Megöli-e a mesterséges intelligencia a tartalomgyártót? Miért kell több mint tíz évet várni egy mobilmárka hazai bevezetésére? Hogy lesz újra érdemi verseny az e-kereskedelemben a Temu után? És vajon örökre megváltozik-e a tech óriás az Egyesült Államok nyomására? Interjú Bíró Pállal, a Google magyarországi vezetőjével, a Digitális Kereskedelmi Szövetség társalapítójával.

Az interjú október 22-én készült, és mivel a Google-ről beszélünk, természetesen azóta is embertelen mennyiségű hír érkezett a cégről, így lehetetlen minden friss fejleményt érinteni, legyen szó akár az oroszok 20 kvintilliárd dolláros büntetéséről. Azért megpróbáltam.

Forbes.hu: Mindenekelőtt. Boldog szülinapot!

Bíró Pál: …köszönjük?

Nem tudod, mire gondolok.

Mindig illik megköszönni. Szerintem arra, hogy lassan tizenhét éve vagyunk Magyarországon.

Van ennél kerekebb: a húszéves Gmailre gondoltam.

Igen, az is!

Meg biztos van sok más is, az anyacég, az Alphabet például húsz éve lépett tőzsdére. Majd nézd vissza az első gmailes leveledet, és szúrjuk ide az interjúba!

Rendben!

Pál első levele még 2007-ből. Vajon megmondta a jelszót?

Ez pedig az én első levelem, amit Freemail helyett már Gmailben küldtem. Valamiért „FELVI!” júzernévvel.

Más világ volt húsz éve, nemde? Felhőből mindent mindenhonnan elértünk, volt hozzá egy giga tárhelyünk, hasonló – ma már evidens – őrültségektől dobtuk el az agyunkat. Neked biztosan még nosztalgikusabbak ezek az emlékek.

Így van. Lassan tizennégy éve jöttem át az RTL-től, az azt megelőző évben mélyültem el jobban a Google-ben, mindent elolvastam róla. Akkoriban a YouTube vitt el magával, beleszerelmesedtem. Amikor az RTL-nél úgy döntöttem, meglépem a váltást, és elmondtam ezt az akkori barátaimnak, teljesen hülyének néztek.

Elhangzott olyan is, hogy „úristen, most tényleg felállsz és otthagyod azt az elképesztően jó céget?”, ami egyébként igaz is volt.

Csak ma már lehet, hogy fordított esetben is ugyanezt szegeznék neked.

Nyilván arra gondoltak, hogy a Google Magyarország még nagyon pici volt, az akkori hazai vezető, Peresztegi Zoli még csak térképezte a piacot, a benne rejlő üzleti potenciált, hogy mibe érdemes belevágni. A Magyarországra hangolt YouTube csak évekkel azután indult el, miután átjöttem, sok energiát tettünk bele.

Visszatekintve elképesztő, mennyire más volt a komplexitása a munkánknak, hogy mennyire lapos volt a termékkínálat a mostanihoz képest. Félreértés ne essék, akkor is rengeteg mindent kellett átlátni, de összehasonlíthatatlan a mához képest.

Ennek azért van más olvasata is, a tengerentúlon már bíróság mondta ki a Google monopóliumát. De előtte: sokaknak biztosan nem egyértelmű, hogy valójában mit jelent a magyar Google vezetőjének lenni, néha ezt érdemes újraénekelni.

Elképesztő büszkeséget jelent, megtiszteltetésnek veszem, leginkább azért, amit az előbb mondtam. Nagyon más lett a cég, sok olyan termékünk, kezdeményezésünk van, ami akár milliárdokon segít, hogy kicsit tájékozottabb legyenek a digitális világban, hogy könnyebben találjanak meg információkat. A misszió, amit annak idején a két alapító, Larry Page és Sergey Brin kitűzött, az én zászlómon is ott lobog.

Nálad is beszélhetünk küldetésvezérelt szemléletről, társalapítói vagytok olyan kezdeményezéseknek, mint a Startup Hungary vagy a Digitális Kereskedelmi Szövetség (DKSZ). De azért ne tagadjuk, egy globális tech óriásról beszélünk. Úgy képzelem, néha a jó katona sapkáját is fel kell húznod, tudnod kell lavírozni a diplomáciai játékokban a jó kapcsolatokért. Szinte mindenki potenciális ügyfeletek, hirdetőtök.

