Minden idejüket a negyedéves célok elérésére összpontosítják a vezérigazgatók, miközben nem foglalkoznak a munkavállalói elégedettséggel vagy a mesterséges intelligencia integrációjával. A Boston Consulting Group ötszáz vezérigazgató bevonásával készült kutatásából kiderül, hogy a cégvezéreket maga alá temeti a rengeteg kisebb feladat, miközben nem szentelnek elég figyelmet a stratégiai döntésekre. A stressz egyre emészti őket, ráadásul sok CEO érzi úgy, hogy teljesen elmagányosodik a cégén belül.

Az álmatlan éjszakák, a stressz és az állandó nyomás mindig is a vezérigazgatók életéhez tartozott. Azonban a vezetők terhei jelentősen átalakultak és egy új trend nehezíti meg a mindennapjaikat.

A krízisek korát éljük, a vállalatok vezetőinek folyamatosan az aktuális válságok megoldásával kell foglalkozniuk, ami azért hatalmas probléma, mivel így nem marad kapacitásuk a stratégiai tervezésre.

Legalábbis ez derült ki a Boston Consulting Group (BCG) kutatásából, amit ötszáz vezérigazgató bevonásával készítettek.

• A felmérés a vezérigazgatók több mint 70 százalékának olyan stresszes az élete, hogy az korlátozza a mindennapi életüket, sőt akár egészségügyi problémákat is okozhat.
• Azoknak a cégvezéreknek, akik túl sok stresszről számolnak be, több mint felük mondja azt, hogy az azonnali megoldást követelő problémák egyszerűen leuralják minden idejüket.
• Arra a kérdésre, hogy honnan érkezik a legtöbb stressz, a válasz összetett, de a többség azt mondja, hogy vezérigazgatóként teljesen magukra maradnak a problémák megoldásával.
• Sokszor pont azok a szervezeti egységek helyeznek még nagyobb nyomást rájuk, melyeknek a munkájukat kellene támogatni: az igazgatótanácsok, a munkavállalók és a csapatvezetők.

Vezérigazgatóként a cég érzelmi lengéscsillapítói vagyunk

– mondja az kutatásban megkérdezett egyik CEO.

A felszín alatt halmozódó problémák

A BCG kutatásából kiderül, hogy az állandó tűzoltás, amit a cégvezérek évek óta végeznek, sokkal nagyobb krízishez vezet. A vezérigazgatók munkaidejét felemészti, hogy az aktuális kihívásokat megoldják, a hosszú távú tervezésre pedig már nem jut idő, gyűlnek azok a feladatok, melyek adott pillanatban még távolinak tűnnek, és így a háttérbe szorulnak.

Csakhogy ezek a stratégiai döntések hosszú távon határozzák meg egy cég eredményeit.

A vezetők feladata, hogy a cél felé kormányozzák a hajót, azonban a kormány kicsúszik a kezükből, miközben vödrökkel merik a beömlő vizet a hajó gyomrából. Az elhanyagolt feladatok végül azoknak a kritikus kihívásoknak a sorába tagozódnak be, melyekkel a vezérigazgatók folyamatosan küzdenek. Ez öngerjesztő folyamat, ami az embert és a céget is megviseli.

A stressz forrása

A felmérés eredményei szerint a vezérigazgatók 3 stresszforrást neveztek meg, melyek a leginkább nyomják vállukat:

• a kitűzött növekedési célok elérése,
• a költségek optimalizálása
• és a cég igazgatóságának aktuális elvárásai.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a cégvezérek figyelmét teljesen lekötik a negyedéves jelentések, az azonnali eredmények és az ismétlődő beszámolók. A kutatásban részt vevő egyik CEO úgy fogalmazott, hogy

a feladatuk az lenne, hogy a vállalatuk hosszú távú értékteremtését megalapozzák, de energiáikat ugyanazok az ismétlődő feladatok kötik le, így képtelenek a stratégiai gondolkodásra.

A BCG kutatása alapján a vezérigazgatók leginkább az igazgatótanácsokkal való kapcsolatuk miatt idegeskednek. Ez az a testület, amely eltávolíthatja a CEO-t a cég éléről, így a vezetők azt érzik, hogy a testülettől jövő elvárásokat kell elsősorban teljesíteniük.

A tanulmány szerint azok a vezérigazgatók a legstresszesebbek a pozíciójukban, akik nem tudnak összhangban dolgozni az igazgatótanácsokkal.

Az is kirajzolódik, hogy a vezérigazgatók teljesen egyedül érzik magukat a cégeiken belül. Miközben igyekeznek a pozíciójukról döntő testületet kiszolgálni, a munkavállalókkal sem tudnak együttműködni, a válaszok alapján még a közvetlenül alattuk dolgozó vezetői csapatban sem bíznak. A megkérdezett vezérigazgatók több mint fele tervezi, hogy a következő egy évben átalakítja a vezetői kört a cégen belül. Utóbbi dilemma különösen kiéleződik a pénzügyi és operatív igazgatókkal szemben, akikben a legtöbb CEO közvetlen riválist lát.

A csatát megnyerik, de a háborút is?

