Törőcsik Zsófia első edzése után két évvel már világbajnok lett, majd még ugyanabban az évben mélymerülésben is elhozta a címet. A szabadtüdős merülés (freediving) világában sem a férfiak, sem a nők között nem szerzett még előtte senki összesített világbajnoki címet ugyanazon szezonban, mindkét szakágban. Azóta mind medencében, mind mélységi merülésben is ő tartja a világcsúcsot.
Zsófi sikertörténete mindössze négy éve indult egy máltai nyaraláson, amikor egy búvárszemüveggel és egy pár uszonnyal lemerült egy hajóroncshoz, ahol a palackos búvárok elkerekedett szemmel néztek rá. A felszínre visszaérve a kísérőjüktől tudta meg, hogy tizenhat méter mélyre ment le, és érdemes lenne ezzel foglalkoznia, mert erre nem sokan képesek. Ekkor hallott először a freedivingról, mint sportról.
Kezdésnek medencés számokban indult, amikor egy levegővel a leghosszabb távot kell megtenni víz alatt. Ennek egyszerű oka van: itthon egyedül erre van lehetőség, ha valaki mélységi merülésre akar edzeni, annak minimum Olaszországig vagy az Adriáig kell mennie.
A szabadtüdős búvárkodásról röviden
Freediving versenyeket két világszövetség (a CMAS és az AIDA) rendez egymástól függetlenül, és alapvetően két versenytípus van. Mélységi versenyeknél lefelé kell menni egy előre leadott és meghatározott mélységbe, és onnan kell felhozni egy cetlit (taget). A medencés versenyeknél pedig egy levegővel kell minél hosszabb távot megtenni. Mindkét ágnál van uszony nélküli, egy uszonyos és két uszonyos szám, illetve a medencés számokhoz tartozik a statikus is, amikor mozdulatlanul kell minél több időt tölteni a víz alatt. Minden versenyszámban közös, hogy a felszínre érve sem szabad elájulni, az eredmény hitelesítéséhez a versenyzőnek egy meghatározott procedúra szerint le kell vennie mindent a fejéről, jeleznie kell a bírónak és a víz felett kell maradnia.
Idén Zsófia a Fülöp-szigeteki világbajnokságon új szabad merülési (free immersion) női csúcsot állított be, a hazaérkezése után ültünk le beszélgetni alkati kérdésekről, doppingról és karrierről.
Forbes.hu: A víz alatt töltött idő szempontjából számít, hogy a búvár férfi vagy nő? Azt gondolnám, hogy ez egy olyan dolog, ahol nincs különbség.
Törőcsik Zsófia: Azért számít, mert az egész képet kell néznünk, ami tartalmazza a fizikai felépítést, a fizikai tulajdonságokat és a mentális képességeket. És ugyan előfordulhat, hogy a nők fejben stabilabbak, könnyebben lendülnek túl bizonyos nehézségeken vagy esetleg a fájdalmon, de tény, hogy a férfiak fizikailag jóval erősebbek. Mivel mindkettő számít, ezért teljesen reális, hogy a nőknek kisebb mélységű és rövidebb távú rekordjaik vannak.
Az izomzat azért számít, mert az alaphelyzetben is zabálja az oxigént?
Nagyjából igen.
Akkor a rekordot nem egy nagyon vékony nőnek kéne tartania?
Statikus versenyszámban pont így van! A női rekord nagyon közel van a férfihez. A nőit Heike Schwerdtner tartja kilenc perc 30 másodperccel, ő egy ötven körüli nő, aki tíz évvel ezelőtt kezdett ezzel foglalkozni, a férfi rekord pedig még mindig 11 perc alatt van. Ő egy kifejezetten vékony nő, aki nagyon komolyan készül minden versenyre. Nem csak diétázik, hanem konkrétan böjtöl. Megvannak ennek a fiziológiai törvényei, például hogyan tudod lelassítani az emésztésed és a legtöbbet kihozni magadból. Ezért is van egyébként, hogy ritka, aki a medencés számok közül a statikusban és a dinamikusakban is jó, mert a kettőnek más az igénye.
