Erősen elfogult vagyok Balatonfüred és környékével: ha part, akkor északi, ha évszak, akkor négy, ha kor, akkor reform-, szóval nagyon szeretném, hogy működjön, és ne úgy fessen, mint egy fürdőváros véletlenül augusztus 20. után is kint felejtett díszletei. Ám étteremfronton ősz vége felé szomorkásba hajlik a kép, miközben a parton úgy rajzanak a napfürdőző kirándulók, mint akiket valami fesztivál vár a sétány végén. (Nem vár.)
Többször felvállalt kedvencem, az utóbbi időben pizzáit csúcsra fejlesztő borbár, a Kredenc az év ezen szakában csütörtöktől vasárnapig vállalja be a létezést. (Hosszan kelesztett tészta, remek környékbeli feltétek a nápolyi habverés nélkül, melegen ajánlom.) A húsos közönségkedvenc Vasüzem a tágan vett télre zárt be, a small plate-es Mór24 mindörökre. A tavaly még best buyként Michelin-ajánlott Sparhelt egy másik dimenzióban nyomja, árban és étlapban is.
A tántoríthatatlan regionalitás vádját nehéz volna rájuk aggatni, inkább a Buda kihelyezett extra kerülete érzést hozzák a tízezer fölé kúszó főételárakkal, cserébe heti hat napon.
Ebben a miliőben tart nyitva a hetek második felében a Zelna borászat étterme azon a promenádon, aminek ez az oldala évtizedekig hosszú, rémséges fizető parkoló volt, a másik meg már régóta egyetlen elnyújtott jachtkikötő. A Zelna Zettwitz Sándor üzletember presztízsjátéka (a borászat sztorija itt: Forbes, 2023/8), tiszta, fajtahű boraik hajlamosak a nemzetközi díjszerzésre, a modern, nagy üvegfalakkal barátságossá tett étterem ennek volna megtestesítője a sétányon.
Késő októberben másokhoz hasonlóan a teraszra telepszünk, ahol nem lehetne azt mondani, hogy megfojtanak minket az érdeklődéssel: az üzletvezetőtől a technikailag éppen szükséges mértékű figyelmet kapjuk, az őt váltó fiatal pincér közvetlenebb, de sokat ő sem időzik nálunk. Így ajánlás nélkül haladunk a nem túl hosszú étlapon, ami azért lep meg, mert épp azért ültünk be ide és nem máshova, mert a rövid és határozott étlapból olyan magabiztos bisztrókonyha sejlik fel, aminek vannak szándékai meg kigondolt ecsetvonásai.
Rántott pacal, bundázott póréhagyma és véres hurka, szarvasbélszín, ilyesmik, jól mesélhető vállalások volnának ezek, pláne a Füred felső szektorára belőtt árszinten – aztán ha valaki láthatóan nem kéri a sztorit, csak valamit a bor mellé, de gyorsan, akkor még mindig hátrébb lehet lépni.
Szóval az ösztönünk meg a pillanatnyi hangulatunk alapján választunk. Elsőnek a rendes étlapról a ház hallevesét, amiről előzetesen azt tudjuk meg, hogy „inkább mediterrán”. Erre felcsillan a szemünk, valami zöldséges-fűszeres fúziót képzelve, de csak annyiról van szó, hogy a szokottan paprikás lé inkább a pannon délvidéket idézi, tehát nincs passzírozva. Ez egyrészt hitvitákat tud ébreszteni, másrészt szerintem a helyes irány melletti kiállás, de sajnos itt érdemben pasztellebb a megvalósítás, mint a szerb–magyar–horvát hármashatár bármelyik oldalán, a felkonferálás meg egyértelműen félrevisz.
A gyönyörűen tálalt (ez a főételeknél egységes) harcsasteak csicsókapürével azoknak lehet komfortos választás, akik tartózkodnának a halíztől. Én nem bánnám, ha legalább a vajmártás vadabb vagy a snidlingolaj füvesebb lenne rajta, de érezhetően tudatos, hogy az őszies visszafogottság vezeti a tányért. Az aktuális ajánlat báránya markánsabb: szaftos és villával kezelhető a szépen formázott hús, pompás a hagymás belugalencseágy, ideálisan (azaz mértékkel) van adagolva a zellerkrém, leginkább csak megtartja a kompozíciót. Jól csúszik hozzá a ház tartalmas rozéja: egy ilyen fogás mehetne a cégérre, ha már borászat éttermében ülünk.
Ahogy telitalálat a desszertünk is, a fanyarra hagyott lekvárral és pisztáciával (!) kísért, omlós, friss császármorzsa, teszttársam behunyt szemmel mondja rá az első kanál után, hogy „énekel”. Énekelhetne végig.
Zelna Borbár
Balatonfüred, Zákonyi Ferenc utca 3.
A teszt időpontja:
2024. október 27.
Ezt ettük:
Zelna halleves:
4150
Szürkeharcsa:
8450
Báránysült:
8450
Császármorzsa:
3350
Egy limonádé:
1750
Két pohár bor:
2700
Szervizdíj:
3608
Összesen:
32 458 forint
The post Van, hogy énekel appeared first on Forbes.hu.