Úgy érzem, megtanultam helyén kezelni a feladatainkat, a felelősségeinket, hogy hogyan kell priorizálni. Nálunk különösen fontos tudni, mikor mivel érdemes foglalkozni. A Google Magyarországon belül három sapkát képzelj el rajtam.

Az egyik az üzlet – avagy hogyan tudjuk itthon a digitális térben dolgozó kis, közepes vagy nagy cégeket segíteni, hogy minél jobban érvényesüljenek, minél több technológiával tudjanak versenyképesek lenni akár itthon, akár külföldön.

A másik a márka és a reputáció – minden olyan kérdésre, ami vagy a magyar Google-höz, vagy az anyacéghez kapcsolódik, de magyar specifikus, nekem kell választ adni, például itt, ezen az interjún.

A harmadik oldala az iroda működtetése – hogy a kollégák itt, az Óbuda Gate irodaház ötödik emeletén jól érezzék magukat, hatékonyan dolgozhassanak.

„Úristen, most tényleg felállsz és otthagyod azt az elképesztően jó céget?” – szegezték neki Bíró Pálnak, amikor tizennégy éve otthagyta az RTL-t a Google-ért. Fotó: Sebestyén László

Vissza a komplexitáshoz. Kint több fronton fut a trösztellenes harc az anyacég ellen. Van vizsgálat vagy per, ami az alkalmazásboltotok erőfölényéről szól, van, ami a hirdetési monopóliumról, a harmadik pedig a cég feldarabolásáról. Nem akarok mindegyiken végigmenni, és nyilvánvaló, hogy a tárgyalóteremben mindig minden csigalassú. Nem holnap fogják átalakítani, feldarabolni a Google-t, de tény, hogy nyomást gyakorolnak rátok a szabályozók, és egyszer eljön a nap, amikor a Google gyökeresen máshogy fog kinézni.

Biztos, hogy létezik ilyen szcenárió is, részemről semmilyen spekulációba nem mennék bele.

De a folyamat, amiről beszélsz, kristálytisztán kirajzolódik, ahogyan az is, hogy a többi vezetőtársammal együtt próbálunk rá reagálni, igyekszünk minél jobban megérteni, ami történik. Triviálisnak hangzik, de házon belül nagyon nehéz képben lenni minden perrel, kitettséggel.

Akkor képzeld csak el, milyen nehéz lehet nekem, aki nem nálatok dolgozik.

Elhiszem. Mi is sok időt szánunk a megértésére. De szerintem ekkora szervezetben, ilyen széles termékportfóliónál nem lehetséges, hogy mindig mindenre legyen valakinek válasza.

Majd az amerikai szabályozóknak lesz. Tényleg nem a konkrét ügyeket, hanem a trendet tartom izgalmasnak. Minden arra mutat, hogy ez a cég egy nap már nem úgy fog kinézni, mint most.

Már most sem olyan egyébként, mint ahogy tizennégy évvel ezelőtt kinézett, én legalábbis így érzem. Már teljesen más cégben működünk.

Ez egyértelmű. Vegyük például a mobilos üzletágat. Annyi év után hivatalosan is bevezettétek itthon a Google Pixelt, nemcsak a nagyobb webáruházakban, de a Yettelnél is elérhető, az előfizetők miatt ez jelent nektek nagyobb elérést. Mikor lesz kapható a többi szolgáltatónál, a Vodafone-nál és a Telekomnál is?

Arra tudok válaszolni, ami most van, és arra nem feltétlen, ami majd jön. Ami jó benne, hogy ez tényleg most van – az elmúlt években sokat tettünk, dolgoztunk érte, hogy megtörténjen a bevezetés…

A jegyzőkönyvnek: Bíró Pál teátrálisan előretolta a Google Pixel 9 Próját.

Haha, igen! Mi ennek nagyon örülünk, hosszú folyamat volt. A közép- és kelet-európai régión belül több országban is elindultunk, külön hardvercsapat felelt a régiós, és így a magyarországi előkészületekért, bevezetésért. Külön öröm, hogy más, a Pixelhez kapcsolódó eszközök is elérhetők lettek, például a Pixel Watch 3 okosóra is.

