A közép-ázsiai Pamír magaslatai közt található bolygónk magashegyi gleccsereinek legjobban megőrzött jege – épp ezért a jégkutatók számára az innen származó jégminta afféle Szent Grál. Elképesztően nehezen hozzáférhető, nehezen megközelíthető azonban az érintett terület. Azonban 2025. szeptember végétől egy három hetes időszakot eltölthettek a területen, és sikerült is jégfuratot kiemelni.
A helyszín az 5800 méteres tengerszint feletti magasságban, a kínai-tádzsik határterületen elhelyezkedő Kon-Csukurbasi nevű jégmező volt. A szakemberek szerint a jégfurat alja meghaladhatja a 10 ezer éves kort is.
A jég vizsgálata Közép-Ázsia korábbi klímájáról, időjárási rendszereinek változásairól, és persze magáról a jégtakaróról is árulkodik majd.
Ázsia magashegységeit a „harmadik sarkvidék” néven emlegetik, pont az ott található hó és jég miatt. E különleges területnek hatalmas szerepe van egész Ázsia éghajlatában, meghatározza a szélrendszerek útját, a csapadékviszonyokat az egész kontinensen – ezen keresztül pedig óriási embertömeg életét.
A Himalája nélkül például nem volna ázsiai monszun sem. Elmondható, hogy bolygónk lakosságának közel fele olyan helyen él, ahol e hegységek valamilyen módon befolyásolják az életét, megélhetését – így talán érthető, miért is fontos megtudni, hogyan működött ez a múltban.
2025 a gleccserek megőrzésének nemzetközi éve, ennek keretein belül vált valóra a kutatók régi álma, egy nemzetközi együttműködés révén. Ez az első folyamatos jégfurat, amelyet Közép-Ázsia magashegyi környezetében sikerült kiemelni. A Kon-Csukurbasi területét úton és gyalogosan el lehetett érni, bár fizikailag nehezebb, ám logisztikailag és engedélyeztetés szempontjából könnyebb, mint egy másik, csak helikopteren elérhető lehetséges gleccsert.
Mintegy 1,5 tonna felszerelést kellett felvinni 5800 méter magasságba – hegyibetegség, a semmi közepén lerobbanó autók, hajszál híján nem megkapott engedélyek nehezítették az utat. Azonban a kitartást siker koronázta: két, egyenként 105 méteres hosszúságú, valamint egy sekélyebb, 22 méteres jégfurat került a kutatók birtokába. Ezeket, megfelelően fagyott állapotban le is kellett hozni a hegyről. Ezen kívül néhány műszert is telepítettek, amelyek a jég további sorsát méri majd.
A jégfuratok egyikét az Antarktikán fogják tárolni majd hosszú távon, hogy a jövőben is vizsgálható legyen (egyelőre Japánban várják a szállítási lehetőséget). A másik furatot a Hokkaidói Egyetemen őrzik meg, ahol a kutatók is hozzáférhetnek, és elvégezhetik a tervezett méréseket rajta.
Remélhetőleg kiderül majd, minek köszönhető, hogy egyes gleccserek stabilan állnak (ezt a kutatók a Karakorum-anomália néven ismerik), míg Ázsia többi gleccsere olvad. A műholdas mérések alapján ez már az 1970-es évek végétől fennállt, ám semmi információ nincs arról, a múltban mi volt a helyzet.
A harmadik, kisebb hosszúságú furat is tudományos célokat szolgál majd. Ezt az Ohiói Állami Egyetem fogja tárolni, és új elemzési módszereket tesztelnek majd rajta.
The post Több ezer éves jeget hoztak le egy magashegységből first appeared on National Geographic.
