Soha nem látott mértékű felhatalmazást kapott a Tisza Párt a 2026-os országgyűlési választáson, ami miatt teljes garnitúracsere történt a magyar politikában. Kristóf Luca elitkutató szerint nem ez az egyetlen elit, amely komoly változásokon mehet keresztül: már ebben a ciklusban elindulhat a gazdasági elit átalakulása is, arra viszont nem számít, hogy egy NER-milliárdos is teljesen elszegényedjen. Interjú meritokráciáról, NKA-s támogatásokról, és a Tisza elitellenes politikájáról.

---

Forbes.hu: Az április 12-i kormányváltás óta a Tisza Párt kommunikációjában alig tűnik fel ez a szó, tudatosan a rendszerváltás kifejezést használják, és az általános közbeszédben is egyre gyakrabban megjelenik. Elitkutatói szemmel van fontossága annak, hogyan nevezzük?

Kristóf Luca: Abszolút van. Az elitcsere megítélésében több dolog is számít: az egyik, hogy milyen széles körben történnek a változások, vagyis az elitnek hány szegmensére terjednek ki. Önmagában, ha mondjuk csak a politikai pozíciókra – miniszterekre, parlamenti képviselőkre, államtitkárokra –, akkor rendszerváltozásról elitkutatói értelemben nem lehet beszélni. Ha jobban kiterjed horizontálisan, és mondjuk gyorsítja a gazdasági vagy kulturális elit változását, akkor az már sokkal inkább ebbe a kategóriába esik.

A másik fontos tényező a cserélődés mélysége, vagyis melyik az a legalsó szint, ahol a változások végbemennek. A miniszterelnök a helyettes államtitkárokat emlegeti leggyakrabban, hogy az az a szint, ahol egyesével fogják eldönteni, ki megy, ki marad. De a mélységet itt sem a politika színterén kell egyedül mérni, hanem a többi szegmensben is.

A harmadik aspektus, amit még behoznék, hogy a változások milyen sebességgel történnek. Ha széleskörű, mély, és egyszerre történő elitcserét látunk majd, akkor lehet azt mondani, hogy rendszerváltás.

Persze a rendszerváltást lehet strukturális kontextusban is értelmezni, de azon a síkon eddig is képviseleti demokrácia volt, meg most is az lesz.

Amikor elitkutatásról beszélünk, a leggyakoribb bontás a politikai, kulturális és gazdasági elit. Milyen ezeknek a megítélése ma Magyarországon?

A politikai elité a legrosszabb. Ebben van egyrészt a legnagyobb polarizáció, annak függvényében, hogy az emberek preferált párja van-e hatalomban, adja a politikai elitet. A megítélés itt egyébként elég volatilis, tehát ha most mérnénk, sokkal elégedettebbek lennének az emberek a politikai elittel. A választások után van mindig egy felívelő elégedettség, főleg most, hogy földcsuszamlásszerű győzelmet aratott a Tisza.

Most még nem lehet számonkérni.

Igen, az elégedettség még egy darabig kitart, majd – általában – a ciklus közepén esik be. A gazdasági és kulturális elittel való viszony kevésbé hullámzó. A kulturális elittel a legelégedettebbek az emberek: művészekkel, tudósokkal, a nemzeti identitás alakítóival jobban rezonálnak. A gazdasági elit megítélése kicsit jobb, mint a politikaié, de a kettő azért eléggé összekapcsolódik.

Mekkora ebben a NER hagyatéka? Vagyis: általános különböző országokban, rendszerekben, hogy a társadalom így álljon ezen csoportokhoz?

Vannak olyan társadalmak, ahol elégedettebbek az emberek az elitjükkel, mint Magyarországon, és nyilván olyanok is, ahol még kevésbé – ebben is van egy ilyen kelet-nyugati lejtő, mint egy csomó dologban Európán belül.

Mindegyik elitcsoportnak megvan a maga legitimációs útja, tehát,

hogy miért fogadják el az emberek a privilégiumaikat, hatalmukat vagy gazdagságukat. A gazdasági elit esetében az a legitimáció, ha a saját teljesítményükkel szerezték vagyonukat.

Néhány éve csináltam egy kutatást, amiből kiderült: az emberek meg tudják mondani a gazdasági elit híres szereplőiről, mennyire kötődnek a politikához. A kulturális elit ezért jobban kedvelt általánosságban, ott kevésbé merül fel, hogy valaki nem saját jogán lett elismert színész, tudós vagy író. Ez egyébként az Nemzeti Kulturális Alap körüli botrány miatt most pont megremegett, hiszen az derült ki, hogy rettenetes nagy hátszelet adtak olyan művészeknek, akik piaci alapon nem lennének olyan sikeresek.