Most viszont jöjjön a kisördög a másik vállamon. Mert azért több terméketek továbbra sem elérhető hivatalosan, a Chromecastra vagy a TV Streamerre gondolok. Ha így vesszük, még mindig csak puha rajtról beszélünk, nem?

Erre nem fogok tudni teljesen kielégítő választ adni. Hogy milyen központi stratégiát követ a cég, arról lehet, hogy én is csak két–három hónap múlva leszek képben, és csak utána fogom tudni, mi jön 2025-ben. A magam részéről bízok benne, hogy a többi termék is majd elérhető lesz.

Fotó: Sebestyén László

Most jön a kedvenc részem: amikor Apple-fanatikusként próbálom megérteni az androidos ökoszisztémát.

Hadd segítsek!

Itt ez a Gemini, a Google MI-modellje, az Apple Intelligence megfelelője (ami az Unióban nem elérhető). Ez most akkor tényleg érti és beszéli is a magyart?

Így van, a Pixel 9-ben és a 9 Próban is elérhető a Gemini applikáció, amivel tudsz magyar nyelven is kommunikálni.

A Siri után tátott szájjal csodálkozom. Jól értem, hogy itt kétfrontos háború nyílt? Gemini kontra ChatGPT és ChatGPT kontra Google-kereső?

Jól, de azért pár dologgal kiegészíteném. Ez szerintem inkább verseny, mintsem háború, de abban egyetértek, hogy a verseny különböző megoldások között folyik. Nyilván a Gemini és a ChatGPT mellett sok más nagy nyelvi modell is elérhető még rengeteg olyan cégtől, ami modellek fejlesztésével foglalkozik.

Úgy gyanítom, ti azért mégiscsak a top 2-re lőtök.

Mi arra törekszünk, hogy a modellünk a lehető legjobb legyen, hogy mindenki számára hasznos legyen, hogy azt mondhassák rá, könnyen kezelhető, megbízható, kontrollálható, szerethető. Azt mi is belátjuk, hogy a ChatGPT volt az első, de hosszú távon gondolkodunk, és célunk, hogy átmenjünk azon a fejlődési cikluson, amin minden termék át szokott. Az 1.5-ös verzió a jelenlegi legmagasabb színvonalat képviseli – multimodális rendszerről beszélünk, vagyis már nemcsak szöveget tudsz bevinni, hanem képi anyagot, hangot, videót, vagy akár kódot is.

A legfrissebb sorszámú verziónak mindig a legmagasabb színvonalat kell képviselnie, ez törvényszerű. Mostani állapotában a Gemini még csak a célhardvert szolgálja ki, a Pixelt, vagy már most ökoszisztémaként tekintsünk rá?

Igyekszünk az összes termékünkbe beépíteni. Ha belegondolsz, a Gmail, a Google Térképek vagy a Google Fotók mind használták már a Gemini erejét az elmúlt években. Ha most kell konkrét példát mondani, a Fotók már szintén a Geminit használja, hogy segítsen akár két–három éve feltöltött képeket visszatalálni.

Elképesztő a cucc, volt olyan barátom, aki a régi autójának a rendszámát akarta megkeresni, és az Ask Photos funkcióval megtalálta.

Azért remélem, hogy csak ő találja meg!

Ez a saját eszközre feltöltött képekre vonatkozik természetesen.

Értem, csak amikor óriáscégek büszkélkednek az adatvédelem korszakában arról, hogy rendszám alapján keresnek vissza fotókat, nos, nem tudom, örüljek-e neki, vagy inkább még jobban ráparázzak.

Én azt mondom, inkább örüljünk, mint aggódjunk. Mi legalábbis maximálisan törekszünk arra, hogy mindig figyelembe vegyük az adatbiztonsági szempontokat. A felhasználó bármikor dönthet róla – például amikor először kapcsolja és állítja be a Pixeljét –, hogy mihez szeretne hozzáférést adni, és mihez nem.

A Google amúgy már 2016-ban arról kommunikált, hogy a mesterséges intelligenciánál bizony vannak olyan elvek, aminek mindig, minden körülmények között meg akar felelni, hogy a technológia alaposan meg fogja változtatni a világban, ehhez pedig nagyon erősen kell szabályozni.