Fotó: Sebestyén László / Forbes
Mi számít már sok időnek a víz alatt?
Kate Winslet szokta elmesélni minden esti showműsorban, hogy az Avatar forgatásán a víz alatti felvételek készítésénél hét percig bírta levegő nélkül. Azt viszont elfelejti mondani, hogy előtte tiszta oxigént szívott nem tudom hány percig, és nem akarom bántani szegényt vagy az érdemeit csorbítani, de a légköri levegő és a tiszta oxigén között hatalmas különbség van. A férfiak csúcsa oxigént szívva 29 perc, oxigén nélkül 10–11 perc. A versenyeken egyébként nincs tiszta oxigén merülés előtt. A mélységi edzőm például tavaly beállította az említett 29 perces Guinness rekordot úgy, hogy merülés előtt tiszta oxigént lélegzett. Igaz, az se volt könnyű, hosszú ideig tartott, míg felépült belőle az idegrendszere.
Mit jelent a sokáig?
Hónapok.
Említetted, hogy a statikus világcsúcstartó már tíz éve csinálja, te pedig négy éve.
Idén lesz négy éve.
Nem jut eszembe semmilyen más sport, amiben három év után valaki világbajnok lesz. Nem feltételezem, hogy a freediving könnyű, tehát az egyetlen másik lehetőség, hogy nagyon speciális igényei vannak.
Valóban nem könnyű, a versenytársaim már évtizedek óta űzik ezt a sportot, és tizenév után jutottak el oda, hogy fej-fej mellett legyünk. 2025 óta, amióta sikerült elnyernem pár címet előlük, nem is kedvel mindenki.
Az viszont hozzá tartozik, hogy nem úgy estem bele ebbe a sportágba, hogy fánkkal és hamburgerrel a kezemben besétáltam az uszodába, és rácsodálkoztam a medencére. Világ életemben mindig sportoltam, talán a leginkább meghatározó, hogy tíz évig triatlonoztam, amiből jó pár év nagyon intenzív versenysport volt. Mindig azt szoktam mondani, hogy ott megtanultam szenvedni. A fizikumom ott épült ki, és ugyan fiatalon nem éreztem, hogy ez később mekkora előny lesz, de enélkül a bázis nélkül nem tudtam volna három év alatt ekkorát fejlődni.
Vannak sportok, amik fiatalon kezdődnek és korán véget érnek, ilyen jellemzően az úszás, és vannak olyanok, amikben hagyományosan később érnek be a sportolók, ilyen például az iron man vagy az ultrafutás. A freediving ezen a skálán hol található?
Azt látom, hogy ez kicsit később kezdődik és extrém későn tud végződni. Vannak hatvanéves versenyzők a világbajnokságokon, akik simán merülnek 80-90 métereket. Ebben benne van, hogy a sejtosztódás, illetve a sejtmegújulás idővel lelassul az embernél, de inkább azt gondolom, hogy ez azért van, mert ehhez olyan mentális erő, felkészültség, tudatosság kell, ami teljesen normális, hogy egy tizenhat évesben még nem annyira van meg. Aki még keresi magát, azt se tudja, hányadika van és hova rakta a cipőjét, az még nem áll készen rá. Ez ötven százalékban mentális sport.
Mennyire fontos nálatok a hozott genetika? Országúti kerékpározásra születni kell, kulcsfontosságú a vér oxigénszállító képessége. Ugyanígy a hosszútávfutás is speciális genetikai adottságokat kíván. És vannak olyan sportágak, például a tenisz, ahol mindez kevésbé fontos.
Az egyik edzőm például olyan, hogy mélységben oktat, néha maga is merül, de nem forszírozza annyira, mert ő negyven méteren már annyira érzi a nyomást a testén. Én száz méteren sem érzek semmit. Nyilván nem a fülemről beszélek, mert azt nagyon is érzem, ha nem egyenlítek ki rendesen, de a testem többi részén nincs semmi, nem érzek olyat, hogy egy elefánt ülne a mellkasomon. A genetika tehát igenis számít, például a szöveteid rugalmassága, mekkorák a járatok az arcüregedben, mennyire könnyen tudnak begyulladni. És
az is számít, hogy mekkora a tüdőd, de nem annyira, mint ahogyan a legtöbben gondolják. Sokkal fontosabb ezeknek az összessége és az, hogy milyen a véroxigén-szállító képességed.
