Szerdán Török Sophie, azaz Tanner Ilona közel ezer kézirata vált elérhetővé az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) Copia felületén – olvasható az MTI hírében.
A nemzeti könyvtár születése százharmincadik évfordulóján így tiszteleg a művésznő emléke előtt, aki lírájával, naplójegyzeteivel és irodalmi munkásságával a XX. század első felének meghatározó alkotói közé tartozott.
A gyűjtemény túlnyomó részét versek és versvariánsok alkotják, emellett azonban több naplójegyzet és négy festmény is helyet kapott benne. Az érdeklődők mostantól első kézből ismerhessék meg a költő életművének teljesebb rétegeit, beleértve azokat a műveket is, amelyek életében nem jelentek meg, vagy csupán töredék formájában maradtak fenn.
Az 1895. december 10-én született Tanner első verseit még saját nevén írta, legkorábbi ismert költeményei 1911-ből származnak. 1920-ban az Új Idők és A Hét közölte néhány művét, de igazi célja a Nyugat hasábjain való megjelenés volt. Pályájának fordulópontját Babits Mihállyal való találkozása és házassága jelentette: 1921-ben a költő felesége lett, ezzel pedig belépett a korszak modern irodalmi életének központjába. Művésznevét is férjétől kapta, aki Kazinczy Ferenc felesége után nevezte el őt Török Sophie-nak.
Az 1920-as évektől rendszeresen publikált: 1921 májusában már hat versét közölte a Nyugat. Művésznevét elsőként a Nyári játék című novella esetében, 1921 december 1-jén használta, innen kezdve pedig mindenki ezen a néven ismerte.
Saját kötettel először 1929-ben jelentkezett: az Asszony a karosszékben című könyvet három további – Örömre születtél (1934), Értem és helyetted (1940) és a Sirató (1948) – követte. Prózai és szerkesztői tevékenysége is figyelemre méltó: 1933-ban Boldog asszonyok címmel elbeszéléskötetet adott ki, majd 1934-ben megérkezett a Hintz tanársegéd úr, amit 1939-ben a Nem vagy igazi! című regény, 1943-ban pedig a Kótzián Katalinnal együtt szerkesztett Költőnők antológiája követett.
Férje halála után legfontosabb feladatának Babits irodalmi hagyatékának megőrzését tekintette. Összegyűjtötte a Babits, Juhász Gyula és Kosztolányi Dezső között váltott leveleket, és 1945-ben sajtó alá rendezte a Babits-életmű tervezett összkiadásának első kötetét.
Férje könyveit és kéziratait Keresztury Dezső biztatására helyezte el az Országos Széchényi Könyvtárban: a hagyaték 1952-ben és 1954-ben érkezett meg a nemzeti könyvtárba, míg saját kéziratait 1955. január 8-án kelt végrendeletében hagyta az intézményre.
A dokumentumok között szereplő néhány festmény Török vizuális érdeklődését is tanúsítja, aki szabadidejében szívesen rajzolt, fényképezett, könyvborítókat és lámpaernyőket készített, így a Copia felületen közölt anyag életművének sokszínűségét is hangsúlyozza.
A rendkívül rétegzett és a hagyaték különböző egységeiben fennmaradt dokumentumok feldolgozása Méry Tündének, a Kézirattár tudományos munkatársának köszönhető.
The post Török Sophie közel ezer kézirata költözött az internetre, mostantól bárki böngészheti őket first appeared on 24.hu.