Hagyhat komolyabb karcolást a kulturális elit megítélésén egy ilyen jellegű ügy?

Jelenleg ezt még nem lehet megítélni. Ami biztos, hogy sokakban tudatosul majd, hogy mennyi pénz ment el valójában ezekre a karakterekre. Azt látni kell, hogy a kulturális tekintély az egyik legstabilabb, tehát ha valaki egyszer bejut, akkor nagyon nehéz kikerülnie onnan, már ha ezt saját érdeméből teszi. Ha valaki politikához köthetően, patronális alapon van ott, az könnyen kieshet – ilyen például Mága Zoltán, vagy Tóth Gabi, aki a Fidesz-frakciótól is kapott pénzt.

Nem szubjektív valamennyire, hogy kit tartunk kulturális elitnek? Az én olvasatomban a politikai elit a közhatalmi szerepekben kifejezhető, a gazdasági elit pedig számszerűsíthető. Mi a kritérium a kultúránál?

Valóban sokkal szubjektívebb. Az elitek meghatározása nagyrészt tényleg pozícionális, de az elitkutatásban ide soroljuk még azokat az embereket is, akiknek informális befolyást tulajdonítunk – különben nagyon mechanikus lenne a definíció. A valódi hatalom nem kötődik pozícióhoz, ezért használjuk a reputációs elit kifejezést is. A kultúrában nincs olyan hivatalos titulus, hogy a legnagyobb magyar író, mégis van egy társadalmi konszenzus, hogy kik versenyezhetnének a címért. Persze néha vannak formális megerősítések – például Krasznahorkai László és a Nobel-díj –, de alapvetően hírnévre és tekintélyre alapozzuk a kulturális elithez tartozást.

A választási kampány során gyakran érte kritika a Fideszt kulturális holdudvarának reputációja kapcsán. Lehettek-e negatív hatással a választópolgárok véleményére olyan döntések, minthogy Orbán Viktor Dopeman műsorában ad interjút?

A kutatásaim alapján nagyon sokáig azt mondtam, hogy az ilyen események nem érdeklik annyira az embereket, és az úgynevezett kultúrharc inkább értelmiségi belügy. Az utóbbi egy évben azonban ez is nagy szerepet kapott a közbeszédben, főleg azért, mert a Fidesz politikai ellenfele fel tudta kapni, napirenden tartani. Orbán Viktor korábban nagy figyelmet fordított arra, hogy a magas kulturális elitet megnyerje, gondoljunk csak a Magyar Művészeti Akadémia beleírására az Alkotmányba, vagy kapcsolatára Makovecz Imrével.

Változnak az idők, az egész kultúra – amerikai mintára – popkulturális irányba megy. Az elképzelés a Fidesz kampányában, így az említett interjúban is az volt, hogy több szavazatot lehet nyerni Dopemannel, mint Makovecz Imrével. A probléma ezzel csak az, hogy az igazán népszerű popkulturális szereplőket nem tudták bevonni. Magyarországon szavazatot nyerni egy Azahriah kaliberű zenésszel lehet.

Csak a Fidesz és a fiatalok annyira eltávolodtak egymástól, hogy Azahriahnak, vagy bármely más igazán népszerű popkulturális szereplőnek nem volt érdeke a Fidesz mellé állni.

De talán Magyarországon – Amerikával szemben – nincs is kultúrája a művészek körében a nyílt pártpreferencia felvállalásának. A legtöbb kulturális szereplő kommunikációja sem a Tisza, hanem a változás támogatása mellett szólt.

Igen, ez is azzal függ össze, hogy maga a politika, így a pártok sem népszerűek Magyarországon. Szerintem itthon inkább az előadók mentek a közösségük után. Amikor a közönségük elment a „Mocskos Fidesz!” irányba, akkor vállalták jobban ellenzékiségüket, azt is inkább pártmentesen. A kulturális elitnek megvan az az étosza, hogy ne kötődjünk pártokhoz, és legyünk kritikusak a mindenkori kormánnyal.

Egy Népszavának adott interjúban úgy fogalmaztál, „a NER sokszorosára csavarta a kultúrharcot.” Mit tehetünk, hogy ez enyhüljön, és egyesüljön, mit tartunk kulturális elitnek?

