A joghurt gyakorlatilag speciális baktériumokkal teli romlott tej, a tápióka nyersen mérgező és csak több lépésből álló, speciális előkészítést követően válik ehetővé. A pattogatott kukorica pedig – amint a neve is jelzi – hőkezeléssel tehető azzá az ízletes finomsággá, amely ma oly népszerű világszerte.
A The Conversation annak járt utána, hogy miként jöhettek rá elődeink azokra a trükkökre, amelyek e különös élelmiszerünk feldolgozásának alapjait jelentik. Az élelmeink hamar lebomlanak, azonban bizonyos folyamatok és módszerek megőrizhetik őket – no és az se árt, ha a régésznek van egy kis szerencséje.
A kukoricát ahhoz, hogy meg lehessen enni, hőkezelni kell – ebből adódóan időnként megégett, ez pedig a régészek számára vizsgálati lehetőséget is jelent. Emellett a növényekben, így a kukoricában is találhatók úgynevezett fitolitok, vagyis mikroszkopikus méretű ásványi szemcsék, amelyek alakja az adott növényre jellemző – ezzel azonosíthatóvá teszik a növényt. Szerencsére e fitolit maradványai sok ezer évig megmaradnak, ezzel ismét a régészeknek kedveznek.
A kukoricát, ahogy ma már jól tudjuk, a teozinte nevű ősből hozták létre. E növénynek még kevés és kicsike magja (szeme) volt, ám azok tápláló voltát hamar megismerték Közép-Amerika őslakosai. A kukoricát már 9000 éve háziasították és ezt követően terjedt el az Újvilágban.
A pattogatott kukorica kérdése kissé bonyolultabb. Több kukoricafajta is van, amelynek magjai hő hatására többé-kevésbé kipattognak, azonban csak egyiket nevezzük pattogatni való kukoricának. A már említett fitolit leletek és a megperzselődött kukoricaszemek arról tanúskodnak, hogy 6700 éve Peruban már ismerték ezt a fajtát.
Könnyen elképzelhetjük, hogy először a véletlennek köszönhetően döbbentek rá elődeink a kukoricapattogtatás előnyeire. Beleeshetett a főzés idején a tűzbe a cső, és valaki ráébredt, hogy a hő e formában is ehetővé teszi a kukoricát. Ráadásul egy igazán könnyen elkészíthető eledelről volt szó. Bár az ős popcorn még nem volt sózott vagy vajjal ízesített, mint a mai csemegék, azonban ettől még magas szénhidráttartalmú élelmiszer volt, amit bizonyára értékeltek elődeink.
A pattogtatással eltávolították a kukoricaszemekben lévő minimális vizet is, és ezzel tartósították a kukoricát – bár nyilván nem maradt olyan finom ropogós, mint a frissen készített változat. Néhány ezer éve azonban nem a rágcsálás volt a fő szempont, hanem a tápláló élelem tárolása. Vagyis az a csemege, amit ma oly sokan kedvelnek világszerte, és ami ma már a mozik elengedhetetlen része, valószínűleg egy tartósítási eljárásnak köszönhetően terjedt el.
The post Több mint 6000 éve létezik popcorn first appeared on National Geographic.