Mondasz példát?

Persze. A kiadók körében felmerült a probléma, hogy milyen tartalmat akarnak megosztani a Google crawlerjeivel (webböngésző botjaival), amivel aztán az MI-modellek, így a Gemini trénelésében segítenének. Ezt meghallva született meg a Google-Extended nevű termékünk, amivel a kiadók be tudják állítani a Google Search Console szolgáltatásban, hogy hozzáférhetnek-e a crawlerök a tartalmaikhoz.

Azt gondolom, fontos evolúció, jó lenne, ha mindenki így gondolkodna, mi továbbra is felelősséggel fogunk eljárni. 

Fotó: Sebestyén László

Ha már MI. Nemrég egy New York-i expón fedtétek fel, hogyan fogja használni a YouTube a technológiát akár ötletadáshoz, címadásra, sőt a Veo videós modelletek komplett Shortokat fog legenerálni. Ez nem a tartalomgyártók halála?

Bízom benne, hogy inkább segíti és még jobbá teszi az emberi kreativitást. Pont pár hónapja voltam közös kerekasztal-beszélgetésen Bojár Gábor Graphisoft-alapítóval, illetve Alföldi Róberttel.

Az MI volt a téma, és Róbert, aki ugye a kultúra képviselője, na, őneki tették fel a kérdést: nem félsz attól, hogy a jövőben az MI fog Alföldi Róbert nevében darabot írni? Valami ilyesmit válaszolt: figyelj, ameddig a jogdíj engem illet, és a darab is úgy néz ki, ahogyan én csinálnám, hát jöjjön!

Ezzel csak azt mondom, rengeteg lehetőségről nem látjuk pontosan, hogyan fog működni, de az biztos, hogy mindent el kell követni, hogy ne sérüljenek az alkotói érdekek. Legyen látható kívülről is, ha nem szellemi termékről van szó, hanem MI készítette a tartalmat. Újabb fontos példánk a DeepMind laborból, örülök, hogy ez is a mienk. Úgy hívják, SynthID, felismeri és vízjelezi a Veo, a Lyria (hanggeneráló MI-modell) és az Imagen 3 (képgeneráló modell) tartalmait.

Tiszta sor, a nézőnek tudnia kell, mit lát. Viszont azt is el tudom képzelni, hogy az MI jobban fogja tudni, mi kell az algoritmusnak, és olyan tartalmat gyárt, amit jobban felkap a platform. Szemben a hús-vér tartalomgyártóval, aki nézettségtől, és így bevételtől esik el, mert nem jön rá, mi kell az algoritmusnak. Van garancia rá, hogy nem ez fog történni?

Nem tudom, használtad-e a NotebookLM termékünket. MI-alapú kutatási asszisztens, képes arra is, hogyha bizonyos témában briefet adsz neki, például interjúra készülsz, akár teljes podcastműsort generál belőle.

Magam is sokat használom, elég hasznos eszköz, de maga a végtermék, hát, még érezhetően nem olyan, mintha emberek vették volna fel stúdióban.

Megint azt mondom, hiszek benne, hogy az MI-vel nem fog sérülni az emberi kreativitás, hanem hozzáadott értékkel fog bírni, hogy alkotóképességre az után is szükség lesz, amikor a rendszerek már tökélyre lesznek fejlesztve.

Szóval még várat magára az apokalipszis. Ahol viszont szinte tényleg bekövetkezett, az a magyar e-kereskedelem. Két iskola van: éljen a versenypiac, jöjjenek csak a csehek, lengyelek, hiszen a magyarokat is innovációra ösztökélhetik – vagy pedig húzzanak innen a multik, a magyar webshopoktól veszik el a bevételt, és a magyar gazdaságot is visszafogják.

Nem látom ennyire fekete-fehérnek. Itt két sapkában, Google-vezetőként és DKSZ-tagként tudok válaszolni. Már három éve, hogy Google-színekben megkerestem a mostani DKSZ-elnökséget azzal, hogy az adataink alapján, a régió többi országával beszélve Magyarország lemaradóban, mind volumen, mind növekedés szempontjából jóval kisebbek vagyunk, mint Románia, Lengyelország vagy Csehország. Ez tény. Pont ezért kerestük meg a szövetséget, hogy fordítsunk a trenden.