Említetted már, hogy ez a sport alapvetően a szikár embereknek kedvez, te viszont kimondottan izmos vagy.
Az elmúlt három évben, tehát amióta betettem a lábam ebbe a sportba, többen megjegyezték, hogy ez úttörő dolog volt, mert addig nem nagyon volt jellemző, pláne nem a nők között, hogy valaki nagy izomtömeggel legyen sikeres. Ez kicsit átírta a freediving alapjait és rengeteg kérdőjel jött elő azzal kapcsolatban, hogy az izom mennyire zabálja az oxigént. Én most az izmokra szavazok, viszont ehhez az is kell – ami nekem hál’ istennek megvan – hogy jól tűröm a savasodást. Amikor úszás közben nem cseréled ki a levegőt és elkezd nőni a szén-dioxid szinted, olyan savas fájdalmat érzel, mint amikor biciklizel. Ezt elég jól tudom fejben kontrollálni, meg tudom magyarázni magamnak, hogy ez csak fájdalom, most éppen nagyon csíp és fáj, és még fog is, de el fog múlni.
Amikor valaki hirtelen tűnik fel egy sportágban és nagyon rövid idő alatt történelmet ír, akkor a fejemben megszólal a dopping feliratú csengő. Téged is éppen akkor utáltak meg hirtelen az ellenfeleid.
Nem nagyon kedvelnek, mondhatjuk így. Már a világjátékokon sem igazán akartak kezet fogni velem és nem köszöntek, miután megúsztam a háromszáz métert.
Az ő helyzetükben én is feltennék kérdéseket, hogy ki ez, hol volt eddig és hogyan csinálja, hogy két év után másfél méterrel többet úszik, mint én tíz év után? Ezt a részét megértem.
Amit nem értek meg, az az emberi oldala, az, ahogyan viselkednek. Ha valaki sportoló, elit atléta, akkor szerintem annak együtt kell járnia bizonyos emberi tulajdonságokkal.
Ez egyébként egy jól doppingolható sportág?
Igen, az lenne. Ezek a versenyek egy hivatalos szövetség alá tartoznak, benne vannak a WADA (World Anti-doping Agency, Doppingellenes Világszervezet – a szerk.) rendszerében, ugyanaz vonatkozik ránk, mint az olimpiai sportolókra és a nem olimpiai sportágak elit atlétáira. Tehát gyakorlatilag bárhol, bármikor ellenőrizhetnek. Másrészt nekem is vannak fenntartásaim azzal kapcsolatban, hogy ez a játék tiszta lenne. Nekem senki ne mondja azt, hogy mindenkit egyforma módon ellenőriznek. Ugyanakkor az AIDA versenyein
olyan átfogó, eredmények utáni doppingvizsgálatok vannak, hogy ennél jobban nem tudom bizonyítani a tisztaságom. Ezért nem is reagálunk rá, ha megvádolnak.
Ezeket le sem tiltom, hogy lássam, mikor jut el arra a pontra, amikor ügyvéd kell.
Ezek után idén újabb rekordot merültél, a free immersion nevű számban, uszony nélkül lementél 105 méterre, ami női világcsúcs, és a kétuszonyos (bi-fin) számban is nyertél 108 méterrel, ami az eddigi harmadik legjobb a világon és új magyar rekord. A 105 méteres világcsúcs kapcsán tudjuk, hogy van benned még több, hiszen edzésen mentél 107 méterre is. A versenyen hiányzott valami, vagy ez biztonsági játék volt?
