2012-ben Amazónia perui részén fotózták először azokat a „pókszobrokat”, amelyeket egy kis termetű keresztespók (Cyclosa nemzetség tagja) épített a hálójába. A felfedezők természetfilmesek, túravezetők és fotósok voltak, annak idején körbe is járta a felfedezés híre a világsajtót.

A hazánkban élő faj, a csúcsos keresztespók (Cyclosa conica) is díszíti a hálóját mindenféle apró törmelékkel, ám a mi fajunk „csak” sormintát épít ezekből. Nemrégiben az Ecology and Evolution folyóiratban mutatták be hivatalosan, tudományos szempontok alapján is a pókszobrász Cyclosa fajokat egy ausztrál vezetésű nemzetközi csoport tagjai. A csoportban az eredeti felfedezők is benne voltak.

Számos keresztespók (és időnként más pók is) készít valamiféle különleges mintát a hálójába, amelyek pontos feladatairól mindmáig vitáznak a szakemberek. A Cyclosa nem tagjainak mintaépítő képessége azonban igen különleges, ők a darázspókokhoz hasonlóan stabilimentumot szőnek a hálóba, ám ez esetükben nem önmagában díszlik, hanem a beleszőtt növényi szemcsékkel, darabkákkal, és a zsákmányaik töredezett maradványaival együtt. Ennek köszönhető az Amerikában elterjedt közkeletű nevük is, a „szemétsávos keresztespók” (trashline orb-weaver).

A Peruban, illetve a Fülöp-szigeteken talált pókok nem egyszerűen sávokba, hanem magukhoz hasonló, de nagyobb méretű pók alakba rendezik a háló szálai közé szőtt törmeléket.

Éjszakai műszak a szobrász-műteremben

Az így elkészült pókszobor színében is a valódi pókhoz hasonló, a kutatók szerint ennek a műremeknek az a célja, hogy a pók így a ragadozóit félrevezesse. A perui faj a Cyclosa longicauda nevet viseli, a fülöp-szigeteki faj pontos azonosítása eddig nem volt sikeres (ehhez a pókok esetében genetikai és / vagy mikroszkópos vizsgálat szükséges).

A perui pókokat meg is tudták figyelni hálóépítés és pókszobrászat közben, amihez nagyjából éjfél felé fogtak hozzá. Hajnali 2 felé jut el az építés abba a stádiumba, hogy a pókszobor lábainak szerkezete is elkészülhet, majd még napkelte előtt befejezik a teljes hálót is.

A teljes dísz elkészültéhez nagyjából másfél óra kell. A díszhez a törmelékeket a pókok a saját hálójukból szedik össze, és a háló sugárirányú szálain szállítják el a háló közepébe. A pók gondosan válogatott a hálóba akadt dolgok közt, és csak a megfelelő méretű (apróbb) darabokat vitte be középre.

A túl nagy, vagy nehezen mozdítható törmeléket csípőkarmai és lábai segítségével egyszerűen csak kivágta és kirúgta a hálóból a pók, és azokat gyűjtötte össze, amelyek ideálisak voltak a szobor elkészítéséhez. A virágportól a növényi szálacskák, maghéjak darabkáin át a pók korábbi élelméből maradt kitinváz (hangya, szúnyog) vagy szárnydarabok kerültek a szobrokba.

Ha valaki a hazai fajt megfigyeli, és egy hálóba épített törmeléksávot nagyítóval megnéz, ott is efféléket fog találni.

Zavarás esetén a pók oly módon kezdte rezgetni a hálóját, hogy a pókszobor is mozgott, s ezt egy támadó egy nagy méretű pók mocorgásának láthatja. Ha ez se volt elegendő, a pók levetette magát a mélybe, majd később, a veszély elmúltával mászott csak vissza.

Szitakötők állhatnak a háttérben?

A perui pókok élőhelyén olyan szitakötők élnek, amelyek előszeretettel vadásznak pókokra. Ezek az egyenlő szárnyú szitakötők (Zygoptera, hazai fajok közt ide tartoznak a rablók, a légivadászok, és a 2025-ös év rovara, a sávos szitakötő is) képviselői.

A trópusi légivadászfélék a mi apróbb állatainkhoz képest valódi óriások, például a megfigyelések szerint a pókkal egy helyen élő Mecistogaster linearis rendkívül hosszúra nyúlt teste meghaladja a 13 centit is. E szitakötők a kis termetű pókokat (mint valójában a Cyclosa-fajok) zsákmánynak tekintik, ám kerülik a nagyobbakat (mint a hálóba épített pókszobrok).

A pókok építette díszek már azt a mérettartományt képviselik, amelyek a trópusi légivadászfélék számára már túl nagyok. Amellett, hogy ez elvezethetett a mintázatok és a pókszobrok evolúciójához, a kutatók megjegyezték, hogy az efféle csalóka díszek kiválóak a gerinces ragadozók (gyíkok, madarak) megtévesztésére is. Olyan elmélet is van, ami szerint a mintázat madárürüléket utánoz, és emiatt kerülik el a ragadozók. Egyszóval: könnyen lehet, hogy többféle módon is segíti a szobrászt a műalkotása!

A mintázatok és pókszobrok, törmeléksávok készítői kissé eltérő életmódúak: míg a szobrászok hosszú ideig ugyanott élnek, addig az egyszerűbb selyemszálból készült stabilimentumot építő fajok gyakran költöznek új helyre és építenek új hálót. A szobrászkodás nemcsak időben, de energiában, anyagban is költséges dolog, ezért éri meg a helyben lakók számára, míg a gyakran költözőknek már nem.

Egyelőre csak 2 fajról igazolt, hogy pókszobrászok, ám mivel a Cyclosa-fajok zöme a trópusok lakója, ahol nem könnyű megfigyelni őket, a kutatók úgy vélik, lehetnek még hasonló módszert követők másutt is. Sok kérdés van még e különleges stratégiájú pókok és a művészi hálódíszeik kapcsán, és kísérleteket is érdemes volna végezni a díszek védőhatásáról.

The post Valóban vannak saját képmásukat megépítő pókok first appeared on National Geographic.