A német csótány (Blatella germanica) mára az egész bolygón elterjedt lakótársunk, azonban a természetben, a vadonban nem él. Régi kérdés, hogy vajon honnan is ered ez, az oly sokak életét megkeserítő „konyhai kisegítő”?
A Nyugat-Ausztráliai Egyetem számolt be arról, a PNAS folyóiratban publikált kutatásról, amelyben sikerült végre feltárni a faj eredetét. Bár a név arra utal, hogy a csótány német lehet, annak idején, amikor Linné a faj ma is használatos nevét kitalálta, nem arról emlékezett meg benne, hogy az honnan származik. Egészen egyszerűen azt jelezte a névvel, hogy a neki tudományos vizsgálatra küldött példányokat honnan kapta.
Az első feljegyzések is Európa szívéből születtek a fajról, amelyet gyakorlatilag háziállatnak tekinthetünk. Most genetikai alapon igyekeztek feltárni a faj eredetét a világ 17 országában gyűjtött 281 csótány DNS-vizsgálatával.
A német csótány egyetlen ismert, hozzá küllemében is hasonló rokonának az ázsiai Blatella asahinai bizonyult. „Úgy találtuk, hogy a német csótány szekvenciái szinte teljesen megegyeztek a Bengáli-öbölben, Kelet-Indiától Bangladesen át Mianmarig vadon élő Blatella asahinai fajéval” – mondta Theo Evans, a kutatás egyik vezetője. Ahhoz, hogy a csótányok dél-ázsiai eredeti élőhelye és Európa közti útvonalát is feltárják, a DNS 150 ezer különböző pontjának változatait vizsgálták át a mintául szolgáló csótányokban.
Ebből sikerült felderíteni, hogy a csótányfajok kb. 2100 éve különültek el.
A későbbi német csótányok mintegy 1200 évvel ezelőtt Kelet-Indiából, valószínűleg kereskedelmi és katonai útvonalak segítségével, az Ommajád vagy az Abbászid Kalifátusok aktivitása révén jutottak egyre nyugatabbra, egészen a Közel-Keletig.
Ezt követően mintegy 390 évvel ezelőtt Indonézia felé is eljutottak, szintén a kereskedelem, ezúttal a brit és a holland kelet-indiai társaságok, illetve hasonló szervezetek nemzetközi kapcsolatai révén, amelyek a keleti fűszereket, teát, pamutot és más árukat szállítottak Ázsia és Európa közt. Nagyjából egy évszázaddal később azután „végre” megérkeztek Európába is a német csótányok, kb. 270 évvel ezelőtt, hogy innen aztán úgy 120 éve, már a gyors és melegebb környezetet biztosító gőzhajók segítségével az egész világot meg tudják hódítani. Érdekesség, hogy az ausztrál és a szingapúri német csótányok közelebbi rokonai az USA-beli német csótányoknak, mint a földrajzilag sokkal közelebbi Indonézia csótányainak.
Miattunk terjedtek el
Ez azt is jelenti, hogy a német csótány egy olyan faj, amelynek kialakulását az emberi civilizáció segítette elő, e rovarok kimondottan a városi környezethez alkalmazkodtak – márpedig az alkalmazkodóképességük rendkívüli.
A túlélésért a német csótányok megtanulták elkerülni azt, hogy az ember meglássa őket, éjszakai életmódra váltottak, kerülik a nyílt helyeket, visszafejlődtek a szárnyaik és már nem is repülnek
– tette hozzá Evans. Az, hogy csak az emberi lakhelyeken találkozhatunk e fajjal, azt is jelzi, hogy dél-ázsiai őshazájában a meleg időjáráshoz alkalmazkodott, és a globális elterjedéséhez az is kellett, hogy ne fagyjon meg a hajókon.
Hazánkban számos vadon élő csótányfaj van, amely nem osztozik az emberrel az élőhelyen, a legtöbbükkel nem nagyon találkozunk. Van azonban egy néhány éve érkezett rovar, amelyet kertvárosi erdeicsótánynak (Ectobius vittiventris) neveznek, és amely kissé hasonló a német csótányhoz.
Ez a faj, amint a nevéből is kikövetkeztethető, az ember közelében, kertekben, parkokban él, és még a házakba is berepül, főként nyár végén, illetve ősszel. Ha ebben az időszakban csótánnyal találkozunk otthonunkban, főként olyannal, amely nem kerüli a fényt, hanem inkább vonzódik hozzá, mielőtt infarktust kapnánk, vessünk kissé alaposabb pillantást az állatra.
A német csótány jellegzetes dupla sötét csíkot visel a torán, a kertvárosi erdeicsótányról viszont ez a minta hiányzik. E faj, hiába jön be a házunkba, nem fog megtelepedni odabenn, és nem fogja megdézsmálni az élelmiszereinket sem.
The post A neve ellenére nem német a német csótány first appeared on National Geographic.
