A Sepsiszentgyörgyön élő fiatal fotós, Timár Zoltán a Háromszéki-medence madárvilág ismerője. Mesterien örökíti meg az ember közelében élő folyóparti, vagy éppen erdőben fészkelő madárfajokat. Amikor teheti, a természetben barangol és orintológusi szakértelemmel azonosít be akár ritka, illetve rejtőzködő madárfajokat, majd megörökíti azokat, és örömmel mutatja meg az ágak lakóiról készült felvételeit.

Egy éve rendszeresen közöl fotókat a National Geographic felületén, ahol eddig több tucat őshonos madárfajt mutatott be olvasóinknak. Több felvételét a nap képének választotta szerkesztőségünk.

Timár Zoltánnal beszélgetve arra voltunk kíváncsiak, hogy miként ragadott fényképezőgépet, eltökélt szándéka volt-e, hogy fotós legyen, emellett arról kérdeztünk, hogy mik a további tervei.

Hogyan került kapcsolatba a fényképezéssel?

A családban már elég fiatalon a kezem ügyébe került a fényképezőgép, mivel édesapám és keresztapám is minden fontosabb eseményt megörökített körülöttem. Megtanultam tőlük az akkori masina gyors, egyszerű kezelését is, így nekem is hagyták, hogy lencsevégre kapjak egy-egy számomra érdekesnek vélt pillanatot a természetből.

Mindig is érdekeltek a műszaki megoldások, ennek köszönhetően ezt is tanultam, főállásban számítógép vezérlésű fémipari szerszámgép technikusként dolgozom. Hobbim a természet kutatása, a madárvilág felfedezése, aminek megörökítésére szintén technikai ismeretekre van szükség, hiszen a fényképezőgépet tudni kell kezelni. Számomra nincs csodálatosabb érzés, amikor a technikának köszönhetően meg tudunk örökíteni olyan pillanatokat, amelyek az átlag ember számára láthatatlanok, mégis körbeveszik őt.

Miért a természetfotózás választotta, azon belül pedig miért éppen a madárvilágra fókuszál?

Gyerekként rengeteg természetfilmet néztem, csodálva ültem a televízió előtt, hogy mennyi szebbnél szebb, különlegesebbnél különlegesebb állatfaj él velünk együtt. A madárvilág fotózásába csak úgy belecseppentem, mert eleinte mindent fotóztam, ami csak a lencse elé került. Nagyon megszerettem a madarakat és kicsit biztonságosabban is érzem magam madarak fotózása közben, mint a nagy vadakat követve.

Mindez azért fontos számomra, mert abban látom a kihívást, hogy minél kisebb lábnyommal hatoljunk be a természetbe, és a lehető legkisebb emberi beavatkozással próbáljuk láttatni azt.

Ennek következtében soha nem előre gyártott madárlesből fotózok, hanem álruhában próbálok beleolvadni a természetbe, hason kúszva, vagy éppen fára mászva vadászom le a pillanatokat.

Melyek azok a ritkább vagy rejtőzködő fajok, amelyek megörökítésére különösen büszke?

Legbüszkébb a jégmadaras képeimre vagyok, ezeket augusztustól kezdődően folyamatos keresés előzte meg. Amikor csak tehettem, kint voltam a városunkat kettészelő Olt folyó partján, és kerestem, hogy hol fogok rátalálni a fajra.

Januárban az akció aztán sikeres volt, és négy óra leforgása alatt öt különböző szakaszon hat példányt sikerült lencsevégre kapni.

Ami még az idén nagy különlegesség volt, az a csonttóllúak megjelenése, sikerült őket is megörökíteni. Ez a madárfaj is eszméletlenül csodálatos, felejthetetlen élmény marad, hogy hosszabb ideig megfigyelhettem egyedeit.

Volt olyan rendhagyó vagy érdekes élménye fotózás során, amely igazán emlékezetes maradt?

Egy naposabb délután unalmamban kilátogattam az Illyefalván található halastavakhoz, hogy majd ott kicsit kikapcsolódjak és lefotózzak pár szárcsát, hattyút, vörösbegyet, meg ami még akad. Leültem egy kisebb tó mellé és csak úgy bámészkodtam, amikor egyszer csak dübörgésre lettem figyelmes.  A mellettem lévő bozótosból jött a hang.

Megijedtem, mert nem láttam semmit, hirtelen pedig arra gondoltam, hogy épp medve érkezik inni, és rám fog rontani. Mire egyszer csak előttem egy 15 egyedből álló őzrudli futott el. Ilyen közelről ennyire sokat eddig még nem láttam, csodálatos érzés volt immár megkönnyebbülve, pár másodpercig velük együtt lélegezni.

Milyen madárfajok szerepelnek a bakancslistáján?

Szeretnék minél több madarat lefotózni, annyit, amennyire csak lehetőségem van. Az idei évben igazán szeretném megörökíteni a törpe kuvikot és a siketfajdot, de bármit szívesen lencsevégre kapok, legyen az már általam megfigyelt madár újabb szemszögből, vagy akár teljesen új a fényképezőmnek.

Azon túl, hogy örömet okoz ön számára másoknak bemutatni ezt a nem éppen földhözragadt világot, vannak tervei a fotográfia területén?

Természetesen. Nem tudom, hogy mit hoz a holnap, de a főállásom megtartva hosszú távon szeretném, ha ezt a hobbit olyan szintre tudnám fejleszteni, hogy elismert madárfotós legyek a fotográfusok és az ornitológia szakmai világában. Emiatt amikor úgy érzem, a képeim megütik az általam felállított minőségi mércét úgy tartalmilag, mint mennyiségileg, egyéni kiállítással szeretnék bemutatkozni közönség előtt.

The post Terepruhában, kúszva dolgozik a fiatal erdélyi természetfotós first appeared on National Geographic.