Decentralizáció és társadalmi párbeszéd. Egyelőre szavak és az erre utaló jelek szintjén azt látjuk, hogy az új kormány több autonómiát akar adni a kulturális szereplőknek. Kétségtelen, hogy az NKA ügyeit ki kell vizsgálni, át kell alakítani, ne politikai alapon döntsenek a támogatásokról. A társadalmi párbeszéd pedig arra vonatkozik, hogy mindenkinek ott kell ülnie az asztalnál, legyen liberálisabb, konzervatívabb, tradicionálisabb szereplő.

Az államnak itt kiegyensúlyozottnak kell lennie, hogy ne csak azt az irányt támogassa ezerrel, amit ő preferál.

Rátérnék a politikai elitre. A parlament szinte teljesen lecserélődött, a székek többségében politikai nullkilométeres szereplők ülnek. Tekinthetjük ezt a hatalmas átalakulást az elitellenesség kicsúcsosodásának?

A Tisza egy olyan populista társadalmi mozgalomként indult, ami nem csak a kormánypártokkal, hanem az ellenzéki elit szereplőivel is szemközt pozicionálta magát. Ilyen szempontból nevezhető elitellenesnek, igen. Végül később csúcsosodott ki, hogy valójában milyen nyerő stratégia is volt mindez. Pont emiatt ment végbe akkora elitcsere a parlamentben, amire legutóbb 1990-ben volt példa.

A NER alatt kinevezett állami vezetők is érdekes helyzetben vannak, Magyar Péter május 31-ig adott időt nekik, hogy lemondjanak, egyelőre azonban nem láttunk erre utaló jeleket. Milyen stratégiát választhatnak ezek az intézményvezetők: lojálisak maradnak az előző hatalomhoz, vagy megpróbálnak az új kormány kegyeibe férkőzni?

Még ha meg is próbálnák, utóbbira nagyon csekély az esély. Ha a Tisza-kormány ezt hagyná, akkor az mismásolásnak tűnne a választók felé. Annyira radikális a retorika ezen a téren az új hatalom részéről, hogy esélytelennek tartom a tűzszünetet a NER-es állami vezetőkkel. Itt szerintem az egyetlen kérdés az, hogy ki az, aki lemond magától, és ki az, akinek az eltávolítását meg kell oldania Magyar Péteréknek. A köztársasági elnök, vagy mondjuk a legfőbb ügyész helyzete azért is megpecsételt, mert nagyon látható pozícióban vannak:

egy gazdasági szereplő a színfalak mögött jóval több eséllyel indul abban, hogy a Tisza felé orientálódjon.

Mit gondolsz, milyen változások várnak a gazdasági elitre a NER után? Gyors átrendeződésre számítasz?

Nehéz kérdés. Valószínűleg egy NER-es milliárdos sem fog teljesen elszegényedni. Az igazán nagy szereplőknek, mondjuk az ötven leggazdagabb magyarnak, egyszerűen túl nagy a vagyona ehhez. Az már sokkal érdekesebb, hogy lesznek olyanok a gazdasági elitből, akiket büntetőjogi következmények fognak fenyegetni. A nagy kérdés itt az, hogy mikor, és mit tesz az igazságszolgáltatás.

Milyen elvárásokkal érdemes hozzáállni akkor a Tisza-kormány négyéves ciklusához ilyen téren?

A gazdasági elit cserélődése ebben a ciklusban el fog kezdődni, ez biztos. Fontos leszögezni, hogy organikus cserélődés mindig van, új cégek kerülnek be, míg mások kiesnek. A természetes cserélődés a kapitalizmus logikája, ez pedig még gyorsítást is kap majd. Amire még számítok, hogy egy új környezetben, ahol nem az állami pénzek, hanem a piacról való megélés fog számítani, jobban kinyílnak a lehetőségek az olyan szereplők számára, akik nem a NER-hez kötődnek.

A választási kampányban, majd azt követően, a vereség okainak keresése során hallhattuk olyan megszólalásokat a Fidesz környékéről, hogy saját holdudvarukat kritizálják a „luxizás” miatt. Az évek során olyan szintűre nőtt a társadalmi elégedetlenség a NER gazdasági elitjével szemben, hogy még a volt kormánypártnak is fel kellett ismernie ennek káros hatását?

Erre azt szokták mondani, hogy az embereket addig nem érdekli más luxusa, amíg magukról is úgy érzik, jól megy a szekér. Amint kevésbé pörög jól a gazdaság, emberileg érthető módon feltámad az irigység, hogy ők miért élnek úgy, ha nekünk még bevásárlásra sincs elég pénzünk. A luxizás kifejezést mindig is érdekesnek tartottam, mert ez több, mint 100 éve létezik a szociológiában, hivalkodó fogyasztásnak hívják. A gazdagokban társadalmilag van egy késztetés, hogy elkülönítsék magukat azzal, mit viselnek, vagy hova utaznak.