Téged ez nyomaszt? Google-ösként, hirdetési platformként nektek minden e-kereskedő potenciális ügyfél, még ha – például – a cseh Kifli itthoni költéseinek nem is te, hanem a cseh Bíró Pali örül, hiszen a cseh Google-nél realizálódik a bevétel, ha jól tudom.

Jól tudod. Inkább úgy fogalmaznék, hogy több szempontból is foglalkoztat. A magyarországi Google üzlete szempontjából is fontos, hogy legyenek olyan nagy, erős magyar e-kereskedelmi szereplők, akiknek mi segíthetünk abban, hogy még jobbak, még versenyképesebbek legyenek.

A magyar gazdaság szempontjából is fontos, hiszen a digitalizáció egyre többet fog hozzáadni a GDP-hez, az e-kereskedelem lesz az egyik növekedési motorja, erről talán már két éve is beszélgettünk. Az ezzel foglalkozó résztvevőknek óriási felelőssége van abban, hogy igenis alakítsunk ki itthon egy olyan piaci környezetet, ahol vannak legalább olyan erős magyar szereplők is, mint, mondjuk, a Rohlik vagy az Allegro.

Ehhez képest a magyar kkv-k pont inkább offline-ra költenek, nem digitalizációra, a magyarországi online forgalom 2023. évi bővülése pedig reálértéken, inflációval nézve inkább csökkenés. Hogy születne akárcsak egyetlen jó példa is, aki világot hódít és példát mutat?

Azt gondolom, vannak már ilyen szereplők.

Szárnypróbálgatások vannak. Volt a DKSZ-nek egy mentorprogramja, a Lumenetet, a Vágyaimat és a Furbifyt karoltátok fel. Tényleg jó példák, sokat lehet tanulni tőlük, mindhárman elkezdtek terjeszkedni, segítettétek őket. De vajon elég csupán három céggel foglalkozni? Nem sértésnek mondom, de nincs kicsit kirakatprojekt szaga? 

Mi, akik ott ülünk a DKSZ-ben, abszolút nem úgy tekintünk rá. Komolyan gondoljuk, elképesztően fontos küldetésnek tartjuk.

Efelől semmi kétségem. A célok eléréshez is elég? Vagy mindent megtettetek, a többi a csillagok állásán múlik?

Egyáltalán nem elég, ha csak várunk, semmi nem fog történni. Az elnökségi ülésünkön is megfogalmaztuk: vége a mentorprogramnak, tök jó, jön is a következő – reklám helye! –, a kettő között viszont megcsináltuk az E-kereskedelmi Export Akadémiát, ahol a korábbi mentorprogramosok is leprezentálták, mit tanultak a programból. Több mint negyven magyar e-kereskedő vett részt, nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk. Ugyanakkor nyilvánvalóan nem vagyunk elégedettek az eddigi eredményekkel, lehetne még jobb, még szebb, még több.

Mit kell érte tenni?

Meg kell találni az erőforrásokat, hogy skálázni tudjuk a programokat, valamint más szakmai szövetségekkel is össze kell fogni. Egyre többet és mélyebben beszélgetünk az Ecommerce Hungaryvel, hogy hogyan egészíthetnék ki a DKSZ munkáját, és vice versa. Ők a teljes szakmát, annak összes kereskedőjét képviselik, a DKSZ pedig inkább az exportnövekedésért dolgozik, ökoszisztéma oldaláról fogjuk meg az ügyet.

Szintén fontos, hogy első kézből értsük meg, mi a kereskedők, a szereplők problémája, ahogy az is, hogy a kormányzattal is beszélgessünk, hogy ott is meghallgassanak, vagy akár az új gazdasági akciótervben is legyen ennek tere. DKSZ részről már kezdeményeztünk ilyen jellegű beszélgetést, a közeljövőben elképzelhető, hogy meg is fog történni.