Miközben a nagy vállalatok vezérigazgatói a következő negyedéves beszámolókon és az igazgatótanácsi elvárások teljesítésén dolgoznak, nem szentelnek elég időt a teljes vállalatot meghatározó kérdések kezelésére. Az energiát az köti le, hogy a következő három hónap végén felmutathassák a plusz 4–5 százalékot a beszámolókban, de nem tervezik meg a cégük következő 5 évét. Ez pedig probléma, mivel a technológia jelenlegi fejlődése mellett néhány év alatt teljes szektorok alakulhatnak át.

A legjobb példája ennek a folyamatnak a mesterséges intelligencia. A megkérdezett CEO-k nem aggódnak az MI térnyerése miatt, sőt a többség kifejezetten örül a technológia rohamos fejlődésének, mert a már említett rövid távú eredmények elérésében fel tudják használni.

Ez viszont magával hoz egy újabb problémát:

a mesterséges intelligenciával elért eredményeket ismét túl kell szárnyalni a következő negyedévben.

A piaci logika egyértelmű. Ha bevezetik az MI-t a cég működésébe, akkor bizonyítani is kell, hogy ez hamar eredményeket hoz. Csakhogy az eredmények utáni hajsza további nyomást helyez a vezérigazgatók vállára.

Amivel nem szeretnek foglalkozni

A felmérések azt mutatják, hogy azoknál a cégeknél, ahol aktivista befektetők jelennek meg, 24 százalékkal nő a vezérigazgató leváltásának esélye. A cégvezérek mégsem foglalkoznak ezzel a jelenséggel, annak ellenére, hogy stratégiai jelentőségű kihívásról van szó.

Emellett az is kiderült, hogy a munkavállalói elégedettség monitorozása sem kap elég figyelmet. A legtöbb esetben a szervezeti hierarchia tetején helyet foglaló CEO nem tapasztalja meg a cégen belüli hangulatot. Amennyiben egy vállalatnál erősödik a fluktuáció, az a vezérigazgató állásába kerülhet, a CEO-k mégsem szentelnek elég figyelmet a probléma kezelésére.

A BCG szerint ez azzal magyarázható, hogy az információ szűrve jut el a felsőbb emeletekre, így nem tud elindulni a probléma rendszerszintű kezelése.

Márpedig az emberállomány megtartása az egyik legfontosabb cél kellene, hogy legyen egy vállalat vezetése előtt. A fluktuáció végeredményben a teljesítmény rovására megy, hiszen cserélődő munkavállalói körben nem alakul ki a rutin és a folyamatok alapos ismerete.

A vezérigazgatóság pszichológiája

A BCG kutatásának meglepő állítása, hogy a vezérigazgatók izolálják magukat a cégen belül. Ennek egyik oka a már említett bizalom hiánya, ami miatt sok vezető egyszemélyes hadseregként próbálja megoldani a cég napi feladatait. Másik magyarázat a posztjukból eredő hatalmuk.

A felmérés szerint sok vezérigazgató szembesült azzal a problémával, hogy minden kimondott gondolatukat utasításnak vették a munkavállalók.

„A legtöbb vezetői szerepben valós időben lehet tesztelni az ötleteket: közösen gondolkodni, vitázni, hangosan elmélkedni a körülötted lévőkkel. – magyarázta a kutatás egyik résztvevője. – Ez megváltozik a vezérigazgatói székben, ahol egy félig kiforrott ötletet is könnyen utasításként értelmezhetnek.

A vezetők felhagynak a hangos gondolkodással, és egyre inkább öncenzúrát alkalmaznak, ami tovább erősíti a magányukat.”

Ez a magány hatalmas pszichológiai terhet ró rájuk. Sokan számolnak be arról a kutatásban, hogy magukra maradnak a szervezeti egységek problémáival, melyeket végül nekik kell megoldaniuk. Mások azt emelik ki, hogy a cégvezető feladata, hogy leküzdje azokat a nehézségeket, melyeket a vállalaton belül senki más nem tud. Mindeközben meg kell felelnie a cégen belül mindenkinek, és nem támaszkodhat senkire.

A BCG kutatása szerint a cégvezéreknek fontos tudatosítaniuk magukban, hogy nincsenek egyedül.

A vállalatok első embereiként meg kell tanulniuk delegálni a feladatokat, szükség esetén segítséget kérni és foglalkozni azokkal a láthatatlan problémákkal, melyek a cég működését hosszú távon határozzák meg.

Rend a lelke mindennek

A mentális egészség nélkülözhetetlen egy jó vezetőnek. Nyugodt, megfontolt döntéshozatalra van szükség, erre pedig valaki csak akkor képes, ha el tudja engedni azokat a problémákat, melyektől mindennap stresszel.

Egy vezető nem abba fog belebukni, hogy a következő negyedévben néhány százalékkal kisebb számok szerepelnek a táblázatok végén – sokkal veszélyesebb a pozíciójára, ha nem dolgozza ki a mesterséges intelligencia integrálásának megfelelő módját.

Hasonlóan kritikus kérdés a munkavállalói elégedettség kezelése, mivel nem tud hatékonyan működni egy cég, ahol olyan kollégák tanítják be a frissen érkezőket, akik szintén nem töltötték ki az első évüket a vállalatnál.

A modern vezérigazgatók nem a nyomás súlya alatt roppannak össze, hanem azért, mert a mindennapi apróbb problémák elvonják a figyelmüket a kritikus, stratégiai kérdésekről

– írja a Boston Consulting Group.

The post A vezérigazgatók pszichológiája: felőrlő stressz és magány a vállalati ranglétra tetején appeared first on Forbes.hu.