Van egy nagyon érdekes elmélet, miszerint a társadalmi rétegek üldözik egymást a fogyasztásban. Jön egy trend felülről, ami, ha elterjed, akkor a gazdagoknak valami újat kell kitalálni. Ez a folyamat önmagát gerjeszti és ez az, ami oda juttatja a gondolkodást, hogy a felső néhány százalék azt érzi, százmilliós táskára van szüksége, hogy megmutassa, ő az elit. A politikai elit sem tudja szabályozni ezt az elszabadult jelenséget,

mi sem mutatja ezt jobban, hogy Mészáros Lőrincet a Fidesz választási veresége után is Cannesban, a luxus divatboltban fotózták le. Az érthetetlenség csúcsa.

Tegyük fel, hogy egy alternatív univerzumban Mészáros Lőrinc piaci alapon jutott hozzá teljes vagyonához. Ugyanolyan „irigységgel” fordul hozzá a nép egy dél-franciaországi jachtozás után, ha rosszak a gazdasági kilátások?

A meritokrácia, vagyis az érdemalapúság nagyon mélyen bele van nevelve az emberekbe, sokkal negatívabban állunk az érdemtelenül meggazdagodókhoz. Régen ez ugye nem így volt, akkor elfogadták azt, hogy valaki születési jogon az arisztokráciához tartozik. A modern demokráciában egy dolog igazol, és az az, hogy mit érsz el saját érdemből. Persze megutáltathatod magad úgy is, ha saját érdemedből gazdagodtál – például Elon Musk az Egyesült Államokban –, de ez jóval ritkább ezért.

Még a luxizást is elnéznék?

Leginkább azért, mert kevésbé kerülne fókuszba. Gondolj bele, Mészáros Lőrincet is azért követik az újságírók, mert az a gondolat van mögötte, hogy a jachtját meg a magánrepülőjét is az adófizetők pénze bánta. Sokkal kevésbé lenne érdekes a luxizás, ha a saját jogán gazdagodott volna meg, emiatt jobban el is néznék az emberek.

Képesek lesznek a magyarok pozitívan tekinteni az ország gazdasági elitjére, sok rossz tapasztalat után?

Szerintem igen, főleg az idő konszolidáló hatása miatt.

A korábbi kutatásaimból például kiderült, hogy azoknak, akik a kilencvenes években gazdagodtak meg, akár privatizációból, sokáig nem volt jó az optikája. A 2010-es évekre ez lecsengetett, addigra felejtették el az emberek.

A NER-lovagok között is lesz olyan, aki kevésbé exponálta magát az elmúlt tizenhat évben, és aki meg tudja majd tartani valamelyest a vagyonát – ők egy idő után a gazdasági elit elfogadott tagjának fognak számítani. Nem mindenki vett húsz sportkocsit, attól még, hogy az állammal üzletelt. A NER gazdasági csápjai egyszerűen annyira kiterjedtek, hogy sokszor nem volt más lehetőség, mint az együttműködés. Ezek az emberek szerintem meg fogják úszni a közmegvetést.

A miniszterelnök a beiktatása után leginkább arra fókuszált, hogy bemutassa, milyen intézményekből irányította az országot az Orbán-kormány. A Karmelita és más minisztérium bemutatása, nyilvánossá tétele inkább elitellenes hangolás, vagy valami, amire szüksége van a népléleknek?

A Tiszánál rengeteg politikai innováció van: olyan dolgokat kínálnak a választópolgárnak, amiről eddig nem tudták, hogy szükségük van. Rá is harapnak. Populizmus bemutatni belülről a Karmelitát? Persze, hogy az. Olvastam több cikket a bejárásról, sokan azt írták, hogy különösebb luxus nem is volt az épületekben. Nyilván vannak dolgok, amikbe bele lehet, és bele is kell kötni – például az építkezések költségei. De Magyar Péter úgy tálalja, mintha az épület a luxizás netovábbja lenne.

Ez a populizmus azért tud működni, mert az emberek megutálták a NER-elitet. A nagy társadalmi változásokat pedig mindig nagy kíváncsiság övezi, itt is ezt láthatjuk.

Érdekes volt látni, hogy bizonyos vállalkozók, mint Wáberer György és Balogh Levente, az utolsó héten álltak be a Tisza szekerét tolni publikusan, és nagyon vegyes reakciókat kaptak a választópolgároktól már azelőtt, hogy a Tisza kommunikált volna velük kapcsolatban. Valódi őszintétlenséget érzékeltek a nézők, vagy csak negatív a róluk alkotott percepció?

