1994 márciusában a Genfi Autószalonon a Toyota merész megjelenésű, új típusú járművet mutatott be: egy kompakt, monocoque karosszériára épülő, összkerékhajtású SUV-ot. Ma már fölösleges is volna magyarázni a kategória megnevezését, hiszen mindenki tudja, hogy a rövidítés a városi terepjárót takarja, ám 30 évvel ezelőtt még messze nem uralták le ennyire az utakat, sőt, kifejezetten újdonságnak számítottak. A Toyota első SUV-ja 1989-ben adott először életjelet magáról, akkor a hazai közönség előtt, a Tokiói Autószalonon mutatta be a gyártó tanulmányként RAV-FOUR néven. A mérnökök konkrét célokat tűztek ki maguknak a fejlesztés korai szakaszában, és végig igyekeztek ezekhez igazítani a születendő járművet. Az új modellnek kompakt, sportos és jellegzetes karosszériakialakításban kell nagyvonalú helykínálatot biztosítania. A vezetőt megemelt üléspozícióban kell elhelyezni, így jobban ráláthat az útra, ezáltal magabiztosabb, biztonságosabb lesz a vezetés. Az erős terepképességeket a teljesítménnyel és a közúti kényelemmel kell ötvözni, miközben a legmagasabb biztonsági és környezetvédelmi normáknak is meg kell felelnie az autónak – fejtegették anno a mérnökök még a koncepció bemutatása kapcsán.
Az 1994 és 2000 között gyártott első generáció a fent leírtaknak tökéletesen megfelel. Akkori szemmel nézve sportosabb formatervet kapott, de a csomagtér-ajtóra elhelyezett pótkerék ezt némiképp ellensúlyozta, és a terepképességeket igyekezett kidomborítani. A teljesítményt egy 129 lóerős, 2,0 literes, keresztben elhelyezett benzinmotor adta, állandó összkerékhajtással. 1996-ban a kínálat kibővült egy ötajtós (4,1 m hosszú) változattal és az első kétkerék-meghajtás lehetőségével, majd egy háromajtós, vászontetős változat következett. 1997-ben egy elsőkerék-hajtású, akkumulátoros elektromos (BEV) változatot kezdtek el forgalmazni egyes piacokon. Ez szerény 45 kW (63 lóerő) teljesítményre volt képes, a padló alá beépített nikkel-fémhidrid akkumulátorokkal, a becsült hatótávolsága pedig körülbelül 200 km volt.
Az ezredfordulón a RAV4 is megújult, hiszen megérkezett a második generáció, ezt egészen 2006-ig gyártották. A szabadidő-autó új platformot és felfüggesztést kapott, de az állandó összkerékhajtással megnövelték a menetstabilitást (aszfalton és terepen egyaránt), az utasteret pedig minőségibb anyagokból rakták össze. Már a 2000-es évek elején a Toyota a fenntarthatóságra is gondolt, és az autó több elemét is újrahasznosított elemekből készítették. A hajtásláncokat vizsgálva kétféle benzinmotor közül választhattak a vásárlók: egy 123 lóerős 1,8 literes, vagy egy 150 lóerős 2,0 literes egységet. Az állandó összkerékhajtás középső, korlátozottan önzáró differenciálművet alkalmazott, míg a vásárlók gyári opcióként Torsen hátsó differenciálművet is választhattak. 2001-ben a RAV4-ben első ízben kínáltak dízelmotort a 2,0 literes D-4D közvetlen befecskendezésű, 116 lóerős egységgel.
Az újabb generációváltás 2006-ban ment végbe, majd az érkező nemzedék 2012-ig szerepelt a Toyota modellkatalógusában. Talán mondani sem kell, hogy dimenzióiban a harmadik is nőtt az elődhöz mérten, viszont ez volt az első RAV4, amely csak ötajtósként volt elérhető. Ezt leszámítva viszont mindenben többet kínált, hiszen először lehetett hozzá kérni lejtmenet-vezérlést és az emelkedőn elindulást segítő rendszert. A motorválaszték is jelentősen kibővült: 2,0, 2,4, 2,5 és 3,5 literes benzinmotorok, valamint egy új, 2,2 literes dízel is bekerült a kínálatba.
A 2013 és 2018 között gyártott RAV4 negyedik generációjában a jármű tengelytávja világszerte egységes lett, és a jármű hossza ismét 23,5 centiméterrel nőtt, ami hozzájárult ahhoz, hogy 47 százalékkal nagyobb csomagtér álljon rendelkezésre az elődhöz képest. A teljesen új felfüggesztést úgy tervezték, hogy a stabilitás feláldozása nélkül fokozza a menetkomfortot és a vezető elkötelezettségét. Fejlettebb AWD-technológia került bevezetésre az új, intelligens Dynamic Torque Control rendszerrel, valamint két új funkcióval: kanyarvezérléssel és sportos vezetési móddal. A hajtáslánc-választék eredetileg 2,0 és 2,5 literes benzines, valamint 2,0 és 2,2 literes dízelmotorokból állt, de 2016-ban a RAV4 átesett az addigi legnagyobb újításon. Akkor mutatkozott be ugyanis a Toyota első hibrid kompakt SUV-ja, az öntöltő hibrid változat, amely az E-Four elektronikus összkerékhajtással 197 lóerős rendszerteljesítményt kínált. Amellett, hogy a hibrid hajtáslánc a vezetők által az eddigi legerősebb európai RAV4-től elvárható teljesítményt nyújtotta, többek között a kiváló aerodinamikai tulajdonságok segítségével kategórialeső üzemanyag-fogyasztást és alacsony CO2-kibocsátást ért el.
A 2018-ban bemutatott ötödik generációs modellel pedig el is érkeztünk a jelenkorba, hiszen még ma is ez a nemzedék fut. 2020-ban ezzel a verzióval érte el a Toyota a 10 milliós darabos globális értékesítési álomhatárt, mára pedig a 14-et is meghaladta. Ez volt az első olyan SUV, amelyet a Toyota New Global Architecture platformjára építettek, amely alacsony súlypontot, kedvező tömeget és erős alvázat eredményezett a jó kezelhetőség és stabilitás érdekében. Nyugat-Európában teljesen hibrid termékcsaládként a Toyota negyedik generációs hibrid technológiáját alkalmazta, az új 2,5 literes Dynamic Force hibrid motorral együtt, amely jelentős javulást hozott a teljesítmény, a reakciókészség és a hatékonyság terén. 2020-ban az ötödik generáció további technikai innovációt karolt fel az első RAV4 Plug-in Hybrid bevezetésével, amely az eddigi legerősebb és leghatékonyabb RAV4, 306 lóerővel, erős gyorsulással, valamint rendkívül alacsony CO2-kibocsátással és üzemanyag-fogyasztással.
Tavaly a RAV4 is megkapta a GR plakettet, vagyis egy sportosabb kivitel érkezett a Toyota legkelendőbb SUV-jához. A csúcsváltozat leginkább megjelenésében és felszereltségében tér el a hagyományos kivitelektől, hiszen ugyanaz a 222 lovas, vagy 306 lovas hajtáslánc dolgozik a lemezek alatt, mint a többi verzióban. Ellenben a GR logó a hűtőmaszkon és a csomagtér-ajtón sokaknak megéri a felárat az eladási számokból ítélve.
