A Forbes által megtekintett befektetői levélben az Underdog nem cáfolta egyértelműen az ajánlat létét, ugyanakkor úgy fogalmazott: „A sajtóban megjelent információkat egyelőre spekulációként kell kezelni.”

Egy ilyen értékeltségi szint ugyanakkor rendkívüli kivételnek számítana az európai futballban. A Napoli 2024–25-ös, játékoseladások nélküli 197 millió dolláros bevételének nagyjából 11,7-szeresét jelentené a 2,3 milliárd dolláros vételár. Összehasonlításképpen: a La Ligában szereplő Atlético Madrid márciusban lezárult értékesítése során a klubot – adóssággal együtt – körülbelül 2,95 milliárd dollárra értékelték, ami az előző szezon bevételének nagyjából hatszorosa volt.

A Premier League-ben a Forbes a legértékesebb klubokat jellemzően az előző évi árbevételük 6–8,3-szorosára taksálja, a legtöbb csapat esetében pedig a szorzó még a négyszeres értéket sem éri el. Ha a Napoli értékelése az olyan olasz sztárklubokéhoz igazodna, mint az Inter vagy az AS Roma – vagyis a bevétel három-négyszeresén forogna –, akkor a klub értéke nem érné el a 800 millió dollárt sem.

Egészen más logika érvényesül az MLS-ben, ahol az átlagos értékeltségi szorzó 8,9-szeres, illetve Észak-Amerika többi nagy sportligájában is: az NBA-ben 12,9-szeres, az NFL-ben 10,7-szeres, az NHL-ben 8,9-szeres, míg még az MLB-ben is hétszeres szorzón forognak a klubok. Az eltérés mögött számos olyan tényező áll, amely kevésbé vonzóvá teszi az európai futballcsapatokat a befektetők számára. Ezek közül az egyik legfontosabb a feljutás–kiesés rendszere, vagyis az, hogy az európai bajnokságok nem zártrendszerűek mint a franchise-jogokra alapuló amerikai profi sportligák.

Angliában a Premier League-ből évente kieső három csapat a másodosztályú Championshipbe kerülve éves szinten több tízmillió dollárnyi bevételtől esik el. Ez a kockázat még olyan stabilnak tűnő klubok felett is ott lebeg, mint a Tottenham Hotspur, amely ebben a szezonban csak hajszál híján kerülte el a kiesést.

Az európai bajnokságok emellett a médiaközvetítési jogok piacán is lassabb növekedéssel szembesülnek, mint sok amerikai versenytársuk, miközben általánosságban kevésbé átkommercializált sportkultúrában működnek. Jó példa erre a Liverpool, amely a szurkolói tiltakozások hatására visszafogta tervezett jegyáremeléseit, miután 2025-ben átlagosan (átszámítva) 99 dollárt kért a belépőkért. Ez ugyan magasabb a legtöbb európai rivális árszintjénél, de még mindig kevesebb mint fele annak, amit az NFL élcsapatai átlagosan elkérnek.

További fontos különbség, hogy az európai futballban nincs fizetési sapka (salary cap), ezért a legjobb játékosok megszerzéséért folytatott verseny hagyományosan jelentősen rontja a klubok nyereségességét. Ennek következtében a futball üzletileg hosszú időn át jóval kevésbé bizonyult profitábilis vállalkozásnak, mint az észak-amerikai profi sportligák.

Ezek a tényezők is hozzájárulnak ahhoz, hogy a Real Madrid hiába termel nagyobb bevételt, értékét tekintve még mindig jelentősen elmarad az NFL-ben szereplő Dallas Cowboys 13 milliárd dolláros értékeltségétől.

Mi hajthatja fel az európai klubok árát?

Ugyanakkor az Atlético Madrid eladása, valamint több, a 30 legértékesebb futballklubon kívüli csapatot érintő tranzakció arra utal, hogy a befektetői érdeklődés erősödhet. A Forbes még tavaly az Atlético Madridot az éves bevételének 3,8-szorosára értékelte, miközben a top 30 európai klub átlagos szorzója 5,1 volt. Idén ez az átlag már 5,6-ra emelkedett.

