Párosan szép az élet és ezt a Pigeon: A Love Story egy egyszerű, de nagyszerű ötletre építve mutatja be.

A bőség zavara, amiben most leledzek – annyi lehetőség volna jó felütésre a cikk elkezdéséhez. A teljesen nyilvánvaló, a galamb szimulátor lehetne, de ezt dobnám is, mert egész másra asszociálna mindenki (s jó eséllyel a többség az emberek fejére pottyantás, vagy egyéb szemétkedés lehetőségét kutatná). Meg lehetne fogni a játékot az “egyedül egy idegen városban” felfogásban is (erre még visszatérünk). Ugyanakkor ahogy a címből is kiderül, ez a kaland most a párkeresésről szól.

Ha bárki esetleg valamiféle történetet várna a Pigeon: A Love Story kapcsán, az csalatkozni fog. A játék igen egyszerű premisszát kínál: adott egy galamb, akinek élete szerelmét kell megtalálnia öt (plusz egy) nagyvárosban. Pont. London, Párizs, Amszterdam, New York, Tokió jelenti a választékot, illetve a bónusz egy random generált darab. A feladat roppant egyszerű: össze-vissza kell repkedünk a helyszíneken és (szexin) rábúgni a többi delikvensre. Hogy most ők milyen neműek hozzánk képest, azt most hagyjuk, fogadjuk el, hogy ezekben a nagyvárosokban csak csajok repkednek mellettünk (hölgy olvasók oldaláról meg vad kanok).

A “tű a szénakazalban” hasonlatra való asszociálás sem tévedés – valóban hasonlóan nehéz lesz megtalálni leendő kedvesünket. Pláne, hogy nem csak az elutasítások száma, de azok milyensége is elég gyorsan le tudja lombozni az embert. Ugyanis a huhogásunk után rögtön kapunk egy reakciót (a Tinder után már ez is haladás, ahol a legesélyesebb hogy választ se kapunk). Ez lehet egyszerű (“kösz, nem”), udvarias (“meghatódtam, de nem”), mellébeszélő (“a macskám nem kedvelne”), lekezelő (“tudod te ki vagyok?”), fennhéjázó (“nem foglalkozom galambokkal”), de akár durva is (“soha, ebben az életben”). Sok energiát fektettek látszólag a készítők ebbe a részbe, így ha valamilyen kifogás nincs itt, akkor az nem is létezik (poén, hogy a közönségtől is gyűjtöttek be javaslatokat).

Van azonban egy másik vetülete is a Pigeon: A Love Story-nak, mégpedig a bevezetőben említett városok megismerése. Minden helyszínen akad ugyanis egy rakás olyan nevezetes lokáció, amelyek külön felkereshetünk menet közben, ha esetleg unatkoznánk a nagy Ő keresgélése közben. Eiffel torony, Central Park, Piccadily, Shibuya – csak pár a legismertebbek közül. Mindehhez van térképünk is, de a látványosságok már csak akkor tűnnek fel rajta, ha már sikerült őket megtalálni. Az elejétől látható viszont, hogy merre jártunk, sőt az is, hogy a kis négyzetes kerületekre osztott területek (galamb) populációjának hány százalékát sikerült már megkörnyékeznünk.

Hogy ne teljesen vakrepülés legyen, a Pigeon: A Love Story dob időnként tippeket, hogy merre is kellene keresgélnünk égtáj szerint. Őszintén szólva ez menti meg a játékot a nevezetességek mellett, mert egyébként azért elkezd unatkozni az ember. Sajna néhol a városok leképzése sem a legreálisabb (azoknál a helyszíneknél érzékelhetjük, amiket ismerünk), illetve adódnak néha asset szinten is zavaró dolgok (lebegő tetők, stb.). Ennek ellenére azt gondolom, hogy a játék jó poén. Tartalmas szórakozásra ugyan nem számíthatunk, de pár kellemes órát el lehet tölteni vele, és mindez egy pizza áráért úgy gondolom korrekt deal. Mindenesetre úgy néz ki, nekem New Yorkba kell mennem, hogy megtaláljam a nagy Őt – ott mindössze 27 perc alatt meglett, dacára, hogy a második legnagyobb város a játékban.

Értékelés: 7/10
Fejlesztő: Wristwork
Kiadó: Wristwork Ltd, Tiny Dragon
Platform: PC, Android, iOS