Olaf Scholz német szövetségi kancellár szerint nem szabadna behajtani a bírságokat az emissziós kvótákat átlépő gyártóktól. A Reuters megtudta: a kancellár szerint erre az összegre éppen azoknak a gyártóknak lenne a legnagyobb szükségük a fejlesztési büdzsében, amelyek nem tudják teljesíteni a kijelölt határértéket, a pénzt inkább náluk kellene hagyni, hogy fordítsák modernizálásra. Ezt a kancellár a 2025-ben érvénybe lépő, további 15 százalékkal szigorúbb flottaátlag kapcsán szögezte le, amelyet a villanyautók eladásainak váratlan tendenciái miatt a legtöbb európai gyártó nem tud teljesíteni. Robert Habeck gazdasági miniszter is kiállt amellett, hogy túl szigorú a norma. Szerinte el kellene halasztani a bírságokat, és megadni a lehetőséget, hogy 2026-ra annyival túlteljesítsék a gyártók az elvárásokat, amennyivel most elmaradtak tőlük, ezzel mondhatni “kiegyenlítsék” a számlát, és “ledolgozzák” a büntetést.

Bár valamennyi látszólagos logika mindkét megközelítésben akad, ám az ötletek sajnos nem többek populista népszerűségnövelésnél. A politikusok fenti javaslatai nem állják meg a helyüket a piacgazdaságban, így kizárólag kontraproduktív módon hathatnak az autóiparban kitűzött környezetvédelmi célokra, ellenben a leépítések idején a támogatottság növelése céljából jóval hatékonyabbnak tűnnek. Ha ugyanis Scholz kancellár ötletével élve nem szedné be az EU a büntetést, így a gyártóknál maradna a pénz, akkor mi garantálná, hogy az összeget valóban a környezettudatos fejlesztésekre költik az érintett cégek, ráadásul látszatintézkedések helyett kellő hatékonysággal? Főleg, ha a sikertelen próbálkozásért továbbra sincs szankció, hiszen a felvetés alapja, hogy a bírságokat nem kell kifizetni. Ugyanilyen gyenge lábakon áll Habeck miniszter elképzelése is: a bírságok halogatásával sincs semmi garancia arra, hogy akinek nem sikerült elérni a jelenlegi normákat, az később be tudja majd hozni a lemaradását, sőt, túl is tudja teljesíteni az egyre szigorodó elvárásokat.

A sorok között olvasva akár még úgy is tűnhet, hogy valójában az ipar érdekeit kívánják a környezetvédelmi szempontok elé helyezni a német kormány tagjai, ám ilyen jellegű törekvéseket nyíltan egyik vezető sem vállalt fel. A hivatalos álláspont egyelőre az, hogy az autógyártók pórázát éppen az emisszió csökkentése érdekében kell lazábbra ereszteni, a gyártók pedig majd önszántukból fognak a profit, a növekedés és az alkalmazottak biztonsága ellen dönteni. Logikus, nemde?