És a Nagy Márton-i filozófiával ezt hogy lehet közös nevezőre hozni? Ahonnan most egyfolytában az folyik, hogy a körmére kell nézni ezeknek a hirtelen beromboló, csúnya, rossz globális kereskedőknek. Úgy harsogják, mintha ez akkora újdonság lenne, pedig már ezer éve velünk vannak, lásd akár a Netflixet.

DKSZ-ként annak örülnénk a legjobban, hogyha abban egyet tudnánk érteni, hogy igenis fontos téma a magyar digitális kereskedők exportpiacokra segítése. Hogy ez olyan fájdalompont, olyan kardinális kérdés, amivel foglalkozni kell, amivel meg kell próbálni egymást és a cégeket is segíteni.

A hazai piac szabályozása nyilván nem az én asztalom, hanem a jogalkotóé. De ettől még tiszta helyzetet kell teremteni.

Hiszen a mi oldalunkon a cél az, hogy nekünk is legyenek olyan nemzeti vagy nemzetközi bajnokaink, mint amilyen a Rohlik Csehországban. Akire olyan büszkék lehetünk, mint a csehek rájuk.

Egyébként vannak már ilyen cégeink, a Pepita, az Euronics, a Fizz, a BioTechUSA, az iPon, és még lehetne sorolni.

De te biztosan jobban rálátsz a régiós számokra, és gondolom, belátod, hogy – diplomatikusan fogalmazva – van tér a fejlődésre.

Óriási tér van rá. Pont ezért mondom, hál’ istennek, jó példák már vannak, de fontos, hogy továbbvigyük őket, hogy jó mintaként, kvázi nagykövetként tudjanak Magyarországon fellépni a többi, kisebb kereskedő felé.

Évekkel ezelőtt is már több tízszeres volt a különbség a magyar és cseh piac exportforgalma között, ezen változtatni kell.

Fotó: Sebestyén László

Most vedd át a google-ös szemüveged – még mindig így látod?

Visszatérve oda, amit a két iskoláról mondtál: az mindig jó, ha verseny van. Valakinek könnyebb, másnak nehezebb. Amiről itt szó van – és ez nem a Google feladata, nem az én tisztem megítélni –, az szabályozói kérdés, nekik kell foglalkozni azzal, hogy olyan versenyhelyzetet teremtsenek, ahol egyenlők a feltételek. Ha a véleményemre vagy kíváncsi, szerintem fontos szabályalkotói feladat.

És hogy lesz tiszta verseny egy olyan piacon, ahol a Temu havi hirdetési költéseit főszezonban havi ötszázmillió forintra becsülik itthon? Ahol őket dobja fel a termékkeresőtök az első négy–öt helyen, és nekem, vevőként lassan reflexből kell ezeket átgörgetnem? Hol itt a Google felelőssége?

Konkrét ügyfelek nevében nem tudok nyilatkozni, nincs köztünk üzleti kapcsolat. Ahogy utaltál is rá, papíron nem a Google Magyarország kapja a külföldi webshopok utáni hirdetési bevételeket, hanem a webshop üzemeltető cégének országában realizálódnak.

A legjobb, amit tehetek, hogy arra fókuszálok, ami felett – idézőjelben – kontrollom van, amin segíteni tudok. Vagyis a magyarországi szereplőket próbálom minél jobban helyzetbe hozni.

Akár a kisebb szereplőket segíteni abban, hogy megértsék, mit jelentenek az online piacterek, és hogyan lehet hasznos együttműködni velük, még úgy is, ha az nem magyar piactér. Eddig is erre helyeztem a hangsúlyt, és most is erre próbálom, hogy vigyük tovább a munkát, amit elkezdtünk.

Nyugodtan javíts ki, ha túl pejoratív a kifejezés: kicsit skizofrén a te szerepköröd, nem? DKSZ-ként a magyar piacot szeretnétek pajzson hordozni, Google-ként pedig feltett kézzel szolgálod ki a fizető ügyfelek, a hirdetők érdekeit.

Értem a kérdésed. Valamilyen szinten skizofrénként is értelmezheted, de én máshogy élem meg. Globális cégnél dolgozom, olyannál, ami globális megoldásokat hoz rengeteg területen, a keresőmotortól kezdve az MI-n át a videós platformokig. Én itthon azon dolgozom, hogy a magyar cégeknek, az ő fejlődésükön segítsek. Ez nem volt másként tizennégy éve sem, most sincs másként, és nem is fog változni.

