A tél sokak számára a lelassulás időszaka. A természet elcsendesedik, a hegyek pedig végtelen fehérségbe burkolóznak. Az a fajta tisztaság és szabadság, ami ilyenkor csak a magashegyekben tapasztalható, mágnesként vonzza nemcsak a téli sportok szerelmeseit, de a befelé figyelni vágyókat is. A havas terep azonban nem csupán szépséget és békét, hanem kockázatot is rejt.

A biztonságos alpesi túrázás tudatos felkészülést, megfelelő felszerelést és ami még ennél is fontosabb: önismeretet követel. Tudnunk kell, mikor merjünk továbblépni, és mikor jobb visszafordulni. Sokak számára éppen ezért jelent a hegyivezetővel – vagy ahogy sokan ismerhetik, Bergführerrel – való túrázás nemcsak testi biztonságot, hanem egyfajta mentális kapaszkodót is.

Ausztria évek óta kiemelt szereplője a közép-európai téli turizmusnak: a jól jelzett útvonalak, a naponta frissített, professzionális lavina-előrejelzés és infrastruktúra miatt a régió túrázói szinte elsőként választják az osztrák hegyeket, ha biztonságos téli élményről van szó. Nyugati szomszédunk téli világában a magyar túrázók különösen nagy számban jelennek meg. A közelség, a kiszámítható hóviszonyok és – ami újdonság volt számunkra is – a magyar nyelvű vezetés elérhetősége mind hozzájárul ahhoz, hogy egyre többen vágjanak neki a téli osztrák magashegyi élményeknek. A kiemelkedő tudással és tapasztalattal rendelkező Salamon Márk azon kevés magyar egyike, aki IFMGA* hegyivezető képesítéssel rendelkezik, és aki Ausztria több alpesi régiójában is vezet túrákat.

„Tévhit, hogy azok túráznak hegyivezetővel, akik semmit sem tudnak”

Sokak fejében még ma is él az a gondolat, hogy vezetőt csak a tapasztalatlanok vesznek igénybe. Salamon Márk meggyőződése szerint ennek épp az ellenkezője igaz: a vezető jelenléte nem csökkenti, hanem mélyíti az élményt. Képes olyan útvonalakat és helyeket megmutatni, amelyek a legtöbb túrázó számára láthatatlanok maradnának, vagy amelyekhez speciális tudás szükséges. A hegyivezetővel való túrázás azok számára is tágítja a határokat és az élményeket, akik gyakorlott síelők, rutinos mászók vagy túrázók. Így biztonságos keretek között feszegethetik a határaikat, vagy léphetnek egy következő szintre – olyan kalandokba nyerhetnek betekintést, ami bőven túlmutat az Alpok nagyközönség által ismert arcán. 

A jó vezető nem a vendég mellett túrázik, hanem vele együtt halad, illetve helyette dönt, figyel, reagál, lehetővé téve a résztvevők számára, hogy az energiájuk nagy részét az útra, az élmény valódi megélésére fordítsák. 

Ez az a bizalmi pont, ahol a hegyivezető képzettsége valódi életbiztonságot nyújt: ismeri a hó szerkezetét, értelmezi a lavinajelentésekben szereplő részleteket, felméri a csoport fizikai állapotát, és az aktuális időjárási viszonyokhoz igazítja a túra forgatókönyvét. Ez a háttérmunka többnyire láthatatlan, mégis ez teszi lehetővé, hogy a résztvevők valóban átadják magukat a kalandnak.

A hegyivezető nemcsak az útvonalat tervezi, hanem – ha igény van rá – támogatja a technikai tudás fejlesztését is. Egy olyan sítúrán például, ahol a kijelölt pályán kívüli síelés a cél, a Bergführer segíthet a technika finomításában, a terepismeret elsajátításában, ezáltal a túrázó szert tehet arra az értékes tudásra, amellyel később akár önállóan is felelősen és tudatosan gyűjthet új tapasztalatokat.

Önismereti lecke a hegyen

Ausztriában a téli sportok tárháza gyakorlatilag végtelen: sítúra, hótalpazás, freeride, jégmászás, és még folytathatnánk. Ezek a sportok, ha valaki tudatosan merész, nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is új utakra vihetnek, és segíthetik megélni azt, amit a hétköznapokban olyan nehéz. A jelenlétet. Az ember egyszerre kerül kapcsolatba a külső és belső világgal: miközben megfigyeli a természet változásait, a saját határait is (újra) felfedezheti. Sokan számolnak be arról, hogy egy-egy többórás túra alatt olyan gondolataik tisztulnak le, amelyeket a hétköznapok zajában hetekig hurcoltak magukkal.

Új emberek, új történetek – a túrázás mint közösségi élmény

A hegyivezetők tapasztalata szerint az alpesi túrák egyik legváratlanabb hozadéka, hogy különböző élethelyzetből érkező embereket kötnek össze. Mindez észszerű is, hiszen hasonló érdeklődésű, mentalitású és fizikumú emberek találkoznak a túrák során. Egy hosszan tartó emelkedőn vagy egy megállónál könnyen alakulnak ki beszélgetések, amelyek sokszor olyan őszinteséget hoznak elő, amit a hétköznapokban ritkán engedünk meg magunknak.

A közös fizikai erőfeszítés, a megosztott felelősség és a természet közelsége gyorsan feloldja az ismeretlenek közötti távolságot. Márk tapasztalatai szerint gyakran előfordul, hogy a csoporttagok később is együtt térnek vissza a hegyekbe, vagy baráti kapcsolatot alakítanak ki. 

Ausztria hegyei különös adottsággal bírnak: egyszerre jelentenek terepet a kalandhoz és lehetőséget a befelé figyeléshez. Talán éppen ezért választja évről évre több magyar túrázó ezt a közel eső, mégis elképesztően változatos országot, ha télen szeretnék megtapasztalni a természet és önmaguk csendes találkozását. (X)

További érdekességek a témában az austria.info oldalon olvashatók. 

The post Új perspektíva az Alpokban Kalandok hegyivezetővel appeared first on Forbes.hu.