Vajon lehetséges-e emlékeket kinyerni egy halott agyából? Erre a kérdésre kereste a választ a Live Science Don Arnold, a Dél-Kaliforniai Egyetem idegkutatójának segítségével.
Meglepő lehet, de a szakértő szerint az emlékek egyes részei elméletileg visszanyerhetőek lehetnek, igaz, komoly a technológiai kihívás. Mai módszerekkel dolgozva először is azonosítani kellene a neuronok azon csoportját, amelyek egy adott emléket kódoltak. Ezután azt kellene felmérni, hogy ezek az idegsejtek miként kapcsolódnak egymáshoz, a következő lépés pedig a neuronok aktiválása, amivel létrehozható egy, az agyat utánzó közelítő neurális hálózat.
A rövid és hosszú távú emlékek az agy hippokampusz nevű régiójában raktározódnak el. Az agy más részei az emlék különböző aspektusait, így az érzékszervi részleteket tárolják. Az egyetlen emlékhez kapcsolódó neuroncsoportok fizikai nyomot hagynak hátra, amelyet engramnak vagy emléknyomnak neveznek.
A kutatók egerek hippokampuszában azonosítottak már engrammokat, egy 2012-es tanulmányban például azon agysejteket találták meg, amelyek egy félelmet kiváltó élmény emlékéhez kapcsolódtak. Arnold szerint amennyiben elérhető lenne az emberi agy teljes modellje, úgy elméletileg emberek esetében is detektálni lehetne a kívánt emlékek helyét.
Egy adott engrammon belüli neuronok úgynevezett szinapszisokon keresztül kapcsolódnak egymáshoz, amikor egy emlék létrejön, szinapszisok láncolata indul el. Kezdetben azok a neuronok alkotják az engramot, amelyek az eredeti esemény során aktívak voltak, idővel azonban más idegsejtek is bekapcsolódnak, így az emlék vándorolhat az agyban.
Nem statikus
Az engramot alkotó neuronok kiemelése önmagában nem lenne jó módszer, hiszen az csak az emlék tárolódási helye. Arnold úgy véli, hogy ha azonosítanánk is egy-egy emléknyomot, nehéz lenne újraalkotni az eredeti eseményt úgy, ahogy azt az elhunyt átélte.
„Az emlékezet igen rekonstruktív, ami azt jelenti, hogy egy esemény darabjaira emlékszünk, de nem igazán kapjuk meg az egészet” – mondta a Live Science-nek Charan Ranganath, a Davis-i Kaliforniai Egyetem memória és plaszticitás programjának igazgatója. A kutató szerint ez egy gazdaságos módja az emlékek kialakításának, mert az agy felhasználhatja a már ismert dolgokat, hogy kitöltse az űröket.
Ranganath úgy véli, a legjobb neurális hálózati modellhez egy életen át tartó agymonitorozásra lenne szükség. A hálózatot a halál után talán fel lehetne használni egy adott emlék újrateremtésére, csakhogy az emlékek nem statikusak, nem olyanok, mint egy fájl a merevlemezen.
„Emlékeinket mindenféle jelentéssel és perspektívával ruházzuk fel olyan módon, amely nem feltétlenül tükrözi magát az eseményt” – emelte ki. A szakember szerint nem játsszuk le újra a múltat, csak elképzeljük, hogy milyen lehetett, mindez pedig jelenlegi tudásunk szerint ellehetetleníti a halottak emlékeinek újrakreálását.
The post Visszanyerhetjük valaha a halottak emlékeit? first appeared on 24.hu.
