A főváros, a magyar és a nemzetközi olimpiai bizottság két éve egyeztet, és most a politikai konszenzus is ott van egy magyar pályázat mögött, ráadásul Orbán Viktor is kikerült a képletből. Szalay-Berzeviczy Attila szerint nemcsak gazdasági érvek szólnak egy olimpia mellett. De kivel kell versenybe szállnunk, és mikor lenne reális egy budapesti olimpia?

A Budapesti Olimpiáért Mozgalom (BOM) alapítójaként Szalay-Berzeviczy Attila számára az olimpia láthatóan nem sportpolitikai ügy, hanem sokkal inkább országstratégiai projekt. A Forbes új podcastjében, a Deal 2036-ban Zsiborás Gergő főszerkesztővel folytatott beszélgetésben azt mondta: az olimpia körüli vita Magyarországon hosszú ideig szinte kizárólag politikai keretben zajlott, miközben szerinte a kérdés valójában sokkal inkább gazdasági és a jövőtervezésről szól.

Kiszabadulni a mindennapi politika útvesztőiből

Szalay-Berzeviczy BOM-ot még 2005-ben hozta létre meghatározó magyar cégek részvételével, közvetlenül az EU-csatlakozás után. Az alapgondolat akkor az volt, hogy Magyarországnak a NATO- és EU-tagság után új, hosszú távú nemzeti célra van szüksége. Az olimpia ebben az értelmezésben nem maga a végpont, hanem egy húszéves utazás „A jutalma két hét olimpia meg másfél hét paralimpia a végén, de az utazás a lényeg” – fogalmazott.

Szalay-Berzeviczy szerint a nagy infrastrukturális projektek természetüknél fogva elvesznek a rövid távú politikai logikában. Míg a politika négyéves ciklusokban gondolkodik, egy olimpiai felkészülés minimum egy, de inkább két évtizedes vállalkozás. Éppen ezért szerinte egy ilyen cél képes lehet kiszabadítani az országot a mindennapi politikai útvesztőkből.

Magyarországnak komoly történelme van az olimpiai mozgalomban, de az olimpiaszervezés gondolata nem mindig volt népszerű. Szalay-Berzeviczy szerint az egyik legnagyobb változás most az, hogy a korábbi reflexszerű politikai ellenállás jelentős része eltűnt. Ez nemcsak arra lehetőség, hogy újra beszéljünk egy magyar pályázatról, hanem tér nyílhat a párbeszédre arról, milyen olimpiát és hogyan akarnánk megrendezni.

Két éve tárgyalnak, és Orbán Viktor kikerült a képletből

A korábbi viták szerinte sokszor ott értek véget, hogy maga az olimpia pusztán „Orbán Viktor korrupciós projektjeként” jelent meg a közbeszédben, ezért eleve nem jöhetett létre érdemi szakmai párbeszéd. Most szerinte más a helyzet: ki lehet venni a képletből ezt az érvet, és maradhat a szakmai vita. Sőt, elmondása szerint:

„A főváros és a Magyar Olimpiai Bizottság még ’24 októberében elindította a dialógust a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal.”

Vagyis miközben a budapesti olimpia sokak szemében továbbra is távoli víziónak tűnhet, a háttérben már konkrét egyeztetések zajlanak, ezek oda-vissza történő szakmai tárgyalások, amelyeknek a célja egy végleges koncepció kidolgozása: költségvetési modellek, magánforrások bevonása, NOB-finanszírozás, a kockázatok és fejlesztési igények felmérése.

Szalay-Berzeviczy azt állította, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság részéről egyelőre pozitív visszajelzések érkeznek. „A NOB szerint versenyképes lehet ez a koncepció.”

Szerinte a politikában 20 éve nem tapasztalt konszenzus van egy budapesti olimpia mögött, ezt kell nemzeti konszenzussá szélesíteni, de nem szabad ráerőltetni semmit az országra. „Egy társadalmi vitát kell kinyitni, aminek a célja az, hogy az ügy mellé föl lehessen sorakoztatni a nemzetet.” Ha a koncepció mellett a társadalmi támogatás is megvan, lehet visszamenni a NOB-hoz.

Kivel szállunk versenybe?

A legközelebbi kiadó dátum éppen 2036, amikor Németország lehet az egyik nagy versenytársunk, de ők még nem döntötték el, melyik városukkal adják be a nevezést. Az viszont egyértelmű, hogy ők inkább 2040-ben rendeznének játékokat és nem a náci olimpia 100 éves évfordulóján (ugyanaz a földrész ugyanakkor nem kap rendezést egymás után kétszer).

Azt mondta, Magyarország ma sokkal közelebb állna egy olimpia megrendezéséhez, mint 2010-ben. Részben azért, mert az elmúlt másfél évtized sport- és közlekedési beruházásai – még ha sok vita övezte is őket – ma már létező eszközök. „Ezek itt vannak. Most egyet tehetünk velük: gondoskodni kell az utóhasznosításukról.”

Azt is mondta, Athén sokaknak eszébe jut, mint elrettentő példa, tanulni kell belőle. A belpolitikai csatározások miatt a görögök sokat késtek a terveik végrehajtásán és azokat alaposan át is írták az időnyomás miatt. A beruházás ugyanakkor így is hatalmas gazdasági plusz volt nekik és késleltette a gazdaság összeomlását is (ami számos strukturális okból következett be).

A legfelsőbb polcra kerülni

Az olimpia Szalay-Berzeviczy olvasatában bőven túlmutat önmagán: egyfajta országvízióvá alakulhatna át, eleve ezzel a céllal hozták létre a BOM-it is. Egy olyan projektté, amelynek része lehetne az euró bevezetése, az infrastruktúra fejlesztése és egy új növekedési pálya kijelölése is. „Könnyebb úgy a gazdaságnak haladni előre, hogy van valami pozitív inszentíva az út végén.”

Szalay-Berzeviczy szerint egy olimpiarendezés nemcsak a gazdasági modellekről szól, hanem a közösségi élményről is. Párizs és London példáját hozta fel, akik megélték itt a játékokat, életük legmeghatározóbb két heteként emlékeznek rá.

„Erre szerintem történelmi távlatokban igényünk van, hogy végre érezzük magunkat győztesnek, kollektívan büszkének.”

Szalay-Berzeviczy szerint az EU- és NATO-tagság új szintre emelte az országot, meghatározza azt is, mások hogyan gondolkoznak rólunk, innen lenne újabb szintlépés egy olimpia. „Ha megkapjuk a játékok rendezési jogát, akkor azt jelenti, hogy a világ azt mondja rólunk, hogy mi a legfelsőbb polcra vagyunk predesztináltak, hisz limitált azon országok és városok száma, akik olimpiát rendeztek.”

The post „Egy budapesti olimpia arról szól, hogy történelmi távlatokban igényünk van rá, hogy győztesnek érezzük magunkat” appeared first on Forbes.hu.