A városok különleges élőhelyeket teremtenek az élőlények számára, amelyek számos szempontból eltérnek a természetes élőhelyektől. Többek közt melegebb van a városokban (ezt sajnos a saját bőrünkön is érezzük), és ennek hatására mind a növények egyes tulajdonságai, mind az állatok anyagcseréje megváltozik. A másik ilyen városi jellemző az, hogy nem egybefüggőek a zöldfelületek, a mozaikosság pedig befolyásolja az élőlények viselkedését, elterjedését is.
Egy kutatócsoport a városi hangyák és városi levéltetvek kapcsolatát vizsgálta meg Berlinben, majd az Ecology and Evolution folyóiratban számolt be az eredményekről. Minden kertészkedő számára jól ismert, hogy a hangya védelmezi azokat a levéltetveket, amelyektől cukros nedvet, mézharmatot kap ezért fizetségül. Ezek a hangya „tehenészlányok” ádázul elűzik akár a katicákat, akár más, a levéltetvekre vadászó rovarokat. Így a kapcsolatuk a levéltetvekkel kölcsönösen előnyös.
A német kertekben igen közönséges és gyakori közönséges feketehangya (Lasius niger) és az általuk védelmezett Metopeurum fuscoviride nevű levéltetűfaj viszonyát mérték fel. Ehhez a városi környezet 9 különböző mértékű urbanizáltsági szintjén végeztek megfigyeléseket. Megvizsgálták, minként viselkednek a hangyák akkor, ha a levéltetveik gondozása közben a „teheneik” elleni imitált támadást tapasztalnak.
Az egyes területek urbanizáltságát aszerint határozták meg, hogy mennyi a mesterséges felület (pl. épületek, beton-, vagy aszfaltburkolat) aránya, ez 1,5 százalékostól 62 százalékosig terjedt.
A tetveket és a hangyákat is megszámlálták minden egyes megfigyelési időszakban, és a hangyák különféle feladatokat ellátó egyedeit külön is (vannak felderítők, vannak, amelyek fejik a levéltetveket, és vannak, amelyek szállítják a kinyert mézharmatot a fészekbe). A támadás-imitációk abból álltak, hogy egy hosszú tűt lassan a hangyáktól pár milliméterre helyeztek, és ennek során feljegyezték, miként reagáltak a hangyák. 379 ilyen tesztből 332 esetben támadásnak fogták fel ezt a hangyák. Ennek hatására egyrészt félelmet mutattak és elmentek a helyszínről, másrészt megtámadták a tűt.
A felmérés azt mutatta, hogy minél inkább urbanizált volt a környezet, annál inkább agresszíven viselkedtek a hangyák. A leginkább agresszíven azok a hangyák viselkedtek, amelyek a tetveket gondozták, azonban a többi feladatot ellátóra is igaz volt az összefüggés. Vagyis a városi hangyák erőteljesebben védelmezték a tetveiket. Ennek eredményeként a ragadozók kevesebb tetvet tudtak elfogyasztani.
Az is kiderült, hogy mind a hangyák, mind a levéltetveik jól viselték a városias környezetet is, nem volt kevesebb belőlük a leginkább urbanizált területeken sem. A hangyák agresszív védelmező viselkedése viszont biztosan segítheti a levéltetvek (legalábbis a vizsgált faj) sikerét a városi környezetben.
The post A városi hangya agresszívebben védi a levéltetveit first appeared on National Geographic.