Persze, a mérnökcsapatunk globális termékeken dolgoznak – mi, az irodában viszont globális megoldásokat próbálunk minél jobban elmondani, edukálni magyar ügyfelek felé, hogy minél sikeresebbek lehessenek.

Igen, valahol visszásnak tűnhetne, de nem élem meg annak, próbálom a pozitívumot kivenni belőle, és azzal segítséget nyújtani.

Sose kérdőjelezném meg, hogy ezzel te visszaélsz-e! Arról háttérbeszélgetésen hallottam, hogy a magyar iroda feladata a nagy, régiós szinten is jól látható hazai ügyfelek támogatása. Alig egy tucat cégről beszélünk, mindenki mást az európai központ szolgál ki. Javíts ki, ha tévedek!

Nagyjából így van. Jellemzően a nagyobb, magyar tulajdonú cégekkel vagyunk közvetlen kapcsolatban, hirdetési és felhőszolgáltatásokban támogatjuk őket. A dublini csapatunk segít az összes többi, Google Adsszel hirdető magyar ügyfélnek. Ha az a kérdésed, hogy a csapatom kapcsolatban van-e mindenkivel…

Nyilván nincs. De kicsi e-kereskedőként, ha kérdésem akadna, biztosan nem azonnal válaszolnának nekem Dublinból. Érdemes jóban lennem a Bíró Palival, hogy itthon gyorsan ránézzenek a bajomra?

Amióta itt vagyok a cégnél, mindig törekedtem rá, hogyha engem valaki megkeres, annak segíteni próbáljak.

Hálásak is vagyunk érte. Csak ennek lehet, nem így kéne működnie.

Nem így kéne, és nem is így működik, nem ez a modus operandi. Termékenként, a mikrótól a nagyvállalkozásig vannak elérhetőségek, melyeken kapcsolatba lehet lépni az adott ügyfélkapcsolati csapattal.

Nyilván ebben is van tér a fejlődésre, nem mondom, hogy tökéletesen működnének a rendszereink. De szerintem rengeteget fejlődtünk, mindenkinek próbálunk segíteni – és bizony nem mindenkinek én segítek.

Fotó: Sebestyén László

Ebben biztos akadály, hogy az anyacég két év alatt több körben is leépített, hivatalosan tízezres nagyságrendről beszélhetünk. Az biztos, hogy a döntés átgyűrűzött a magyar üzletágra is, bár pontos adatokat nem ismerni. Ezzel is meg kell birkóznotok?

A leépítések szinte minden országot érintettek, így minket is. Nem olyan mértékben, ami kihatással lett volna a munkára.

Százalékosítani tudod?

Ezt sajnos nem tudom kommentálni. Ahogy a világ, úgy mi is abba az irányba megyünk, hogy próbálunk minél hatékonyabban működni.

Ebben nyilvánvalóan segít a mesterséges intelligencia. Rengeteg folyamatban támogat bennünket lehetőségekkel, szolgáltatásokkal, predikciókkal a technológia, úgyhogy bízom benne, hogy nem volt minőségbeli visszaesésünk.

Várj, most azt az érvelést fordítottad meg, hogy a mesterséges intelligencia a lyukakat tömi be, nem pedig elveszi a munkátokat?

Nem. Én csak azt mondom, hogy próbáljuk mi is használni a technológia erejét arra, hogy adott esetben a minőség-visszaesést, amit te prognosztizáltál, eszközölni tudjunk.

Csak nem mindegy, hogy az elhatározás a leépítés után, vagy már előtte megfogalmazódik a cégben. Hogy pótolja a munkaerőt, vagy inkább lefejezi.

Ezt szintén nem tudom kommentálni, nincs sem az egyikről, sem a másikról szóló információm. Annyit tudok elmondani, amit az előbb is.

Minket is érintettek a leépítések, számszerűsíteni nem szeretném, és csak arra utaltam, hogy megpróbáljuk az effajta, úgymond, sávszélességbeli kihívásokat a technológia segítségével eszközölni.

The post A Google magyar főnöke vagyok, és még így is nehéz képben lenni minden ellenünk folyó perrel appeared first on Forbes.hu.