Gyönyörű állat figyelhető meg hazánk tavainak és folyóinak közelében. A jégmadár (Alcedo atthis) Magyarország egyik legtarkább madara, színpompás tollazatát csak a gyurgyalagé múlja felül. Szép megjelenése ellenére azonban cseppet sem békés állat, sokkal inkább kíméletlen vadász, amely akár más madarakkal is komoly összecsapásokba kezd zsákmányáért, vadászterületén még saját párját sem tűri meg költési időn kívül.
Amint a Körös-Maros Nemzeti Park írja, a jégmadarak a Maros folyó uszadékfáin ülve is gyakran kémleli a vizet prédára lesve. Ez a faj kizárólag a vízből szerzi táplálékát, főként apró halakat.
Leshelyéről elképesztő gyorsasággal elrugaszkodva, mintegy nyílhegyként csapódva a vízbe, kapja el zsákmányát.
Ha nem talál alkalmas leshelyet, képes kolibri módjára a folyó fölött teljesen egyhelyben lebegve, szitálva várni a kishalak feltűnését, ebből a lebegő állapotból zuhan aztán alá.
Viszonylag gyakoriak köztük a civakodások, egy-egy alkalmas leshelyen több madarat is megfigyelhetünk, amint egymást elzavarják, majd visszatérnek. Jellegzetes vékony sípoló hangjuk kíséretében cikáznak föl-le a folyón.
Az MME madáradatbázisa szerint fészkelőhelyét meredek partfalba vájva alakítja ki, évente két alkalommal költ. A kotlásban és az etetésben is mindkét szülő részt vesz. Territoriális madár, költési időn kívül vadászterületén.
Termetre valamivel nagyobb egy házi verébnél, 16–17 centiméteres testhossz, 34–46 grammos tömeg jellemzi. Magyarországon kisszámú fészkelő, állománya 950–2350 pár.
Hazánkban védett, természetvédelmi értéke 50 ezer forint.
The post Villámgyorsan csap le áldozatára tarka ragadozónk first appeared on National Geographic.
