Minden korábbinál ígéretesebbnek tűnő, szemüveg nélküli 3D megjelenítőt villantott a Samsung. Megnéztük, hogyan teljesít a hétköznapokban, és hogy elhozhatja-e a többször már elbukott térhatású tévézés megújulását. Vagy esetleg egy teljesen más irányba nyit utat?

Időtlen idők óta kísérleteznek a tv- és úgy általában a kijelzőgyártók azzal, hogy, kitörve a síkból, extra dimenziót adjanak a látványhoz. Teljesen érthető módon egyébként, hiszen a tartalmak térbe emelése döbbenetes mértékben tágíthatná a kreativitás korlátait – és nem utolsósorban üzleti téren is számos új utat nyithatna.

Eddig minden ilyen irányú kezdeményezés csúfos kudarccal végződött. Azonban mindig akadnak olyan iparági szereplők, akik egyszerűen nem akarnak beletörődni, és hajlandók irgalmatlan mennyiségű pénzt belelapátolni, hogy elhozzák a térhatású megjelenítés korát.

Köztük olyan gigászok is, mint az Apple, amely a forradalminak kikiáltott Vision Pro VR/AR-sisakjának egyik extra szolgáltatásaként kínálta az otthoni 3D mozizás feltámasztását. Illetve a Samsung, amely teljesen más utat választva az úgynevezett szemüveg nélküli háromdimenziós technológia felé fordult. Elsődleges prioritást adva a fejlesztések során annak, hogy a felhasználókat minimális kompromisszumok megkötésére kényszerítse, a fő cél az volt, hogy egy olyan eljárással álljon elő, amelyhez nem szükséges kényelmetlen kiegészítők használata.

Fotó: Szalai Péter // Forbes.hu

A közelmúlt nagy nemzetközi tech expóin óriási teret adott e megoldásnak. Többek között az idei CES kiállításon, Las Vegasban már mi is kipróbálhattuk a legfejlettebb változatát. Most lehetőség nyílt arra, hogy egy teszt keretében hétköznapi körülmények között nyúzhassuk a technológiát. Választ keresve arra a kérdésre, hogy mennyire működőképes a koncepció a valóságban, elhozhatja-e a 3D tévézés feltámadását, illetve forradalmat hozhat-e az otthoni szórakoztatás terén.

Nincs szemüveg. Varázslat?

A szemüveg nélküli térhatású megjelenítés működési elve régóta ismert. Ennek során a jobb és a bal szembe enyhén eltérő kétdimenziós tartalmat „sugároznak”, amely az agyunkban háromdimenzióssá áll össze. Ez egyszerűen hangzik, de valójában rengeteg buktatót rejt. A legkisebb hiba esetén ugyanis az elménk egy mosléknak érzékeli az egészet, ami már igen rövid távon is borzalmasan zavaróvá válik. Ráadásul az élvezhető sebességű mozgás visszaadása újabb óriási technológiai kihívást jelent.

Fotó: Szalai Péter

Ez az oka annak, hogy eddig más piaci szereplők csak állóképek szemüveg nélküli térhatású megjelenítésében gondolkodtak. Ami a munkára, például tervezésre szánt szoftverek esetében beválhat, ám a szórakoztatásra értelemszerűen alkalmatlan. A dél-koreai vállalat azonban kifejezetten ez utóbbi területre feküdt rá.

A Samsung 3D Odyssey a keretbe épített, nagy érzékenységű kamerákkal figyeli a felhasználó szemét, azok távolságát a képernyőtől és a fej pozícióját. Az így kapott információk ismeretében módosítja úgy a speciális kijelző egyes képpontjainak képét másodpercenként akár 165 alkalommal, hogy a szemek mindig a megfelelő tartalmat lássák. Ennek köszönhetően elméletileg megoldott a mozgások visszaadása is 3D-ben. Mindezt úgy, hogy ne kelljen kényelmetlenül egy meghatározott pozícióban tartani a fejet annak érdekében, hogy ne essen szét, ne váljon homályossá vagy elmosódottá a kép, ami a korábbi hasonló megoldásoknál szintén komoly problémát jelentett.

Jól működik?

Igen! Ráadásul úgy, hogy nincs szükség semmilyen kalibrációs folyamatra, nem kell a használat előtt hosszasan pozicionálni magunkat, behelyezkedni egy meghatározott helyre, ahonnan aztán el sem mozdulhatunk.

Szó szerint elég csak leülni a termék elé, és máris kapjuk a térhatást – szerencsés esetben szuper képminőség, remek színek és pazar mozgásmegjelenítés mellett.

Ez bizony óriási előrelépés. Nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy a Samsung tényleg átszakított egy korlátot a kompromisszummentes, komfortos, szemüveg nélküli 3D-használat terén. Tényleg olyan eredmény ez, amiről mások csak álmodhatnak, és amire azt mondhatjuk, hogy talán megérte a beleölt irgalmatlan mennyiségű erőforrás.