Az ütemérzék mindig nagyon fontos. Az emberek akkor hisznek az ilyen pálfordulásokban, ha azt érzik, az adott személy kockázatot vállalt. Gondoljunk csak Szabó Bencére vagy Pálinkás Szilveszterre. Amikor már érezni lehet a levegőben, hogy kormányváltás lesz, és valaki akkor „áll át”, az természetesen ellentétes hatást fog kelteni. Ha az említett szereplők ezt 2025. áprilisában csinálták volna, nem hiszem, hogy negatív reakciót kapnak, csak azért, mert a gazdasági elithez tartoznak.

A Tisza a választási győzelem után is hárította Wáberer György közeledését, százmillió forint támogatást utaltak vissza a milliárdosnak. Az elitellenesség túlmutat a kampányon?

Ez egy nagyon ügyes dolog volt, mert ezzel megüzenték neki: nem kérünk belőled, ha csak opportunizmusból akarsz velünk lenni. Ahhoz, hogy hiteles maradjon a Tisza ajánlata, ezt kellett tenniük.

Azért is fejtegetem ezt, mert ellenzékből nyilván kézenfekvő az elitellenes stratégia, kormányon azonban nem biztos, hogy célravezető működés.

Ha egy dolgot eltanulhat a Tisza a Fidesztől, az az, hogy milyen eredményesen lehet visszamutogatni a korábbi elitre. 2010 után nyolc évig csinálták ezt, az ő kormányzásuk pedig kétszer ekkora időtávot ölelt fel.

Visszafelé is lehet elitellenesnek lenni, eljátszani azt, hogy nem az elit, hanem még mindig az elitellenes nép nevében felszólalók vagyunk.

Közben van jogossága is mindennek, hiszen rengeteg olyan ügy fog kijönni az elmúlt tizenhat évből, amelyről be kell számolni. De fontos kiemelni, hogy ha a Tisza tudná, akkor sem lenne érdeke gyorsan lezárni az elszámoltatást, pont emiatt, hogy az előző korszak bűneinek felmutatását fenn tudják tartani politikai haszonért cserébe. Mindemellett persze ki kell alakulnia a Tisza-korszak elitjének is.

Ez milyen szempontok mentén jöhet létre?

Ez egy nagyon érdekes folyamat lesz, nem csak azért, mert mindenki újonc a politikában, hanem azért is, mert a Tisza előválasztása miatt mindenki hozott egy kis meritokratikus elemet, ami indokolja, hogy miért lett parlamenti képviselő. Most azt kell bizonyítaniuk, hogy valóban alkalmasak erre a munkakörre. Az, hogy kinek van politikai tehetsége, most fog elválni. A Tiszának hátországa nincs, ezt most kell kiépítenie – itt nem bocsátkoznék jóslásokba.

Ami még egy fontos különbség, hogy jóval több a nő a politikában: ez ugye része volt a változtatás ígéretének. Én arra számítok, hogy több lehetősége lesz országosan a nőknek, és most megmutathatják, hogy hogyan tudnak betagozódni a politikai elitbe.

Mire van szükség ahhoz, hogy a létrejövő elit heterogén legyen és ne politikai alapú? Lehet hatása erre mondjuk ezen interjú olvasójának?

Az a rossz hírem van az egyszerű választópolgárnak, hogy nagyon kevés hatása lesz minderre, hiszen a fő fegyvere a választójoga, ezzel azonban csak négyévente élhet. Ami a politika túlzott erejét mérsékli, az az egyszerű tény, hogy a kormányok nem akarnak megbukni. Ezért monitorozott, mért minden lépést a Fidesz is,

nem akarták olyan fába vágni a baltájukat, ami végzetes lett volna, hiába volt több szinten autoriter a hatalomgyakorlásuk.

A Tiszánál ez hatványozottan igaz, főleg, mert rengeteg olyan ígéretet tettek, amik a fékek és ellensúlyok rendszerét erősítenék. Azok, akik Magyar Péterékre szavaztak, el is várják ezt tőlük. A decentralizáció minden szinten fontos: vissza kell adni az önkormányzatoknak a jogköreit, restaurálni a gazdaság és kultúra autonómiáját. Ha ez megtörténik, az nagyban hozzá fog járulni az elit heterogenitásához.

The post Elitkutató: Nem mindenki vett húsz sportkocsit abból, hogy az állammal üzletelt. A NER csápjai annyira kiterjedtek, hogy sokszor nem volt más lehetőség, mint az együttműködés appeared first on Forbes.hu.