Tavaly a világbajnokságok során 95 méter volt a legmélyebb merülésem, de 98 métert adtam le. Most ez kicsit bonyolultabb volt, és csak részben volt biztonsági játék. A horvát csapat, amihez tartozom, négy fő. Ez lényegében két pár, én Peterral és Vito, aki az edzőm, az ő barátnőjével. Ez egy nehéz helyzet, hiszen barátok vagyunk és versenytársak is, amit bárki bármit mond, nehéz kezelni, mert az edzések során látszott, hogy nekem közelebb van a cél. Felajánlottam, hogy én csak 105 métert jelentek be, mert az az első lépcsőfok, ami már világcsúcs – sajnos a két szövetségnek külön nyilvántartása van a világcsúcsokról, nekem viszont a fejemben egy világcsúcs van, az abszolút, függetlenül attól, hogy melyik szövetség alá tartozik. Alapvetően a leadott mélységről nem szokás megegyezni, sőt, inkább titokban szokták tartani, de mi mindketten 105-öt adtunk le. Ami aztán nekem sikerült is, neki nem.
De a 107 is meglett volna?
Lehet.
A Csengtuban úszott medencés rekordodnál négy perc két másodperc alatt úsztál háromszáz métert, tizenhat métert verve az előző rekordra. Ott mi volt a kulcs: a víz alatt töltött idő vagy az úszás sebessége?
Medencében arról voltam híres, hogy az átlaghoz képest nagyon gyorsan úsztam. Be kell lőni az optimális tempót, és ez általában a skála lassabb felén szokott lenni, a többség inkább spórol az energiával. Tehát lassabb tempóban mennek hosszabb ideig. Csengtuban egyébként a 4:02 számomra űridő volt, ennek ellenére akkor a tempómra mondták, hogy húha, ez gyors. Ez szerintem egyébként a triatlonból jön, ott ha beugrottál a vízbe, mentél, mint az állat.
Itt jobban képben kell lenned magaddal, nekem vissza kell fognom magam, mert különben ötven méter után hányni fogok.
A 300 métert egyébként gyorsan kezdtem, és onnan próbáltam visszalassulni. Amikor éreztem, hogy meglehet a 300, akkor extrém módon fókuszált voltam, hogy semmit ne rontsak el.
Fotó: Sebestyén László / Forbes
Honnan tudod, hogy mi az az utolsó pont, amikor fel kell jönnöd?
Ezt volt a legnehezebb megtanulnom. Minden szervezet más, teljesen máshogy reagál helyzetekre. Van olyan csapattársam, aki azt mondja, hogy neki olyankor elkezd sárgulni a látása. Az edzőm azt szokta mondani, hogy elkezd zsibbadni a nyelve.
És neked mi a jel?
Semmi. Én úszok, és a következő snitt, hogy a fogják a parton a kezemet, hogy ébredjek fel. Tehát nincs markáns jele, hogy akkor most rosszul vagyok. Valószínűleg ilyenkor annyira ignorálok mindent, hogy hiába dörömböl az ajtón az agyam, nem vagyok hajlandó észrevenni a jeleket. Most már a mozgásomon kezdem érezni, külön tudom választani, mi az, ami a fáradtság és mi az, amikor már nem tudsz koordináltan mozogni. Amikor már átmész a másikba, akkor feljönni sem tudsz, az az úszás már kuka, de az átmenetet fel lehet ismerni.
Mennyire természetes velejárója az edzésnek, hogy elájulsz a víz alatt?
Én eddig csak egy embert szedtem ki, és edzésen soha nem ájultam el, csak versenyen csinálok ilyeneket. Két egymást követő évben is megtörtént a medencés világbajnokságokon.
Mennyire nehéz kilencven méter mélyen jó döntéseket hozni?
Mindig azt érzed, hogy jól döntöttél. Ha feljössz a végén, azért, ha pedig beüt a narkózis, akkor pedig úgyis azt gondolod, hogy te még képben vagy. Tehát ami a nehéz, a fókusz megtartása, és olyankor ugyanolyan tiszta fejjel tudok döntést hozni, mint a felszínen. És mivel az idő véges, gyakorlatilag azonnal kell tudni dönteni, ilyenkor sokszor abszolút az intuíciódra hallgatsz.
Mennyire számít veszélyesnek a freedriving?
