megtenni valamit, nem jelenti azt, hogy muszáj is fék nélkül.
A génszerkesztésnek rengeteg helye van az orvoslásban, mezőgazdaságban és számos más területen, ugyanakkor a kihalt állatok „feltámasztása” nem tartozik ezek közé, egy normális világban legalábbis nem.
Félő, hogy a techmilliárdosok közt „lesz rá igény” és egyre közelebb kerülünk ahhoz, hogy fantasztikus filmek lényei elevenedjenek meg, miközben a bolygónkat életben tartó élőlényeket kipusztítjuk.
Romulus és Remus a két 6 hónapos hím, valamint Khaleesi, a 3 hónapos szuka igazán szépek, mondhatni cukik, de sajnálatos felelőtlenség, hogy meg kellett születniük.
The post Tényleg sikerült feltámasztani a kihalt óriásfarkasokat? first appeared on National Geographic.
