A pareidolia jelensége rendkívül elterjedt az emberek körében, sőt, még majmoknál is tapasztalható, egy kutatócsoport mesterséges intelligencia segítségével szeretne a végére járni, hogy mi is okozhatja. Mivel nemcsak emberre korlátozódik, ezért a szakemberek úgy vélik, nem valamiféle elvont gondolkodással kapcsolatos jelenségről van szó, hanem sokkal alapvetőbb dologról.
Egy számítógépes látás témában zajló konferencián számoltak be egy új kutatásról, amelyben az MI segítségével vizsgálták meg a jelenséget. A kutatást a Science ismertette.
A kutatók azon keresztül szerették volna megfejteni a pareidolia mögötti okokat, hogy betanították az MI-t is rá. Bár a gép nem volt olyan „jó” a pareidoliában, mint mi emberek, vagyis nem tudott olyan sok dologba arcot belelátni, de kétszer olyan jól teljesített, ha nem emberi, hanem állati arcok segítségével tanították be.
„A pareidolia annak a kiváló példája, amikor az agyunk valamit félreértelmez. Ez pedig segíthet megérteni azt, mi történik akkor, ha valamit helyesen értelmezünk” – magyarázta Susan Wardle kognitív idegkutató, aki nem vett részt e vizsgálatokban. Az emberi agy látórendszere elképesztően összetett, rengetegféle bejövő információt dolgoz fel és válogat át fontossági szempontok szerint.
Ha egy arcot kíván felismeri az agyunk, akkor összehasonlítja a látottakat az arc alapvető jellemzőivel: szemek, orr, száj. E módon lehet a legbiztosabbra menni, így véletlenül se hagyunk felismerés nélkül egy arcot se. A pareidolia eszerint olyasmi, mint a halászatban a járulékos fogás: néha olyan hal is a hálóba kerül, amit nem akartunk kifogni.
A kutatók egy RetinaFace nevű arcfelismerő MI modellt tanítottak be. A modell ellenőrzését azután egy kézi munkával kiválogatott 5000 képes pareidolia-képtáron végezték, ezeket kellett átnéznie az MI-nek.
Amikor különféle emberi arcok segítségével tanították be (32 ezer arc), 6,7 százalékban látta meg az odaképzelhető arcot az egyéb tárgyakban. Azonban, amikor 22 ezer állati arccal végezték a betanítást, az MI már kétszer jobb volt, 16 százalékos volt a „sikeres félreismerés” aránya. Amikor viszont kombinálták a betanításnál az emberi és az állati arcokat, megduplázta ismét a gép a sikerességet: 34 százalékban vélt arcokat látni!
A kutatók szerint az okok az emberi evolúcióban keresendők. Elődeinknek nemcsak az embertársaikat kellett felismerni, hanem a veszélyes ragadozókat is úgy, hogy az állati arcok is a felismert arcmintázatok részét képezik. Azt azért fontos megérteni, hogy egy MI azokból az adatokból tud kiindulni, amikkel betanították, így valószínűleg minden egyes különböző MI más módon volna képes a pareidolia jelenségére.
A kutatók egy olyan mérést is végeztek, hogy miféle mintázatokba látunk bele a legnagyobb valószínűséggel arcokat. Az így világossá vált jellemzőket fel lehet használni tárgyak tervezésében, ahol fontos volna, hogy ne tűnjenek arcnak. Például ne legyen egy orvosi berendezésnek ijesztő vagy gonosz „arca”. Emellett olyan rajzok megalkotását is lehetővé teszik, amelyek szándékosan hasonlítanak az arcra.
The post A mesterséges intelligencia is arcokat vél látni first appeared on National Geographic.