A befektetői optimizmust tovább növeli, hogy a hazai bajnokságok élmezőnyében végző klubok egyre jövedelmezőbb nemzetközi sorozatokba, például a Bajnokok Ligájába jutnak be (a legerősebb bajnokságok négy fix helyet kaptak a sorozatban). A jelenlegi várakozások szerint a sorozat médiaközvetítési jogdíjai a 2027-ben induló ciklusban mintegy 20 százalékkal emelkedhetnek. Emellett az új stadionok és a nagyszabású felújítások hulláma is további helyi bevételnövekedést hozhat.

A Real Madrid és az angol Everton már jelentős stadionfejlesztéseket adott át az elmúlt időszakban, miközben a következő években várhatóan befejeződnek a Barcelona, a Manchester United és az AS Roma nagy projektjei is. Milánóban pedig az AC Milan és az Inter közösen dolgozik azon, hogy a legendás San Sirót egy új stadion váltsa fel.

A klubértékek emelkedésének jelenleg talán legfontosabb hajtóereje az amerikai befektetők beáramlása, akik egyre nagyobb számban szeretnének részesedést szerezni a sportiparban. Az idei szezonban a Premier League klubjainak több mint fele amerikai vagy amerikai székhelyű többségi tulajdonban volt, míg az olasz Serie A húsz csapatából kilencet amerikai vagy kanadai befektetők irányítottak. Az Atlético Madrid Apollo általi felvásárlása után pedig már három La Liga-klub is észak-amerikai ellenőrzés alá került.

Az amerikai tőke nemcsak az élvonalbeli bajnokságokban jelenik meg. A befektetők egyre aktívabban vásárolnak alacsonyabb osztályú vagy más országokban működő klubokat is. Mexikóban például az atlantai székhelyű Innovatio Capital tavaly júliusban megszerezte a Liga MX-ben szereplő Querétarót, míg decemberben a New York-i General Atlantic 49 százalékos részesedést szerzett a Club Américában.

„Rengeteg olyan amerikai van, akinek van pénze és szereti a sportot, miközben az amerikai piac sokuk számára gyakorlatilag elérhetetlenné vált” – mondja egy európai futballipari bennfentes az amerikai Forbesnak. „Ha Észak-Karolinában élő amerikai milliomos vagy, jó eséllyel már a helyi USL-klub megvásárlása is túl drága számodra, egy MLS-csapatról pedig végképp lecsúsztál – ott ma már szinte csak a készpénzes milliárdosok játszanak.” (Az USL, azaz a United Soccer League, az MLS alatti profi liga, kvázi a másodosztálynak feleltethető meg Amerikában, de ez is zárt rendszerű.)

„Ha viszont megvehetsz egy angol futballklubot – akár a ligapiramis mélyebb szintjein is – nagyjából az éves árbevételének megfelelő áron, miközben egy USL-klub hét-tizenötszörös bevételi szorzón cserél gazdát, akkor ez gyakorlatilag magától értetődő befektetési döntés.”

A walesi kiscsapat, a Wrexham sztorija pedig épp azt mutatja, hogy a nyitott európai ligarendszerekben könnyű megtöbbszörözni egy csapat értékét, ha az elindult fölfelé. A két hollywoodi színész, Ryan Reynolds és Rob McElhenney 2021-ben vásárolták fel a klubot. Nm tudni mennyiért, de azonnal 2 millió fontos tőkeinjekciót vállaltak, majd nagysikerű dokumentumsorozatban mutatták be, hogyan kezdett nagy menetelésbe a kiscsapat, amely eddig minden évben szintet tudott lépni. Az idei szezonban csak kevéssel maradtak el az angol másodosztálynak számító Championshipben az osztályozót jelentő helyről, de az kétségtelen, hogy öt év alatt megtöbbszörözték a kezdeti befektetésüket. Annyira, hogy a klubban az Atleticót felvásárló Apollo is beszállt, ma már ők a kisebbségi tulajdonosok.

Borítókép: A gyõztes Paris Saint-Germain játékosai ünnepelnek a bajnoki trófeával a labdarúgó Bajnokok Ligája döntõjében játszott Paris Saint-Germain – Arsenal mérkõzés végén a Puskás Arénában 2026. május 30-án. Megvédte címét a Paris Saint-Germain, miután 1-1-es döntetlent és hosszabbítást követõen tizenegyesekkel 4-3-ra legyõzte az Arsenalt.