Ha az elmúlt tíz év statisztikáit nézem, akkor ez még a gumiszobában gördeszkázásnál is biztonságosabb.
Egy halálesetről tudok, ami versenyen történt, és ott mind szervezői, mind orvosi oldalról sok emberi hibának és mulasztásnak kellett egymásra rakódnia a tragédiához. Én például biztonságban érzem magam, mert akikkel merülök, ők a legtapasztaltabbak, nem csak az edzésterv összeállítása szintjén, hanem az egész sportág fiziológiájának ismeretében nem tudok náluk képzettebbet. A Fülöp-szigeteki versenyen mind a négyen aláírtunk egy papírt, hogy ha valamelyikünk bajba a kerül, akkor a másik három gondoskodik róla, más nem nyúlhat hozzá, mert láttunk már olyat, hogy a verseny a hivatalos orvosai rossz döntéseket hoztak.
Sokáig munka mellett sportoltál, most viszont elengedted a főállásod.
Hát, igazából a főállásom engedett el engem. Az elmúlt években nagyon sokat segítettek, egyrészt elnézték, hogy sokat edzettem és sokat voltam versenyen, másrészt anyagilag is támogattak, mint szponzor. Ezekért hálás vagyok, aztán amikor kirúgtak, az akkor nem esett jól, de tökéletesen megértem, mert az mégiscsak egy munkahely. Egy céget az érdekel, hogy a munka el legyen végezve, nem az, hogy a világ melyik pontján melyik dobogón állok. Tudtam, hogy nem én vagyok a legnagyobb élmunkás, az elvárható minimumot csináltam meg. A főnököm szerint néha azt sem. Nyilván minden szabad percemet azonnal edzéssel töltöttem, nem azzal, hogy kész vagyok a projekttel és adjatok még egyet. El akartam menni másfél hónapra edzőtáborba, tudtam, hogy ebből nem engedek, mert ez a célom, és ha ez azzal jár, hogy elküldenek, akkor engem ma ki fognak rúgni. És hát így lett.
A főnököm szerint már tavaly is a határon billegtem, és egy nagyon jó ajánlatot kaptam, és a szakma el fog mellettem menni, és mire két év múlva rájövök, hogy hiba volt, már senkinek nem fogok kelleni. Ami még jó volt, hogy ő úgy tud engem elképzelni, hogy szezonon kívül a Lidl-ben fog látni polcot pakolni.
Mire ezt végighallgattam, nem volt bennem kérdés, hogy mi az én utam. Karcoltak azok a mondatok, de nem sebesítettek meg.
A freediving egyébként mekkora üzlet a regnáló világbajnoknak?
Nehéz ezzel bármit kezdeni. Azt látom, hogy külföldön ennek fejlettebb kultúrája van, itthon vért kell izzadni mindenhez. Idén nincs szerződött szponzorom.
Ebben a sportban mennyire jellemzőek a pénzdíjak?
A világjátékok például nagyon jól fizetett, de az egyszeri juttatás, nem úgy, mint egy olimpiai érem. De ez nem panasz, nagyon örülök mindennek, csak ennyiből nem jön ki az élet. Tehát mire felkészülsz, kiutazol, szállást foglalsz, eszel, a végén pedig összeadod, akkor kijön, hogy hiába nyersz kétezer eurót, addigra a kétszeresét elköltötted.
Régebben raliztál is, azt hittem, onnan hoztál egy kis know-howt, hiszen az ilyesmiben amúgy is erős autósporton belül is a rali a finanszírozás és a költségpapírozás magasiskolája, ha érted, mire gondolok.
Magasabb szinten valóban az, de én ott nem jártam. Ilyenekben mindig a lúzer oldalon álltam és a malacperselyemből fizettem. Azért is szálltam ki belőle, mert amikor szintet kellett volna lépnem, ott már kellett volna olyannal játszadozni, amire azt mondtam, hogy ezt már nem.
The post Nem volt jellemző, hogy a nők között valaki így legyen sikeres – Interjú Törőcsik Zsófiával appeared first on Forbes.hu.