Fotó: Szalai Péter // Forbes.hu

Pláne úgy, hogy a képi világ olykor tényleg szuper, és az ember azt érzi, hogy ez a technológia valódi hozzáadott értéket jelent. Azaz amikor a dinoszauruszok, cápák, hullámok vagy lángok nagy felbontásban, akadozásmentesen kimásznak a képernyőből.

Valami hiányzik

Azonban ez önmagában az áttöréshez kevés. Ugyanott tartunk most, mint már annyiszor az iparág történetében: a technológia ugyan megvan, ám az, amivel ki lehetne használni mindezt, az bizony hiányzik. A Samsung 3D Odyssey ugyanis csak speciális tartalmakkal együttműködve működik. Azaz vagy olyan, direkt erre a célra megalkotott Side-by-Side filmekkel, videókkal, amelyek „gyárilag” a két különböző szembe szánt képi anyagot tartalmazzák, vagy olyan játékokkal, amelyek támogatják a technológiát.

A tartalomkínálat egyelőre nem túl nagy.

Ez utóbbiak esetében be kell érni mindössze 35 játékkal. A hab a tortán, hogy ezek futtatásához erős és drága gémer PC szükséges, és közöttük is akad olyan, amely egyszerűen nem néz ki elég jól. A stúdiós térhatású tartalmakkal ugyanez a helyzet: az embernek sokszor az az érzése, hogy a térhatású élmény megvan, de egyszerűen mégsem az igazi. Olyan anyagok kellenének, amelyeket kifejezetten 3D megjelenítésére terveztek és optimalizáltak. De amíg nincs elég eladott eszköz, addig ebbe senki nem fog időt, pénzt és energiát fektetni.

Megoldást jelenthetne a hagyományos 2D-s anyagok mesterséges térhatásúvá alakítása, amivel régóta próbálkoznak. A végeredmény azonban még mindig nem az igazi, hiába veti be ehhez a Samsung a mesterséges intelligenciát is. Az pedig további problémát jelent, hogy az úgynevezett DRM-védett tartalmak nem módosíthatók. Emiatt például arról sem álmodhatunk, hogy mondjuk a Netflix vagy a Disney filmjeit és sorozatait 3D-ben lehessen nézni. A dél-koreai cégnek létre kellene hoznia egy normális, könnyen kezelhető adatbázist, amelyben megtalálható minden film, videó, játék vagy akár demó, amellyel ki lehet használni az eljárásban rejlő lehetőségeket. Ez azonban hiányzik, remélhetőleg csak egyelőre. A mai világban elvárni azt, hogy a felhasználók majd ezeket összevadásszák, teljes tévút.

Sajnos vagy nem sajnos, de az emberek már ahhoz vannak hozzászokva, hogy mindent az orruk alá toljanak.

Pláne egy ilyen árú termék esetében. A nálunk járt 3D Odyssey monitorért ugyanis közel 400 000 forintot kell kifizetni. Ennyi pénzért egy nagy felbontású, 4K-s, IPS LCD kijelzővel ellátott terméket kapunk, jó színgazdagsággal, jó színpontossággal és átlagos kontraszttal, amely természetesen hagyományos módban is használható. Egy ilyen képet produkáló modellhez azonban 3D-támogatás nélkül már lényegesen olcsóbban is hozzájuthatunk.

Itt a 3D tv kora?

A gyakorlati próba során az is hamar kiderült, hogy a Samsung szemüveg nélküli megoldása nem fogja feltámasztani a 3D-tévézést. A rendszer ugyanis egyszerre csak egyetlen felhasználót képes kiszolgálni, hiszen az ő szemei felé irányítja célzottan a speciális kijelző a képet. A többiek a térhatás helyett csak egy elmosódott kutyulékot látnak.

Szóval ez egy egyszemélyes technológia, amelynek ettől függetlenül lehet létjogosultsága. Létezik ugyanis egy olyan népszerű eszköz, amelyet jellemzően magányosan használnak az emberek, és manapság egyre gyakrabban tartalomfogyasztásra is. Igen, az okostelefon.

Ahhoz azonban, hogy a mobilokban is megjelenhessen ez az eljárás, radikálisan csökkenteni kellene a kijelző vastagságát. Az általunk kipróbált termékben alkalmazott LCD technológia ezt nem teszi lehetővé. A leheletvékony képernyők előállítását biztosító OLED viszont igen. Folynak is ilyen irányú kísérletek, és a Samsung Display éppen a napokban mutatott be egy életképesnek tűnő prototípust. Lehet, hogy jön a 3D mobilok kora? Ha igen, az óriási felfordulást hozhat a komplett tech iparágban. Mindenesetre a technológiai háttér ehhez rendelkezésre fog állni.

The post Brutális előrelépés a 3D tévék feltámadásában, de valami még hiányzik appeared first on Forbes.hu.