II. Vlad Dracul és fia, III. Vlad (Dracula) Hunyadi János és Mátyás kortársai voltak, életük fontos mellékszereplői, az ifjabbik Dracul évszázadok óta töretlen népszerűségnek örvend a popkultúrában. Véres tetteivel már életében hírhedté vált, Bram Stoker róla mintázta Drakula alakját a XIX. század végén, manapság talán nincs ember a Földön, aki ne hallotta volna a nevét. Kik voltak ők a valóságban? Mit tud róluk a történettudomány, és mi az igazság III. (Karóbahúzó) Vlad – akinek egyébként Pécsen is volt háza, az eredeti pincéje ma is megvan – rémtetteiről?
Erről kérdeztük Dr. Horváth Richárd történészt, a HUN-REN BTK Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársát. Kétrészes cikkünk első szakaszában az apáról, II. Vladról lesz szó, illetve arról, miért töltött be fontos szerepet Havasalföld a Magyar Királyság történetében.
Bábok egy vazallus ország élén
A két későbbi román fejedelemség, Moldva és Havasalföld a XIII. század első felében még a Kárpátok nyugati oldaláról nézve is távoli határterületnek számított. A későbbi IV. Béla király még hercegként térítő missziókat indított a Szeret folyó környékén megtelepedett kunok közé, miközben délről egyre fokozódott a vlachok betelepülése. Utóbbi gyűjtőfogalom volt Nyugaton, a Balkánon vándorló pásztornépekre használták etnikumra és nyelvre való tekintet nélkül – ebből származik a később már csak románokra értett oláh szavunk.
A térség a török európai térhódításával került a magyar uralkodók figyelmének fókuszába, akik viszonylag stabil, a Magyar Királyság függésében lévő ütközőállamokat igyekeztek létrehozni a délkeleti irányból fenyegető veszedelemmel szemben. Ha ránézünk egy Zsigmond-kori térképre, a XV. század elején ilyen „pufferzónaként”, a magyar korona bábáskodása nyomán létrejött országként láthatjuk a szerb despoták államát, Boszniát, Havasalföldet és Moldvát, mint a déli és keleti határ mentén lefektetett „kifli” a királyság és az oszmán területek között.
Havasalföldön az 1270-es, 1280-as években kezdett formát ölteni az államiság, Moldváról pedig biztosan tudjuk: 1350 körül Nagy Lajos hozta meg a döntést, hogy alakuljon ott egy fejedelemség vagy államocska
– mondja a 24.hu-nak a történész.
Mindezt pedig azért volt fontos ennyire részletesen tisztázni, mert e helyzet alapvetően határozta meg a két Vlad lehetőségeit. Hiába voltak ugyanis államuk vezetői, otthon a leghatalmasabb urak, Budáról vagy az oszmán fővárosból nézve meglehetősen alacsony reputációval rendelkeztek. A nagyhatalmi érdekek kiszolgálóiként kezelték őket, és így is bántak velük.
The post Vlad Dracul a magyar király embere volt first appeared on 24.hu.
